Örököröm

Még tegnap éjjel sikertelen próbát tettem a meleg sópakolással, amolyan magányos módra. Zokniba só, s bele a mikróba.

Az eredmény: két szép fekete folt a zokni két oldalán, a meleg izé meg nem segített semmit.

Ezen kívül csak az eső zuhogott, mint a Farkasok szövetségében, meg kaptam egy levelet, amin napokig számolom a tizet.

A barackizű tea, amit örököltem, nem a legfinomabb dolog a maga műbarack-ízével, de hát teázni jó. Még egyedül is. Még méz nélkül is.

Holnap szurkolás, gőzerővel, mert a jövőnk egy titokzatos tanárúr kezében van. Dupla, vagy semmi. Olyan jó, hogy van, amikor a körülmények döntenek a józan ész helyett, és csak reménykedni lehet, hogy a körülményekbe is szorult némi józan ész.

Ami még érdekes lehet, az az, hogy a lenti mondatpofozgatás, úgy látszik, nem csak úgy a vakvilágba lesz. Ami sokat segíthet, de sokat is ronthat a dolgokon. Bele kell húzni, minden téren.

A jégről

Nem, kérem szépen, szépen kérem, nagyon szépen kérem, ne rakjon bele jeget. Hideg van, esik az eső, és elég hideg az a hideg ital. Meg úgyis megiszom, akkor pedig ugye jobb a meleg, hidegben is, melegben pedig pláne. Nem szolgáltatás az, ha a poharam fele fehér kocka. A narancslé sem 100%, ha decinyi víz olvad benne. Tudom, hogy a legolcsóbb alapanyagokból pancsolja azt a koktélt, ha ennyire nem kell valódinak lennie, ne ragaszkodjon hozzá, hogy a jeget belepottyantsa. És nem, nem, nem, még véletlenül sem isszuk a bort, színtől, íztől függetlenül jéggel. Van direkt ilyen hasas kancsó, mármint, luk van a hasában, sőt, sörbe lógatható sörhűtő, sárgarézből, de jeget, jeget azt nem kérünk.

Pláne azért nem, mert tudjuk mi, hogy élvezi, amikor veszünk három decit, s magának csak másfelet kell kitöltenie, mert a többi víz.

Beteg a gépem. Bár már testileg sem az a mai csirke (számítana-e ez automatikus nőnemnek, ha nem magyarul lenne?), de igazából lelki bajok gyötrik. Most is elárulta, hogy sajna lefagyott a fél böngészőm, de rendes voltam, megbeszéltem vele, hogy nem jelentjük a főnöknek. Azt mondta, hogy jó, és hálás, s mindent megtesz értem. Azt mondtam, jól teszi.

Ő még nem tudja, hogy napokon belül meg fog halni, s jön az újabb verziója.

Vajon hol pihennek a régebbi verziók?

Van-e szoftvermennyország, ahol mindenki szélsebesen fut, és kölcsönösen kompatibilisek egymással, s a nagy egésszel?

Tegnap kb. semmi sem történet, az sem túl intenzíven. Semmi kedvem kimenni a lakásból, semmi kedvem bentmaradni.

Azt hittem, mostanában csak Sarah Sleant fogok hallgatni, de a húgomtól kapott Aquanistan mégis inkább győzött, s még a Riding with the Kinget is kiszorította a lejátszóból.

Kiderült, hogy valószínüleg kaptam szabadon elosztható pontokat, de abból csak az antiszociális/cinikus/ stb. skillekre pakoltam, sőt, az empátia értékemet még csökkentettem is. Az "imidzs" a fontosabb, vagy az őszinteség?

Az is lehet, hogy túlcsordult valamilyen képzelt pohár, bár szerintem már régebben sem bírtam a tiszteletköröket.

Ami még felemás, az az, hogy most eggyel jobb minőségben is végignéztem az első öt logot a Blame! animéből, köszi Wizzu!

Na, és igazából az első egyhatodon kívül elég kisérleti a dolog, és azon töröm a fejem, hogy ha nem vagyok akkora rajongó, hogy a spec. editiont le akartam volna vadászni, akkor leszek-e akkora, hogy a kommersz, nagyközönségnek szánt, igaz, még mindig drága cuccra rámozduljak.

Viszont az első epizód ollan ügyesen ábrázolja a semmiben lebegő emberi magányt az emlékektől csöpögő gépfolyosók rozsdaszagú ürességégében, hogy az egyrészt dícséretet érdemel, másrészt, akárcsak az eredetie, értelmet ad az ipari kibergót kifejezésnek, és most tényleg ohne punk.

Hatalmas problémák, sorsokat eldöntő kérdések. Fogyasztói társadalom fél percben.

Feljegyzés: mindenféle icq-k, emailek nem pótolják a hús-vér kommunikációt. De még a beszédet sem.

Volt ivászat, azt csináltuk, hogy ittunk. Jó volt. Beszéltem emberekkel, és az emberek visszabeszéltek nekem. Lenyúlták egy csomó cassis-szódámat, de legalább ők berúgtak tőle. Ha mindezt céllal csinálnám, talán jobban élvezném.

Valamint, még előtte, láttam, ahogy egy blogger pszeudolebukik. Így kívülről vicces volt. Cserébe talán segítek hülyeséggel feltölteni a szakdogáját. Épp abból ír, amit olvasok, de ő még nem tudja, hogy van regényváltozata is. (Jegyzőkönyvnek: ez nem tartozik bele a "három könyvet olvasok egyszerre"-be. Ez az "öt könyvet olvasok egyszerre" része.) A talán az itt nem az a "na, jó, talán", hanem az a "ő dönt, hogy akar-e független forrás miatt csúszni a határidővel, vagy nem") talán. Vagy valami hasonló. De még nem tudja.

Szótár, új kifejezések:

Nomikai (ejtsd: nomikáj) : összeülünk, oszt iszunk.
Nomihódai: miután összeültünk, annyit iszunk fix ideig (egy óra, kilencven perc, két óra, stb.), amennyit bírunk, nomeg, amennyit a pincérek kihoznak ez alatt.
Ikki: egy húzásra. Akit éppen kipécézünk, az a kezében tartott, tetszőleges fajtájú, és mennyiségű italt köteles egy húzásra lenyomni, különben sajt/csirke.
Eső: ez esik az égből, víz formájában, és u.e., pontosabban az esővíz az, ami a földről felcsapódik a haza fele biciklizőre.

Nah, a jóslatom bevállt.

Folytatás tegnapról, szeme. Innen is a ki o koroszu fajta, amolyan lélekgyilkos.

Szintén tegnapról, ezt kaptam az arcomba.

Az elsőre felébredtem, és nagy bölcsen elmásztam a könyvespolc alól, így ha lepotyogtak volna a könyvek, mint ahogy nem tették, akkor nem estek volna rám. Ezért kell teletömni a könnyvespolcot.

A másodikra szintén, de itt még volt egy plussz csattanás, ahogy egy lámpa pottyant a padlóra, és én végig attól féltem, hátha egyik kedvenc bögrém az, amit a mosogató szélén hagytam. Mivel szilánkokat összeseperni amúgy is könnyebb világosban, így hát a félelem, bármennyire is próbálkozott, nem tudott kirugdalni az ágyból, s a konyhába kergetni.

A bögre túlélte.

Most viszont ivászat. Mivel úgy néz ki, hogyha igazán lelkesen csinálnám, abból kitelne fél Transmetropolitan, ezért hangulattól függően lehet, hogy csak álllelkes leszek. Még így is sokba fog nekem ez kerülni.

Hoppá, ezt magam sem gondoltam volna. Életem talán legcsúfabb bukása lesz holnap, hiszen minden idegszálammal azon voltam, hogy egybetartsam az alsó állkapcsom balfelét, de azután elindult valami, amit csak azért hagyok abba, mert mindjárt rámvirrad.

Nem baj, a fogat hamarosan kibillentik a helyéről, most a fájdalom segített, utána a véríz fog. (Én mondom, hülyék ezek a vámpírok, nincs rosszabb annál, ha az ember nem tudja kimosni a szájából azt az ízt, ami olyan, minth a bontatlan szódás-szifon patronának a szaga. Fémes rozsdaíz, csak sós is.

A lényeg, hogy még a fura hangzók, és a duplavék, is halottak, plána a h-val torzított essek, de mondjuk azért a "Gaó, mi sin ja csou sí: jou vó" halandzsán finomítani kell.

Mondjuk indulatosan köpve a szótagokat talán kijön belőle a "Kardod és véred vagyok, bajnok: rendelkezz felettem."

Ami viszont a legjobb, hogy lehet hogy működik a szeme. Mármint hogy működik, az tuti, de lehet, hogy itt is.

Reménykedek, addig viszont takarodó!

Egész nap esett az eső, én meg megszabadultam boraimtól, kiderült, hogy mégiscsak leszek harmadéves, fél év múlva, s a fogamat fájlaltam. Előszőr algopirinnel próbálkoztam, azután jött egy Mefenamic Acid Cap, végül, délutánra, még egy Algopirin, ezennel Beefeater-tonic csúsztatószerrel kombinálva, s most már megint este van.

Fogorvoshoz bejelentkezés holnap, vizsga után, diplomázni ui. lehet fogak nélkül, forditva is, de abból senki, főleg nem én nem kér.

Akkor most egy kis tegnap, mert tegnap elszállt. Szóval nagyon jó a Blame! utolsó része, zöldlebegés, érdekes, ettől függetlenül én már elég rég óta gondolkozom egy kéklebegéssel egybekötött végen. Hasonlóan jó a Skyhigh Karma második része, ami egy, számomra visszataszítóan hitelesnek látszani próbáló newages baromságból elég jól elkezdett csúszni valami szellemes (értsd: kísértetes) horror felé, és bár még mintha folytatódna, ez a történet befejeződött.

Mindkét esetben Cutomu műről van szó, ami így faramuci, ennyi erővel lehetne Béla művek is, mivel az elsőt a Nyihei Béla, a másodikat a Takahasi Béla alkotta.

A Blame! meg külön rossz volt, hiszen kiderült belőle, hogy jövő hónapban jön Blame! DVD, és Nyihei képeskönyv. Hörcsögösztönöm éledőben.

Kaptam még minisurroundot, meg kerót is, ajándékba, s ezért hálás vagyok. Tényleg.

Meg már megint három könyvet olvasok egyszerre...

Furán viselkedik a gép. Írtam valamit, erre úgy gondolta, hogy na, azt azért mégsem. Hát legyen meg az ő akarata.

A napi programom borult, juhé!

Innentől kezdve fikció:

Tegyük fel, hogy van egy svéd finnugorkutató. Elmegy Magyarországra kutatni, ahol is összeismerkedik egy indonéz lánnyal, el is veszi feleségül, majd visszamennek Indonéziába.

A pasas az egyetemi évei alatt elég komolyan, hobbiszint fölött űzte a swökköt, ami ugye, mint mindenki tudja, egy tradicionális svéd harcitornamódszer. Mivel Indonéziában hiánycikknek számított a swökk-oktató, ezért ő bevállalta az oktatást, s azóta sokan az indonéz swökk atyjának tartják.

Emellett svédül is tanított, lelkesen, sokakat. Olyannyira, hogy a végén, mint egyetlen svéd tanárt, meghívták az Indonéz állami egyetem frissen alakult svéd szakára, oktatónak. Sőt, tanszékvezetőnek. Végülis a középiskolában tanult pl. svéd irodalmat is, ugye, nomeg a közismereti közé is becsúszhatott valami olyan az egyetemen, aminek köze van a svédekhez.

Na, és ez az illető hatalmat kap, mégpedig igen-igen fontos hatalmat: ő az indonéz svédszak vezetője.

Ezzel párhuzamosan nem kizárható, hogy a swökk, mely ugye az ősi viking harcművészetekben gyökeredzik (svinnng-placccs-groin-nyikk-nyikk-zummm-sving- etc.) a védőfelszerelés ellenére túl nagy megterhelést jelentett a fejének (habár a könyöke miatt kellett abbahagynia), és szegény légbőlkapott professzorunk számára a valóság az már valami egészen más, fura dolog.

És mindezidáig még mindig rendben, de ezek után a többiek még mindig falaznak a hülyeségeihez, a szerencsétlen svédszakos diákok szívnak, mint a torkosborz (és, az utóbbival szemben még annyi előnyük sincs, hogy morogjanak, s snikt-snikt).

Gonosz leszek: mindez még akár hidegen is hagyna, ha nem lenne hozzá némi közöm. De van, legalábbis merem remélni.

Szóval kedves svédprofesszor, tessék szépen hazamenni a kedves feleségéhez, vagy esetleg egészen Svédországig, mert idióta szemét önkényes zsarnokoskodó állatnak tetszik lenni.

Valós alternatíva, hogy nem ez tetszik lenni, hanem egyszerűen csak egy szenilis vén férfinemiszerv a bácsi, de ugyebár ezért sem érdelem dícséretet.

Diákjogok sehol, mert ugye az igazzy bölcsész amúgy is nyolc év alatt végez, mi az a plusz egy év, nemdebár?

(Elnézést a valódi Bölcsészektől, így, nagybetűvel, velük semmi bajom. Sőt, itt van mindjárt virtuális mama, aki miatt kitalálták a szót, "bölcsész". Vagy multinál dolgozik, vagy olcsó pénzért számára rutinmunkákat vállal. )

Az az igazság, hogy ilyesmiket írkálni nevetségesebb, mint telefonon vigasztalni valakit, főleg, mikor az egyedüli helyes cseledet az lenne, hogy az ember odamegy, s kiordítja/üti/rúgja magából a tehetetlen dühöt.

Félreidézet: "mert feloldja, ki kioltja a bajt, vagy legalábbis forrásának életét"

Persze ehhez meg talán nyúl lennék, vagy legalábbis racionálisan mérlegelném a fenti három cselekedet különféle kombinációinak kockázat/nyereség arányát, magyarul esélyt latolgatnék. Világtúlfelén-ülő-dilemma. Játékelmélet. Duhh...

Na, emiatt, és ez lett a mai bősz tanulásból. Kubai rum, fekete Yebisu (ejtsd: ebiszu), vigasztaljatok! Egy-kettő!

(És ez, akárminek is akar látszani, nem kifogás.)

Még tegnap tudtam meg, hogy az idei félév könyveinek az ára szintén csillagászati. Mondjuk a fele amúgy sem kell, mert fordítás, s akkor már az eredetit olcsóbb lenne megvenni, annak ellenére, hogy mivel úgy istenigazán csak max. ötször fogjuk használni, így könyvtárazás lesz a dologból. Vagy könyvtározás. De azért még van egy-két könyv, ami "házikiadvány", és ráadásul még jó is, szóval azokat azért illene. Mármint megvenni.

A könyv árával megegyező összegért (ami, egészen véletlenül pontosan megfeleltethető egy havi lakbéremnek) újra láttam egy gyönyörű csizmát is, s észrevettem, hogy még egy bicsaknak is van hely az oldalán. Jövő ilyenkor talán még fel is merem próbálni...

Apropó, kések: befejezve az AP, felemás lett. Az író jó, a végén már vannak benne pisztolymárkák is, de minek olvasnám el mégegyszer?

Most pedig Stanisław Zielinski jön, és a Fumarola, amit félek továbbolvasni, hiszen az első öt sora zseniális:

"A sarkon virágüzlet van.
-A sarki virágüzletből virágot hoztak.
-Nagyon örülök.
-Kérem, adja át üdvözletemet a tábornok nagynénjének.
-Rögtön felveszem a nadrágomat."

Hát igen, így kell párbeszédet írni...

Most viszont irány agresszív leveleket írni...

A mai nap jó is volt, meg nem is.

Jó volt, mert:

-ha minden igaz, elkótyavetyélnek nekem két Tank Girl könyvet. Tank Girl jó.
-rájöttem, hogy nincs első órám, így később kell bemennem. Elmaradt (fiktív) órák jók.
-a vizsga később lesz két nappal. Ez mindig jó.
-találkoztam osztálytársakkal, jól vannak, s ez jó.
-találtam The Crow-t is, igaz, fordítás, de szinte ingyen volt, szintén jó.
-a legjobb, bár reggel volt, Sarah Slean Sarah Sleanje, ami nagyonnagyonjó.
-találtam két Pratchettet az antikváriumban. Pratchett jó. Kettő duplapluszjó.
-találkozóra várva megittam még egy utolsó frappuchinót, ami jó. (és, Brainoiznak: a Mammutban tényleg álStarbucks van. )

Rossz volt, mert:

-nem vittem felsőrészt, ezért estefele fáztam. Fázni nem jó.
-vendégeim nemcsak hogy eltörték a kerékpáromat (ami egyrészt eleve nem jó, másrészt fizetni a metrót szintén nem jó), hanem erről (pedig otthon személyesen is találkoztunk) még csak egy büdös szót sem ejtettek, ez már nem nemjó, vagy rossz, ez pofátlanság.
-cipeltem egy csomó ajándékbort, meg vissza is, mert nem volt meg a tulaj.
-megint túl sokat költöttem.

Valamint, azért is, mert gondoltam, azzal vígasztalom magam, hogy elhozom a játékbabáimat, de nem, hiába beszéltük meg már négy hónapja, hogy előrendelnek nekem, (ez volt a megjelenés előtt egy hónappal), hiába ígérték meg, hogy egy hónapon belül meglesz, nem lett, többön belül sem. Tudom, támogassuk a LFGS-eket, de ha a LFGS nem F, és minden cucca tök drága, plusz beszerezni sem tud, s nem is értékeli le azt a pár cuccot, ami mégis van, akkor sajnálom, de nálam nyertek a gonoszmultik, mindenféle harcoslányok, és röpögöpontnetes onlájnboltok, meg mindenki más, egyrészt, mert még lokálabb (a képernyő egy méteren belül van, a bolt fél kilóméteren belül, a képernyő győz), másrészt, mert oké, hogy vannak, de legalább használni is lehetne őket. Grrr.

Ui: valamiért mindig bekever a címmel, meg ilyenekkel, node sebaj, majd mindig utánajavítok.

Ui2: érdekes, hogy attól, hogy belököm kb. az első talákatot, elhiszem, hogy "interaktívabb" lesz ez az egész, már pedig ezt a google is tudná, viszont ha én arra gondolok elsőre, amire ő is gondol elsőre, akkor mégsem másolás, copypaste, pedig...

Kegyetlen dolog, hogy a legtöbb instant kaja két személyes. Ha az ember ketten van, akkor főz neki, vagy neki főznek. De ha magányos... akkor még vígasztalja is, hogy ehet, és úgyis megeszi a kétadagnyi E-t, meg egyebet. És emiatt nem csak a sóbevitel lesz túl sok, hanem esetenként maga a tápanyagbevitel is, en bloc, úgyhogy a példában szereplő magányosunk magányában hízik, csak hízik, s bár érzi, hogy valami nincs rendben, ettől függetlenül hízott állapotában magányosságán is egyre kevésbé tud változtatni, így hát eszik, és máris megvan az ördögi kör, egyenesen a Knorrmaggie konyhájából.

Ettől függetlenül csak egyetlen darab császármorzsaport nyitottam fel, azt sem jószántamból, de emiatt a kipakolást átporszívózással kellene kombinálnom, amit viszont ma nem. Porosak a friss könyveim. Búzadara- és tejporosak... :(

Ezenkívül el sem bírok aludni, úgyhogy már jócskán holnap van, holnap pedig valamikor jelenésem az egyetemen... brr.

Na, még egy kis fazonigazítás, úgy néz ki, műxik.

Az emberek alá felkerült Bright, mert ugye őnélküle nem lennénk sehol. (Mármint ez az izé itten, én megvagyok magamtól is.) Az úgy kezdődött, hogy (figyelem, eredetmítosz!), hogy van egy illető, tipikus szőke nő. Nos, ez a tipikus szőke nő ritkán ír emaileket, de akkor azután részletesen, s beteggé röhögi magát rajtuk az emberfia, ha egy jólelkü emberlánya továbbküldi neki az irományt. Amiből persze az következik, hogyha mindezt valaki úgy olvassa, hogy közben a másik ablakban mindenféle emberrel beszélget, akaratlanul is beidéz egy-egy gyöngyszemet. Bright felfigyelt rá, s jött a kérdés, blog-e, a válasz nem volt, de kaptam cserébe egy csomó-csomó címet, hogy megtudjam, hogyan is működik az egész, sőt, kiderült, ő maga is. Mármint ír.

Én meg elkezdtem olvasni, majd magára Brightre is rábukkantam (valamiért olyan érzésem van, hogy az illem még nem engedi, hogy csak úgy belekéredzkedjünk valakinek a naplójába, míg ha rábukkanunk, akkor már tudathatjuk, hogy ő is tudja, mi tudjuk), s segített rávenni, hogy belekezdjek. Ennek persze nem sok értelme lett volna, miközben "nyaralok", talán most. Ez a "segít rávenni" eléggé brighti dolog, és jól csinálja.

Az Ügynök meg Srakker , aki megismertetett a Paulaner feneketlen bugyraival, és ráébresztett, hogyha óra nélkül mész el sörözni, akkor a kerthelyiséget érdemes választani, ott legalább azt látod, ha besötétedik. Mi nem láttuk. Pedig délután háromkor kezdtük.

Na, most, hogy végre sikerült legalább saját magam számára láthatóvá bütykölni ezt az egészet, jön egy kis időugrás, azaz mi történt Magamurával ég és föld között, még tegnap.

Elvileg ezt reggel nyolctól gépelgettem volna, de nem, mert az átállásból még a Zöld négerek lelkes csapata sem tudott felrázni, de legalább hagytam, hagy szóljon fél kettőig.

Szóval akkor:

Budapest-Bécs

Jobbra: elfoglalja az ablak melletti helyemet egy (kezdő) titkosügynök. Gyilkosságra készül, két nápaj női név, memorizálja, majd mindenféle kódokat is, de kezdő, mint már említettem: egyrészt, én is látom, hogy 38DA, másrészt, topog a lábával, ideges, harmadrészt, ha nápaj turistát szeretne játszani, akkkor ne a Profiban vett ásványvizet kortyoljon. (Ha meg profi ügynök, akkor ne hagyja ott a hányózacskóban az összetépett, neveket, kódokat, reptéralaprajzot tartalmazó papírokat.)

A túloldalt, átlósan szembe , már az első osztályon öregúr ciccen, szintén szigeti, mosolyog, a sokat tapasztaltak nyugalmát adja tudtára mindenkinek, amikor valamiért nem megy első nekifutásra a felszállás, leállnak a turbinák, s a kis gép visszaoldalog a kifutópálya elejére.

Gyanúsan sokat tekintget hátra, és, igen, kiderül, hogy mögötte (tehát már a másodosztályon) ott csücsül kedves neje. És ezen már az sem segít, hogy nagy kegyesen hátraad egy katonát ( a két osztály közti különbség három szendvics és két dl. ásványvíz) , nomeg az sem, hogy a t. nej a székek közti folyosóba tartva lapozgatja a légitársoság katalógusát.

Egyrészt rajta sem, mert úgysem kap/vesz meg belőle semmit, ilyen férjjel, azzal meg, hogy felpofozza, ahogy megérdemelné, jó harminc évvel elkésett.

A reptérei buszon Yves Saint Laurent táskákra ragasztott matrica, Besutocuaa (Best Tour), a hányinger kerülget, kezdek "hazatérni", ez a másrészt.

Volt egy indiai férfi is, vörös turbánban, és úgy kezdte a telefonálást, hogy: "Good morning to you, Mister! I'm in Budapest now. Are you in India?".

Bécs

Gyűlnek a Sacher-tortás zacskók körülöttem.

Nyelvlecke: omijage: ajándék, mindennemű személyesség nélkül, de az értéknek legalább a látszatát szükséges sugároznia. Legjobb, ha elfogyasztható. Főnöknek, munkahelyre, barátoknak, ismerősöknek, esetleg haza. Akár otthon, utazás előtt/után is kiválasztható, ad absurdum elég elutazni a nagyihoz, ha francia csokit kapnak a kollégák, irigykedhetnek, hogy már megint Párizsban jártál. És esetleg még jól is érzed magad.

Szentpétervár fölött 10100 méterrel

Kevés kegyetlenebb büntetés létezhet a világon annál, ha valakit világ körüli utazásra ítélnek.

Szó se róla, az eleje mág érdekes, repülünk, juhé!

Azután az ember kezdi megunni, hogy folyamatosan műanyag pohárból issza a sört (jut eszembe, az odáig OK, hogy a Gösser embléma melletti szallagon ott figyel a "sör" is, meg a szlovák nyelvtudásom kétharmadát képviselő pivo (s lehet, hogy ez is csehül van), de ki lehet az a nép, aki "öl" nek nevezi az árpa/malátalevet? Vikingekre gyanakszom...).

Szóval a műanyagpoharaknál jobban zavarja az embert az, ha 4-5 repülőn töltött nap után megjelennek a fekélyek, felfekvések (felülések?) is.

A szaggal nem lehet gond, az egy boeingnyi rabrakomány (szigorúan ecomony) az alap-buké beállása után mint a kisangyal, úgy csapna le mindenféle transzfermozsdóra, ne adj' isten zuhanyzóra (a szemem előtt megjelent egy raj szarfoltos tollakkal ékes puttó, ahogy zuhanórepülésben célozza meg a bézsrózsaszín műanyagmosdót, menet közben, mint halászsas az ezüstpikkelyű vízlakót, úgy markolja fel a baktérium-killer neonzöld kézmosólötyivel teli tubust.)

A hangulat is emelkedett lehet, a közös téma mi más lehetne, mint az unalomig ismételt utastéri filmek, meg az "ohh, Párizsból egyszer délbe szálltunk fel, s végre láttam az Eiffel tornyot, meg a Louvre piramisát, asszem..."

Felborulnának a napszakok, az este lenne a reggel, s fordítva, s ezen az italokba rendszeresen, orvosi utasításra csempészett melanin-adagok sem sokat segítenének. Egyedüli menekülést időlegesen a rádióból felcsendülő Purple Haze jelentene, mint most, pont.

Tokió

Amerikai Psycho
Bár ég és föld között igazából Lemet érdemes olvasni, mégis az "Ellis"* az, amibe belekezdtem.

A fordító hol remekel, (normálisan le tudja írni, hogy vaszabi, pl. ), hol nem (potassium, lima, líma), és hiányzik, nagyon hiányzik a kések márkája.

Könyörgöm, ha lassan már a jégnek is, melyre a J&B lötyög, külön márkája van, akkor tessék szépen felruházni a bökőket is. Ok, a pisztoly maradhat névtelen, gondolom, még engedélye sincsen, de a kés, az azért személyesebb dolog.

(Elég csak (gondolom) azt az üdvözült mosolyt látni, ami a Harpy tulajdonosok arcát önti el , ha szóba kerül a dottore , s végigsimítják a nadrágzsebükben dudorodó penge fém-merevedését.)

Másfelől, a fene se tudja, hogy a pénz, az unalom, vagy a bátorság, esetleg ezek kombinációja szükséges a Bateman félékhez. Remélem, hogy a pénz lesz az, mert a többiből elég egyenletesen van ellátva ez a sárgolyó.

Sikerült bekerülnöm az eggyel korábbi repülőre, ami felhozott, s ez jó, igaz, az is, hogy áttetettem a jegyemet a későbbire, ahonnan most irattam vissza, mert ha a vámos végrehajtja a "fokozott fegyver- és drogellenőrzést), akkor kilenc percel később evickélek ki a buszhoz, vagyis lekésem a Narita-Haneda limuzinbuszt. Így csak két órát kell várni a gépre, s még világosban érkezem "haza".

*Ellis: itt Bret Easton, de Ellis ki más lenne, mint Warren, akinek, ahogy látom, egy éven belül regénye is lesz, és az jó lesz nekünk.

"itthon"

A lakásban, meglepő, de rend fogad, akik időközben itt voltak, kitakarították, ami jó, ami nem jó, az pl. az, hogy a gépemről három óráig irtom a különféle helyeken elrejtett pornóvideókat semmisítek meg. (Megbeszéltük, hogy tesznek fel nápaj zenét. Az "eljátszuk, hogy iskoláslányt erőszakolunk meg", mindenféle anal attackok, meg lovak nem tartoznak a zene kategoriájába. )

Alszom, és reggel lást bejegyzés legeleje.

W.S.B. után szabadon, mert valahogy el kell kezdeni...

"Könyvemet ajánlom az Őstől Valóknak, a Gyűlöletek Urának, Humwawának, kinek orcája zsigerek halma, kinek lehelletében a ganéj bűze és a halál parfümillata száll elő, Sötét Angyala mindennek, mit megemésztünk, s mindennek, mi elrohad , Bomlás Ura, és Eljövőknek Fejedelme, ki a suttogva süvítő déli széllel szárnyalsz, Pazuzunak, Lázak és Járványok Urának, a Négy Szelek Sötét Angyalának, ki rothadó genitáliák közül éles fogad közt vonyítva sújtasz le városainkra, Kutulunak, az Alvó Kígyónak, a megidézhetetlennek, Akhkharunak, ki az emberek vérét szívod mióta azokban felébredt a vágy, hogy emberré legyenek, Lalussunak, ki az emberek földjén kísértesz, Gelalnak és Lilitnek, nektek, kik a férfiak ágyában lakoztok, s kik gyermekeiteket titkos helyeken szülitek evilágra, Addunak, a viharok korbácsolójának, ki fényességgel töltöd meg az éjszaka egét, Malahnak, Bátorság és Merészség Fejedelmének, Zahrimnak, kinek száma pedig huszonhárom, s ki　természettől idegen módokon öl, Yahrimnak, harcosnak a harcosok közt, Itzamnának, Korai Ködök és Záporok Szellemének, Ix Chelnek, a Hajnal-harmat-fogó-pókhálónak, Zuhuy Kaknak, a Szűz Tűznek, Ah Dziznek, A Fagy Mesterének, Kak U Pacatnak, a tűzben tevőnek, Ix Tabnak, kötelek és hurkok istennőjének, önakasztottak patrónusának, Schmuunnak, a Csendesnek, Ix Tab ikertestvérének, Xolothnak, az alakot nem öltöttnek, Újjászületés urának, Aguchinak, ejakuláció mesterének, a falloszformájú Ozirisznek és Ámonnak, Hex Chun Channak, a Veszélyesnek, Ah Pooknak, a Pusztítónak, az Ősöregnek, és a Csillagbestiának, Pánnak, pániknak istenének, az oszlás és üresség névtelen istenségeinek, Hassan i Sabbahnak, Aszaszinok urának.

Minden írnoknak, művésznek, és varázslat útján járóknak, kiben a fenti szellemek manifesztálódtak.

SEMMI SEM IGAZ. MINDENT SZABAD. "