Oldalak
Emberek
Más
Régebben
- 09/01/2003 - 10/01/2003
- 10/01/2003 - 11/01/2003
- 11/01/2003 - 12/01/2003
- 12/01/2003 - 01/01/2004
- 01/01/2004 - 02/01/2004
- 02/01/2004 - 03/01/2004
- 03/01/2004 - 04/01/2004
- 04/01/2004 - 05/01/2004
- 05/01/2004 - 06/01/2004
- 06/01/2004 - 07/01/2004
- 07/01/2004 - 08/01/2004
- 08/01/2004 - 09/01/2004
- 09/01/2004 - 10/01/2004
- 10/01/2004 - 11/01/2004
- 11/01/2004 - 12/01/2004
- 12/01/2004 - 01/01/2005
- 01/01/2005 - 02/01/2005
- 02/01/2005 - 03/01/2005
- 03/01/2005 - 04/01/2005
- 04/01/2005 - 05/01/2005
- 05/01/2005 - 06/01/2005
- 06/01/2005 - 07/01/2005
- 07/01/2005 - 08/01/2005
- 08/01/2005 - 09/01/2005
- 09/01/2005 - 10/01/2005
- 10/01/2005 - 11/01/2005
- 11/01/2005 - 12/01/2005
- 12/01/2005 - 01/01/2006
- 01/01/2006 - 02/01/2006
- 02/01/2006 - 03/01/2006
- 03/01/2006 - 04/01/2006
- 04/01/2006 - 05/01/2006
- 05/01/2006 - 06/01/2006
- 06/01/2006 - 07/01/2006
- 07/01/2006 - 08/01/2006
- 08/01/2006 - 09/01/2006
- 09/01/2006 - 10/01/2006
- 10/01/2006 - 11/01/2006
- 11/01/2006 - 12/01/2006
- 12/01/2006 - 01/01/2007
- 01/01/2007 - 02/01/2007
- 02/01/2007 - 03/01/2007
- 03/01/2007 - 04/01/2007
- 04/01/2007 - 05/01/2007
Üzenetek innen, meg odaátról.
Üzenet be.
Üzenet ki:
szombat, január 31, 2004
"Ils sont fous, ces romains."
Szimfónia nyolc és fél perc alatt.
Letöltés.
Megvan ripben.
Digitális változat.
Átküldöm.
Feltöltöm.
Cédére.
A tartalom számít.
Nem a forma.
Ma a tartalom számít?
Nem a forma?
Nem a forma?
péntek, január 30, 2004
A "Project, ami felvirágoztatja a kilencedik művészetet Magyarországon" egyre komikusabb (éééértitek... comicusabb) formát ölt. Sziget-sátor (apropó, lehet, hogy idén sziget revisited, osztálytársakkal...), rendezvény előterében kedvenc képregények bemutatása, innentől méginkább csöndben maradok.
A Global Frequency pedig nemsokára kijön könyvként, és tévésorozatként. Firefly, reszkess!
A Global Frequency pedig nemsokára kijön könyvként, és tévésorozatként. Firefly, reszkess!
Hmm... ma nem egészen úgy alakult, mint hittem. Pl. véget ért a január, pedig nekem egészen jan. 14. érzésem van.
Holnap be kell fizetni a lakbért.
S van ez az aláírásdolog, amit minden hónap elsejétől hetedikéig kell aláírni, de jó ideje nyaggatnak, ha huszonkilencedike körül nincs még meg az aláírás. Ami azért jó, mert most pl. lementem, erre külön figyelmeztet, hogy februárban legyek ott időben, sőt, márciusban is, majd még egyszer végiggondolja, és csak annyit mond: mondjuk márciusban már mindegy.
Na most ha haza akarnak küldeni, akkor mondják meg, ha csak hülyének tetszik lenni (ez a kopaszodó, szájszagú bácsika volt), akkor meg tessék engem békénhagyni.
És eltűnt az irodából az értem felelős mosolygós leányzó, helyette fiatal öltönyke virított, most vagy áthelyezték, vagy elvette feleségül az afrikából visszatért tanerő.
Titkok, és rejtélyek, de most mindenekelőtt megiszom a söröm, talán egyebet is, és beadom a felmondásomat. Máshova.
Vilmosi (Amely Vilmosnak egybenmaradást, innen is!) állapot, vagy csak egyszerű paranoia? Egyik sem jobb.
Holnap be kell fizetni a lakbért.
S van ez az aláírásdolog, amit minden hónap elsejétől hetedikéig kell aláírni, de jó ideje nyaggatnak, ha huszonkilencedike körül nincs még meg az aláírás. Ami azért jó, mert most pl. lementem, erre külön figyelmeztet, hogy februárban legyek ott időben, sőt, márciusban is, majd még egyszer végiggondolja, és csak annyit mond: mondjuk márciusban már mindegy.
Na most ha haza akarnak küldeni, akkor mondják meg, ha csak hülyének tetszik lenni (ez a kopaszodó, szájszagú bácsika volt), akkor meg tessék engem békénhagyni.
És eltűnt az irodából az értem felelős mosolygós leányzó, helyette fiatal öltönyke virított, most vagy áthelyezték, vagy elvette feleségül az afrikából visszatért tanerő.
Titkok, és rejtélyek, de most mindenekelőtt megiszom a söröm, talán egyebet is, és beadom a felmondásomat. Máshova.
Vilmosi (Amely Vilmosnak egybenmaradást, innen is!) állapot, vagy csak egyszerű paranoia? Egyik sem jobb.
Fürdővíz-engedésnyi szünet. Helyzetjelentés: az egyi anyag most repül mailre, és, és, és, igen, tudtam én, hogy van kritikus tömeg, tisztulnak a TLR-ek, az IgGk, a MHCI-k, s társaik...
De addig is, észre sem vettem, hogy frissült az Endless, pedig már lassan-lassan egy hete...
Ami engem érdekelt, az egyrészt a Req féle Anime ajánló, bár igazán lehetett volna hentainak hívni, csupáncsak a jó hír megőrzése érdekében. Nem Req jó híréről van szó.
Másrészt pedig a Mythago Wood ismertető, brainoiz tollából.
Tudom, hogy így a filmek utószele körül pont fordítva kellene fantasyt ajánlani, de nagyon nem olyan, mint Tolkien. És nagyon olyan, mint amikor egyedül járod az erdőt, kezedben íj, zsebedben bicska, és tudod, hogy nem jár erre semmi, és tudod, hogy azok a romok csak régi présházak, és tudod, hogy itt nem fogsz vaddisznóval találkozni, de nem tudsz megnyugodni, mert az erdő figyel.
De addig is, észre sem vettem, hogy frissült az Endless, pedig már lassan-lassan egy hete...
Ami engem érdekelt, az egyrészt a Req féle Anime ajánló, bár igazán lehetett volna hentainak hívni, csupáncsak a jó hír megőrzése érdekében. Nem Req jó híréről van szó.
Másrészt pedig a Mythago Wood ismertető, brainoiz tollából.
Tudom, hogy így a filmek utószele körül pont fordítva kellene fantasyt ajánlani, de nagyon nem olyan, mint Tolkien. És nagyon olyan, mint amikor egyedül járod az erdőt, kezedben íj, zsebedben bicska, és tudod, hogy nem jár erre semmi, és tudod, hogy azok a romok csak régi présházak, és tudod, hogy itt nem fogsz vaddisznóval találkozni, de nem tudsz megnyugodni, mert az erdő figyel.
Már megint mindjárt éjfél, és én még csak most látok neki, mert hát ugye a készülődés, az készülődés. És készülődni pedig kell. Merhogy holnap laborjegyzőkönyv leadás (megj: még a füzetet sem kerestem elő, amibe írni fogom), meg szóbeli beszámoló (már tudom a kérdéseket, s hogy hol nézzek utána). S hogy mit csinálnék legszívesebben helyette? 1. aludnék. Azt eddig is eleget csináltam. Pl. ma reggel az első óra helyett inkább befejeztem az álmomat.
2. felmennék a hegyre. Ebben meg az a jó, hogy pont mire lesz rá időm, leszek ön- és közveszélyes, és lustább vagyok annál, hogy megpróbálkozzak egy ínszakadással.
Így hát kekszet morzsázgatok, és gyűjtök az ihletre.
Mert ihlet még a "3 phases of gastric juice secretion."-hoz is kell. Ahhoz kell csak igazán.
2. felmennék a hegyre. Ebben meg az a jó, hogy pont mire lesz rá időm, leszek ön- és közveszélyes, és lustább vagyok annál, hogy megpróbálkozzak egy ínszakadással.
Így hát kekszet morzsázgatok, és gyűjtök az ihletre.
Mert ihlet még a "3 phases of gastric juice secretion."-hoz is kell. Ahhoz kell csak igazán.
szerda, január 28, 2004
Vajon az emberek hány százaléka tartaná saját magát unalmasnak, tenyérbemászónak, vagy csak egyszerűen idiótának, ha összefutna magával az utcán, vagy egy kocsmában?
Vannak emberek, akiknek internetes kommunikációjából általában egy szót sem értek. Azután leírnak egy ilyet:
"....úgy emlékszem, a hívõk vannak porból. S a szél, viszi õket..."
Lehet, hogy csak költők.
"....úgy emlékszem, a hívõk vannak porból. S a szél, viszi õket..."
Lehet, hogy csak költők.
Ma megint egyetem. Kezdem elveszteni a fonalat. Megvannak a vizsgaidőszakok, a világ túlfelén szereztem egy ötöst, és leértékelt tasmán marhasztéket vacsoráztam, teába párolva. Februárban kijön a Global Frequency első gyűjteményes kötete, s felfedeztem Mr. X-et. Még egy Transmet előkép lokalizálva.
So much to do... So little time to do it....
kedd, január 27, 2004
Egész nap fájt a fejem.. emiatt nem voltam túl produktív: beblattyogtam aláírni egy fiktív tanulmányi kirándulás igazolószelvényeit, és nyomtattam. Mivle előttem többen kinyomtatták a kedvenc dolgozatukat három példányban (amiből kettőt ott hagytak a nyomtató mellett), így én sem éreztem zavarban magam.
vasárnap, január 25, 2004
Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy döntsek. Hát, c'est la vie.
A mai nap, azon kívül, hogy túl sok gépsonkaszerű valamit ettem, meg találtam egy teli kanna teát, nem tartogatott meglepetéseket, most viszont vízválasztót csinálok belőle: ha ma hajnalig nem lesz semmi, akkor feladom, ha igen, akkor értelemszerűen hajtok tovább.
Mondjuk az is kérdés, hogy a MM (másikmagyar) meglátogat-e, mert akkor viszont rendet is kellene raknom.
Mindemellett túl sok könyv, túl kevés idő. (S az egyik kötetről leszedve a védőfóliát tisztafehér borító várt, sehol egy betű. Tisztára, mint a régi űrhajós-stúdiódíszletekben, meg fura installációkon, amit vödör vérrel szeretnek nyakonönteni)
Mondjuk az is kérdés, hogy a MM (másikmagyar) meglátogat-e, mert akkor viszont rendet is kellene raknom.
Mindemellett túl sok könyv, túl kevés idő. (S az egyik kötetről leszedve a védőfóliát tisztafehér borító várt, sehol egy betű. Tisztára, mint a régi űrhajós-stúdiódíszletekben, meg fura installációkon, amit vödör vérrel szeretnek nyakonönteni)
szombat, január 24, 2004
Across some blood red river
Never did find my way home
In time to forgive her
péntek, január 23, 2004
Tegnap még volt valami, de abbahagytam, kinőtte magát a blogbejegyzésből...
Ma viszont többek között uszodában sem voltam, ami azért érdekes, mert tudatosan törekedtem arra, hogy eljussak oda, de amikor a hazafele tartó harminc perces metróút másfél órásra nyúlt, és a gyomromban megjelent az a jól ismert érzés, amit általában a klórszag, a visszhangos kiáltások, a pára, és oktatóm kopott partvisjele jelentett, inkább feladtam.
De egyszer legyőzöm magamat...
Valamint ittam egy érdekes keveréket, ma megpróbálom rekonstruálni.
Addig azonban sör, csirke, és sör, és csirke.
Valamint, Szei Sónagon és a téli táj:
Ma viszont többek között uszodában sem voltam, ami azért érdekes, mert tudatosan törekedtem arra, hogy eljussak oda, de amikor a hazafele tartó harminc perces metróút másfél órásra nyúlt, és a gyomromban megjelent az a jól ismert érzés, amit általában a klórszag, a visszhangos kiáltások, a pára, és oktatóm kopott partvisjele jelentett, inkább feladtam.
De egyszer legyőzöm magamat...
Valamint ittam egy érdekes keveréket, ma megpróbálom rekonstruálni.
Addig azonban sör, csirke, és sör, és csirke.
Valamint, Szei Sónagon és a téli táj:
csütörtök, január 22, 2004
Haladok, haladok, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy úgy járok vele, mint a szorulásos ember, aki leugrik a kis állomáson nagydolgait intézni. Mire kijön belőle, addigra a gőzös is eldöcög a semmiségbe, s ő ott áll, még nem múlt el a megkönnyebbülés érzése, de már, egy hátsó ajtón keresztül, lassan, óvatosan elkezdett belopódzni a kétségbeesés.
(innen kitörölve három bekezdésnyi közhely emberekről)
Találtam egy uszodát is, pontosabban régen megvolt, s holnap, ha az arcbemutatós dolog bejön, talán bemerészkedek, addig szereznem kell egy úszósapkát.
(Lábjegyzet: gyűlölöm az uszodát, de fáj a hátam)
(innen kitörölve három bekezdésnyi közhely emberekről)
Találtam egy uszodát is, pontosabban régen megvolt, s holnap, ha az arcbemutatós dolog bejön, talán bemerészkedek, addig szereznem kell egy úszósapkát.
(Lábjegyzet: gyűlölöm az uszodát, de fáj a hátam)
szerda, január 21, 2004
dénégyet gyúrtam az ízét vesztett rágókból. mert ilyen ez a hét. most pedig meglátogatom a boltocskámat. ajánlott aláfestő zene: the fearless turtless: midnight cowboys at the dancing hall
Nem, nem, nem. Valami baj van a napokkal. Nem akarja valaki elcserélni velem az eheti adagját?
Nem is akarok több szót vesztegetni rá, inkább egy érdekes kis színes. Lehet, hogy egy atomháború után már csak a csótányok maradnának, de már a papagájok is túlélnek minket.
A BoingBoingon véget ért a második Linkfu.
Ez is onnan van, erre kell használni.
Nem is akarok több szót vesztegetni rá, inkább egy érdekes kis színes. Lehet, hogy egy atomháború után már csak a csótányok maradnának, de már a papagájok is túlélnek minket.
A BoingBoingon véget ért a második Linkfu.
Ez is onnan van, erre kell használni.
kedd, január 20, 2004
Ez a nap sem működik úgy, ahogy neki kellene. Egy cikkel egyensúlyozok, a mellékes információk egész bekezdésekké dagadnak, a fókuszpontok odavetett félmondatokká zsugorodnak, nem lesz ez így jó.
Holnap ismét kipróbálom a kora reggelt, talán az menni fog.
Olvasni is próbáltam, az eredmény siralmas: ma csak tizenkét oldal. Igaz, a metró-könyvet leszámítva, de lehet, hogy ahhoz is jobb lenne leülni.
Viszont két centrifugálás és pH-állítás között sikerült haladnom egyébb dolgokkal. Most már látom az alagút végét. Ideje bemenni, s megkeresni a másik végét is, elvileg oda igyekszem.
Holnap ismét kipróbálom a kora reggelt, talán az menni fog.
Olvasni is próbáltam, az eredmény siralmas: ma csak tizenkét oldal. Igaz, a metró-könyvet leszámítva, de lehet, hogy ahhoz is jobb lenne leülni.
Viszont két centrifugálás és pH-állítás között sikerült haladnom egyébb dolgokkal. Most már látom az alagút végét. Ideje bemenni, s megkeresni a másik végét is, elvileg oda igyekszem.
Ki korán kel... tegnap este megint megfájdult a fejem, a gyomrom tartalmát próbáltam lent tartani addig, ameddig ki nem tántorogtam a metróból, azután addig ültem a vécében (amolyan házi sötét- és csendkamra), ameddig a fél oldalam le nem zsibbadt, utána beszédülés az ágyba, s reggel négykor arra ébredés, hogy már eleget aludtam.
Jól esett.
Jól esett.
hétfő, január 19, 2004
Na, fél egy van, és végre készen lettem azzal, amit tulajdonképpen hobbiból csináltam, most bele lehet vágni az igazzy munkába. (vagy egyszerűen lefeküdni, s reggel megírni. De ahhoz igazán korán kell kellni. Viszont ha még most lefekszem...)
Az a vicces, hogy holnap két órára rendelt be a tutorom, pedig tudja, hogy egytől órám lesz, s szi-go-rú-an kikötötte, hogy márpedig nekem ott kell lennem. Az órán. Majd csak megoldom valahogy, hiszen osztódni már évmilliárdokkal ezelőtt tudtak az őseim is.
"Nézd ezt a bolhát, s benne azt,
Mi semmiség, mit tőlem megtagadsz.
Most engem szúr, most téged csíp megint,
S közös vérünk e bolhában kering..."
Az a vicces, hogy holnap két órára rendelt be a tutorom, pedig tudja, hogy egytől órám lesz, s szi-go-rú-an kikötötte, hogy márpedig nekem ott kell lennem. Az órán. Majd csak megoldom valahogy, hiszen osztódni már évmilliárdokkal ezelőtt tudtak az őseim is.
"Nézd ezt a bolhát, s benne azt,
Mi semmiség, mit tőlem megtagadsz.
Most engem szúr, most téged csíp megint,
S közös vérünk e bolhában kering..."
vasárnap, január 18, 2004
Rég nem jártam a Literán, de most, valamiért, elnéztem oda, s látom, hogy Kőrösi Zoltán, mi másba, netnapló írásába fogott, mondom, csak odapillantottam, így a miértek-hogyanok nem nagyon érdekelnek, csak azt tudom, hogy ez az a K.Z., akitől nekem Amy dedikált kötetet hozott, magyarított név, (honosított?) mosolygott sejtelmesen az író, aki egy dolgot biztosan tud, írni, dehát ezért író, meleg, hentesszagú, emberszagú novellákat írt, s mást is, de azt nem találtam, viszont ezt igen, és örültem is neki, de azután kiderült, hogy bekezdést, azt nem tesz bele, a sortörés, úgy látszik sikk. Hát akkor megmondom neked Zolikám (Zoltán, Zoli bá, Kőrösi úr, Művészúr, megfelelő aláhúzandó), hogy az ember már csak olyan fajta, hogy akármilyen csudamasina is legyen az a képernyő, monitor, vagy akármi, amit bámul, bizony nem-szeretem lesz az a szemnek, és az a fránya szem (pontosabban mindkét szemgolyó) elkalandozik, többet, messzebre, mint egy nyomtatott szövegnél, na meg ott a külvilág, most pl. odatenném az ujjamat a szövegre, hogy tudjam, hol tartottam, hogy visszataláljak, amikor megnézem, mit csinál fél ötkor ez a dömper itt az utcán, de azért már modern emberek lennénk, vagy mi, a szövegkihúzót is csak a viccben kenjük a képernyőre, úgyhogy monitoron nem hagyunk ujjat, ami sajnálatos, hiszen a szemek, mint már említettük, kalandoznak, ősmagyarkodnak.
Mi hát a megoldás?
Gyakran tegyünk bele a szövegünkbe üres sorokat, ezáltal megzabolázva, formára törve a szöveget, mert, ha már nyilvánosan írunk naplót, akkor azért valamennyire az a vizár olvasóhad az úr, nekik szól, ők pedig nem szeretnek elveszni a szövegrengetegben, bármennyire is lendületes az általunk szövegszerkesztőbe vágott szövegtömb.
S így még talán el is olvassák.
Mert elhiszem én, hogy érdemes.
Mi hát a megoldás?
Gyakran tegyünk bele a szövegünkbe üres sorokat, ezáltal megzabolázva, formára törve a szöveget, mert, ha már nyilvánosan írunk naplót, akkor azért valamennyire az a vizár olvasóhad az úr, nekik szól, ők pedig nem szeretnek elveszni a szövegrengetegben, bármennyire is lendületes az általunk szövegszerkesztőbe vágott szövegtömb.
S így még talán el is olvassák.
Mert elhiszem én, hogy érdemes.
meg kell adni
Legalább a hírek megnyugtattak.
az egyenlő jogokat
2/7, és emelkedik.
a Művészet minden formájának
Viszont most, hogy holnap van,
a papír már nem papír
talán minden jobbra fordul.
a hang újra hang
szombat, január 17, 2004
Szintén Kontroll, s előjöttek az emlékek. Álmok.
Szerintem Sindzsuku-szindrómának hívják, de róla majd később.
Inkább az első emlékemről.
Úgy négy éves lehetek.
Varsót szabadítjuk fel, ejtőernyővel ugrunk, a gép hasán az üres tér, én, a nagymamám, és az unokatestvérem.
Rohamozunk, és ott hagynak a többiek egy terméskövekből rakott fal aljában.
Vagy a bokám ment ki, vagy eltaláltak.
Mindenesetre ott ülök, s ők továbbmennek.
Amikor pedig, évekkel később, először meghaltam, mert nem védett az a kidőlt fatörzs, talán éppen Erdélyben harcoltam.
Szerintem Sindzsuku-szindrómának hívják, de róla majd később.
Inkább az első emlékemről.
Úgy négy éves lehetek.
Varsót szabadítjuk fel, ejtőernyővel ugrunk, a gép hasán az üres tér, én, a nagymamám, és az unokatestvérem.
Rohamozunk, és ott hagynak a többiek egy terméskövekből rakott fal aljában.
Vagy a bokám ment ki, vagy eltaláltak.
Mindenesetre ott ülök, s ők továbbmennek.
Amikor pedig, évekkel később, először meghaltam, mert nem védett az a kidőlt fatörzs, talán éppen Erdélyben harcoltam.
Éjjel kettő, és idegeskedek, már megint a Főgonosz, és minionjai, s csak a táváldásban és a távátokszórásban bízhatok.
Egy picike hír elég lenne, egy picike megnyugvás.
Ki kellene rúgni, aki kitalálta a távkapcsolatot.
Ilyen messziről símogatni sem lehet.
Egy picike hír elég lenne, egy picike megnyugvás.
Ki kellene rúgni, aki kitalálta a távkapcsolatot.
Ilyen messziről símogatni sem lehet.
péntek, január 16, 2004
Nos, igaztottam egy pár dolgon, feltettem egy megjegyzés-rendszert, majd meglátjuk.
Egy /-en múlt, s a semmibe szűkülő kaszkád lett az egészből, érdekes volt.
Az ötletért köszönet Robinnak.
Egy /-en múlt, s a semmibe szűkülő kaszkád lett az egészből, érdekes volt.
Az ötletért köszönet Robinnak.
Szolgálati közlemény: sötétzöldek ugorják a lenti linket.
Tényleg akarjuk azt, hogy a kajánk mesélni tudjon?
(Warren Ellis, ismét)
Tényleg akarjuk azt, hogy a kajánk mesélni tudjon?
(Warren Ellis, ismét)
csütörtök, január 15, 2004
Akárhányszor visszanézek ide, ezen a Tilcsák Beátán mindig mosolygok. Örök hőbörgők keresztelte gyermek, testvére Lea, vagy egy japán-magyar vegyesházasság esetén Kia.
Lost in Translation: na, ilyennek kellett volna lennie a Wasabinak. Szintén gaidzsinok ökörködnek Tokióban, de nem akar vicces lenni, ellenben velejéig őszinte (vagy tiszta, vagy nem is tudom, mit kellene mondani. Életszerű, emberi. ) Fel kell hajtanom az Amerikai rapszódiát is. Ki akar Scarlett Johansson fanclubbot alakítani?
Italokról: mivel a fűtőtest túlteljesíti önmagát, ezért a bepakolható üvegeket bepakoltam a két ablak közé.
S mivel a hó olyan jó dűnéket fújt az ablakpárkányba, ástam egy kis gödröt a felespohárnak.
Az eredmény jéghideg itóka filmnézés, elalvás idején.
Italokról: mivel a fűtőtest túlteljesíti önmagát, ezért a bepakolható üvegeket bepakoltam a két ablak közé.
S mivel a hó olyan jó dűnéket fújt az ablakpárkányba, ástam egy kis gödröt a felespohárnak.
Az eredmény jéghideg itóka filmnézés, elalvás idején.
Ma gyönyörű hóvihar örvendeztetett meg engem, igazi Deltás volt a táj, az utcán sehol egy ember, csak a hó hömpölygött minden irányból.
Otthon sikerült elaludnom a fürdőkádban, a karom úgy lógott kifele a kádból, mint a nemjutazeszembe kié, csakhogy engem még le se szúrtak, odatettem hát mellé a másikat, erre beakaszottam az államat, s arra ébredtem, hogy két karra, s fél lábra zsibbadt vagyok. Ja, és előtte megszereltem a lefolyót.
Szusit ettem, és papaját, isten veled szilárd táplálék!
Vettem egy csomó gázpalackot, és Liptont a noname keverék helyett, mert az keserű, a gyógyteát pedig nem szívesen unom meg. Nomeg egy termoszt. Picit, fél literest.
Sőt, az utolsó előtti állatos papucsot is beraktam a kosaramba, úgyhogy most maci melegíti a talpamat, ha nem felejtem el felvenni.
Megérkezett a nadrágom is, igazán fura, a "katonagatya" és az "ünneplőnadrág" egy az egy arányú keveréke, de sötétbarna.
A barna színt úgy szerettem meg, hogy nem is vettem észre: egyszer csak minden barna volt rajtam.
Kiss Erzsit hallgatok, s jobb, mint amire számítottam.
Otthon sikerült elaludnom a fürdőkádban, a karom úgy lógott kifele a kádból, mint a nemjutazeszembe kié, csakhogy engem még le se szúrtak, odatettem hát mellé a másikat, erre beakaszottam az államat, s arra ébredtem, hogy két karra, s fél lábra zsibbadt vagyok. Ja, és előtte megszereltem a lefolyót.
Szusit ettem, és papaját, isten veled szilárd táplálék!
Vettem egy csomó gázpalackot, és Liptont a noname keverék helyett, mert az keserű, a gyógyteát pedig nem szívesen unom meg. Nomeg egy termoszt. Picit, fél literest.
Sőt, az utolsó előtti állatos papucsot is beraktam a kosaramba, úgyhogy most maci melegíti a talpamat, ha nem felejtem el felvenni.
Megérkezett a nadrágom is, igazán fura, a "katonagatya" és az "ünneplőnadrág" egy az egy arányú keveréke, de sötétbarna.
A barna színt úgy szerettem meg, hogy nem is vettem észre: egyszer csak minden barna volt rajtam.
Kiss Erzsit hallgatok, s jobb, mint amire számítottam.
szerda, január 14, 2004
Nevezzük alvászavarnak.
Úgy kényelmesebb.
Nem tartom magam szakértőnek.
Nem hiszem, hogy az a pár év, amikor itt próbálkoztam, amikor kifizettem a tanulópénzt, hogy egy egész iparágnak (igen, így, csúnya szóval) egy töredékét megismerjem jelentene bármit is (szombaton hat új, sosehallott szerzővel vonultam haza, és ők még csak hatan voltak az egész polcnyi "beérdekesből").
A féléves, vagy alig több világracsodálkozás sem jelent sokat: gyűjtögettem, mint egy mókus, már nagyjából tudom, hogy merre a merre, de ennyi.
Mégis, tudom, hogy ez engem érdekel, ez nekem fontos, és félelemmel vegyes dühhel tölt el az, amikor valaki szemmel láthatólag még nálam is kevesebb hozzáértéssel nekilát, hogy megoldjon dolgokat.
Ezért, ahelyett, hogy végre lefeküdnék, mindenféle hülyeséget írkálok mindenhova.
Úgy kényelmesebb.
Nem tartom magam szakértőnek.
Nem hiszem, hogy az a pár év, amikor itt próbálkoztam, amikor kifizettem a tanulópénzt, hogy egy egész iparágnak (igen, így, csúnya szóval) egy töredékét megismerjem jelentene bármit is (szombaton hat új, sosehallott szerzővel vonultam haza, és ők még csak hatan voltak az egész polcnyi "beérdekesből").
A féléves, vagy alig több világracsodálkozás sem jelent sokat: gyűjtögettem, mint egy mókus, már nagyjából tudom, hogy merre a merre, de ennyi.
Mégis, tudom, hogy ez engem érdekel, ez nekem fontos, és félelemmel vegyes dühhel tölt el az, amikor valaki szemmel láthatólag még nálam is kevesebb hozzáértéssel nekilát, hogy megoldjon dolgokat.
Ezért, ahelyett, hogy végre lefeküdnék, mindenféle hülyeséget írkálok mindenhova.
kedd, január 13, 2004
"Zöld-sárga, zöld-sárga,
Hangyák lejárata.
Tollasgyík szemében
Áll egy kis leányka.
Darazsak harcolnak,
Fogaik csattognak,
Halálos sebeket
Ejtenek eleget.
Katonák szájában
Ereim végei,
Úgy szívják véremet,
Csak ebbe ne halljak meg!
Zöld-sárga, zöld-sárga,
Éhes a sárkányka,
Világnak harmada
Egyedül csak maga."
Még egy hónap, s a család fele a Műszakin tanul. Fura.
Legyőztem saját magamat.
De nem úgy, ahogy illik, a legyőzendő magam kerekedett felül.
Most behajotom magamon a nyereményemet, mert különben nem leszek a magam ura.
(megj. magamnak: szégyeld magad!)
De nem úgy, ahogy illik, a legyőzendő magam kerekedett felül.
Most behajotom magamon a nyereményemet, mert különben nem leszek a magam ura.
(megj. magamnak: szégyeld magad!)
Éjféli üzenet
Ma kaptam egy vicces spamet, nem tudom, hogy azzal a hollanddal akartak kiszúrni, akinek a telefonszámát adták meg, vagy valami hírlevélre iratkoznék fel, ha válaszolnék. No mindegy, egy laza vállrándítással a szélnek eresztettem az egymillió dollárt. A nigériaiak többet ígérnek.
Fontos dolgok listája:
1. bekerülünk-az-oszk-ba project: megvalósítási státusz: 23% (az utolsó 23) (emelett az írjunk bölcsészdolgozatot project, úgy látszik, sikerül - Amy érdeklődve vette tudomásul, hogy olyat is tudok, bár néhány szókölteményemet (szekunder forrásnyelvek, pl.) észrevette, mármint, hogy ilyen nincs is.
2. nem-rugatjuk-ki-magunkat terv: megvalósítási státusz: 5% (random öt) ez húzós lesz.
3. megígértük-de-a-fele-elszállt-de-újrabegépeltük-mindjártfolytatjuk: ez 20%, első húsz.
4. vámpírok és kereszteslovagok, gengszterek és kurvák project: szintén megígértük, az anyag gyűlik, kell egy szabad délután. Szabálykönyvről fekete alapon Blood and Shadows virít, mellette fehér alapon Bloody Mary, vörösen izzó szemekkel, s a szája sarkán kevés vérrel, a metrón pedig túlsúlyos és másképp öltözködő vámpírokkal utazom. A kettes pont javarésze is elfolyó vér körül forog.
5. listafrissítés
6. szótárfrissítés, engedély kérése a hivatalos fellépésért.
7. fogászat (ha már vámpírok).
8. könyvek három kupacba rendezése, úgymint:
-nem olvasott könyvek (túl nagy kupac, ezt csökkenteni)
-olvasott, de arról a megirandót még meg nem írt könyvek kupaca (még pici, még frissek az emlékek, most kell kezdeni)
-meg volt egy harmadik kupac is, azt elfelejtettem
9. kiselőadás összeállítása kishazánkról. Power Point beszerzése, vagy imitálása.
10. laborjegyzőkönyv rendesebb vezetése. Nem kellene hozzá sok.
11. befejezni: Nicole, ördög, jégkirálynő, cybermikiegér.
12. lefordítani: vírus.
13. mosogatni, rendetrakni, amíg még nem késő.
plusz egy: fokozatosan kiüríteni a hűtőszekrényt, áttérni a folyadékbevitelve (gyakorlás a vérszíváshoz?), valamint vért adni.
... és most lefeküdni aludni.
Ma kaptam egy vicces spamet, nem tudom, hogy azzal a hollanddal akartak kiszúrni, akinek a telefonszámát adták meg, vagy valami hírlevélre iratkoznék fel, ha válaszolnék. No mindegy, egy laza vállrándítással a szélnek eresztettem az egymillió dollárt. A nigériaiak többet ígérnek.
Fontos dolgok listája:
1. bekerülünk-az-oszk-ba project: megvalósítási státusz: 23% (az utolsó 23) (emelett az írjunk bölcsészdolgozatot project, úgy látszik, sikerül - Amy érdeklődve vette tudomásul, hogy olyat is tudok, bár néhány szókölteményemet (szekunder forrásnyelvek, pl.) észrevette, mármint, hogy ilyen nincs is.
2. nem-rugatjuk-ki-magunkat terv: megvalósítási státusz: 5% (random öt) ez húzós lesz.
3. megígértük-de-a-fele-elszállt-de-újrabegépeltük-mindjártfolytatjuk: ez 20%, első húsz.
4. vámpírok és kereszteslovagok, gengszterek és kurvák project: szintén megígértük, az anyag gyűlik, kell egy szabad délután. Szabálykönyvről fekete alapon Blood and Shadows virít, mellette fehér alapon Bloody Mary, vörösen izzó szemekkel, s a szája sarkán kevés vérrel, a metrón pedig túlsúlyos és másképp öltözködő vámpírokkal utazom. A kettes pont javarésze is elfolyó vér körül forog.
5. listafrissítés
6. szótárfrissítés, engedély kérése a hivatalos fellépésért.
7. fogászat (ha már vámpírok).
8. könyvek három kupacba rendezése, úgymint:
-nem olvasott könyvek (túl nagy kupac, ezt csökkenteni)
-olvasott, de arról a megirandót még meg nem írt könyvek kupaca (még pici, még frissek az emlékek, most kell kezdeni)
-meg volt egy harmadik kupac is, azt elfelejtettem
9. kiselőadás összeállítása kishazánkról. Power Point beszerzése, vagy imitálása.
10. laborjegyzőkönyv rendesebb vezetése. Nem kellene hozzá sok.
11. befejezni: Nicole, ördög, jégkirálynő, cybermikiegér.
12. lefordítani: vírus.
13. mosogatni, rendetrakni, amíg még nem késő.
plusz egy: fokozatosan kiüríteni a hűtőszekrényt, áttérni a folyadékbevitelve (gyakorlás a vérszíváshoz?), valamint vért adni.
... és most lefeküdni aludni.
vasárnap, január 11, 2004
No, persze, elkéstem, kétszer is, szegény "másikhonfitárs" már másodszor maradt otthon, én pedig arra ébredtem, hogy találkozó után fél óra van, és negyven fok, mert megint felpörgött a fűtés.
Hiány, hiány, a hiánnyal széthullik a rend, pedig most kellene összetartanom.
Nyomatott , összefűzött lapokat olvastam, és a fürdőkádban nem fogott a toll.
Lapkasajtot ettem Heintz féle paradicsomszósszal, és szilvalekvárral, meg sajtos nápolyit, hamarosan holnap, ideje lenne lemenni ennivalóért.
Vagy legalább tejért.
Eltűnt az idő.
"Megnézik a tejedet, hogy megfelelő-e a színe, s hogy megbizonyosodjanak arról, hogy tényleg nem csomós"
Hiány, hiány, a hiánnyal széthullik a rend, pedig most kellene összetartanom.
Nyomatott , összefűzött lapokat olvastam, és a fürdőkádban nem fogott a toll.
Lapkasajtot ettem Heintz féle paradicsomszósszal, és szilvalekvárral, meg sajtos nápolyit, hamarosan holnap, ideje lenne lemenni ennivalóért.
Vagy legalább tejért.
Eltűnt az idő.
"Megnézik a tejedet, hogy megfelelő-e a színe, s hogy megbizonyosodjanak arról, hogy tényleg nem csomós"
kiber 1:
fül az agyba
kiber 2:
boltba tartottam, és nagyon fura volt, valótlan érzés, Gap gyerekruházaton kell átvágni, hogy a könyvek mozgólépcsőjéhez érjen az ember, fényes volt a parketta, fényesek voltak a fehérre fújt falak, a falakon márkajelzés, és karok, és fejek, csecsemőkarok, és csecsemőfejek, és a karból, a tenyérből, mintha ujjperceket csonkolt volna le valamit fura, távoli háború, és a fej mintha sikoltott volna, de a többiek csak nevető babafejet, és dundi karocskát láttak, a második emeleten meg agyalágyult mosollya vigyorogtak az őszhajú, tizenéves testtel pózba fagyott kirakati babák.
elkezdődött.
fül az agyba
kiber 2:
boltba tartottam, és nagyon fura volt, valótlan érzés, Gap gyerekruházaton kell átvágni, hogy a könyvek mozgólépcsőjéhez érjen az ember, fényes volt a parketta, fényesek voltak a fehérre fújt falak, a falakon márkajelzés, és karok, és fejek, csecsemőkarok, és csecsemőfejek, és a karból, a tenyérből, mintha ujjperceket csonkolt volna le valamit fura, távoli háború, és a fej mintha sikoltott volna, de a többiek csak nevető babafejet, és dundi karocskát láttak, a második emeleten meg agyalágyult mosollya vigyorogtak az őszhajú, tizenéves testtel pózba fagyott kirakati babák.
elkezdődött.
Érdekes változások vannak készülőben.
Blogügyben pl. lásd a kód.
(S remélem, hogy nem lőttem nagyon mellé)
Blogügyben pl. lásd a kód.
(S remélem, hogy nem lőttem nagyon mellé)
1:21 csörög a telefon, email: elég lesz 5:45-kor felkelni (hogy felkeltsem).
Namost, vagy megérezte, hogy egy órakor úgy döntök, nem érdemes négy órára lefeküdni, vagy csak jól érzik magukat.
Ha az utóbbi, akkor viszont én is kibonthatom a Becherovkát.
Úgyhogy isten-isten!
Namost, vagy megérezte, hogy egy órakor úgy döntök, nem érdemes négy órára lefeküdni, vagy csak jól érzik magukat.
Ha az utóbbi, akkor viszont én is kibonthatom a Becherovkát.
Úgyhogy isten-isten!
szombat, január 10, 2004
Újra egyedül, nélküle hideg a lakás. És üres.
És persze nem ment minden probléma nélkül, hiszen a sziget gyönyörű, nagypelyhes havazással búcsúzott tőle. Mentünk a fehér semmibe, robogott az autóbusz, s mi álmodtunk.
Azután zavart zökkenés, s kiderült, hogy ez a gyönyörűszép hó felhetehetőleg gyönyörűszépen beteríti a kifutópályát, meg még egy lágy szellő kíséri, ami pajkos táncba fújja a kavargó pelyheket, szóval gép se föl, se le.
A fogadóbizottság odalent, ezer kilométerrel alattunk csak vár, én is csak vár, visszafele már az autópálya is járhatatlan a sok hótol, programhibás ez a fránya ferdeszemű Holle anyó.
Képregényekkel vigasztalom magam, és belevágok a feladataimba.
Valamint, végre meghallgatom a karácsonyi zenéimet.
Itt maradtak a reggelire vett joghurtok.
Üresség.
És persze nem ment minden probléma nélkül, hiszen a sziget gyönyörű, nagypelyhes havazással búcsúzott tőle. Mentünk a fehér semmibe, robogott az autóbusz, s mi álmodtunk.
Azután zavart zökkenés, s kiderült, hogy ez a gyönyörűszép hó felhetehetőleg gyönyörűszépen beteríti a kifutópályát, meg még egy lágy szellő kíséri, ami pajkos táncba fújja a kavargó pelyheket, szóval gép se föl, se le.
A fogadóbizottság odalent, ezer kilométerrel alattunk csak vár, én is csak vár, visszafele már az autópálya is járhatatlan a sok hótol, programhibás ez a fránya ferdeszemű Holle anyó.
Képregényekkel vigasztalom magam, és belevágok a feladataimba.
Valamint, végre meghallgatom a karácsonyi zenéimet.
Itt maradtak a reggelire vett joghurtok.
Üresség.
kedd, január 06, 2004
Néha furcsa hirdetéseket kapok. A mai nap a következő fecni landolt a postaládámban:
Akarod tudni?
Rengeteg szép lányka van a raktáron!
(telefonszám)
45 perces kurzus 14.000
60 perces kurzus 19.000
VIP perces kurzus 34.000
A kiszállási díjat (ezer jen) külön kell fizetni
A hülyének is megéri, nem?
vasárnap, január 04, 2004
Valamint: Nirvana> szintén emlék, sok, sok, kellemes, megint csak a hó, öklömnyi, szénfekete szemek, autóbusz, kapaszkodás a semmi felett, ő volt részeg, "ezt a Becherovkát elvileg az apámnak vittem volna haza", Árnyék, és fóka, icipici gumilabda, s a végére is zene:
"Már megint itt ez a szerelem..."
Szereztem leonardós levélpapírt, (nem a kaprió, a medicsi büszke orra A4-be oldva), csak használom arra is, amire illik.
"... köpni kell..."
"Már megint itt ez a szerelem..."
Szereztem leonardós levélpapírt, (nem a kaprió, a medicsi büszke orra A4-be oldva), csak használom arra is, amire illik.
"... köpni kell..."
Fura. Sohasem gondoltam volna, hogy itt 21 a legnagyobb, s nekem 22 kellene. Legalább.
Így dőltek dugába a dolgok, itthon befagyott a nyitott ablak (ruhát szárítottunk), s lassan átcsúszunk holnapra, aholi is jön a három grácia ("...mikor a hátam közepét..."), meglepetésként az is, aki múltkor részegen a nyakamba borult. A barátnői, ők csak megbotránkoztak. Hogy lehet így viselkedni, kérdezték, miközben mi meg azon aggódtunk, mi történhet egy Unikumtól kissé odaadóvá váló csöppnyi teremtéssel. Szilveszter volt, és a leborult lámpa körtéje fekete kört égetett a padlóba.
Nem idén, nem itt, és nem direkt.
Ma vettem egy nyelvtankönyvet, női írás, "cicám (my littel pussy cat)", s az a kínos, hogy szerintem ötven százalékos eséllyel tudom, ki volt a gaz amorozó csábító, aki a röpke románc kedvéért a magyar nyelv útvesztőjébe akarta taszítani a lyányt.
Tanulság: ha nyelvórára mész, és az első leckében háromszor többször szerepel a szerelem, gyanakodj. Nem fogsz tovább jutni, mint a harmadik lecke.
Így dőltek dugába a dolgok, itthon befagyott a nyitott ablak (ruhát szárítottunk), s lassan átcsúszunk holnapra, aholi is jön a három grácia ("...mikor a hátam közepét..."), meglepetésként az is, aki múltkor részegen a nyakamba borult. A barátnői, ők csak megbotránkoztak. Hogy lehet így viselkedni, kérdezték, miközben mi meg azon aggódtunk, mi történhet egy Unikumtól kissé odaadóvá váló csöppnyi teremtéssel. Szilveszter volt, és a leborult lámpa körtéje fekete kört égetett a padlóba.
Nem idén, nem itt, és nem direkt.
Ma vettem egy nyelvtankönyvet, női írás, "cicám (my littel pussy cat)", s az a kínos, hogy szerintem ötven százalékos eséllyel tudom, ki volt a gaz amorozó csábító, aki a röpke románc kedvéért a magyar nyelv útvesztőjébe akarta taszítani a lyányt.
Tanulság: ha nyelvórára mész, és az első leckében háromszor többször szerepel a szerelem, gyanakodj. Nem fogsz tovább jutni, mint a harmadik lecke.
péntek, január 02, 2004
(ne kérdezd, honnan, ne kérdezd miért, ne kérdezd, mi ez az egész)
csütörtök, január 01, 2004
Mert valahogy el kell kezdeni.
Ezt az évet is.
Innentől Ellis:
A szerelem mindünket megöl
Emlékszem rátok mind.
Nicola Janere a Hyde Parkban, nyáron, hófehérben, hosszú, szőke sörénnyel, és haloványkék szemekkel, egész testedről visszaragyog a fény, és nevet talpig feketébe öltözött magamon. Nem tűntünk úgy, mégis összeillettünk. Várakozni rád éjszakánként a koncertbejárónál. Azt hiszem ekkol kezdtem el éjjel élni. Te tovább világosodtál, én meg még sötétebb lettem.
A világ lett sötétebb.
A gitárok mint tűzjelzők recsegtek a klubban míg Tara B és én egymásba csimpaszkodtunk a hátsó ajtónyílásban, az éjjel nem volt több nálam vagy nála. A kezem a sötétben, a kezem nejlonba csomagolt táncoscombján. Engem nézett, míg munkásbárokban énekelt. Föléhajolni az öltöző asztalkáján míg azok odakint még mindig éljeneznek. Végigfuttatni az ujjbegyemet csuklója hegein hajnali ötkor.
Alice, a taxisofőr zihálása ahogy végignyalom a tetoválását, előttem nem tette meg még senki. Kicsiny szobájában a patkánysereglet tekintete a ketrecekből, ahogy nekemfeszül, s ajkamba mar.
Sötétebb, és sötétebb. Az idő millió apró lélegzettel száll tova.
Emlékszem rátok mind, igazán. Emlékszem Ann-Marie mocskos-buján terjengő kuncogására, ahogy letérdeltem elé, s azt mondtam, eljött az idő, hogy őt szopják le. Emlékszem Jenny vad, zengő kacajára, mikor féltérdre ereszkedtem előtte a taxiállomáson, mögöttem a telt kocsma közönsége vadul bíztatott.
Ugyanazon az állomáson találkoztam Alice-el. A szerelem megbolondít. A szerelem mindünket megöl.
Alicet nem sokkal ezután a taxija hátuljában találták meg. Egy rendőrbarátom szerint az arcán teljes döbbenet ült.
Egy idő múlva mintha már sohasem láttam volna a Napot.
Tara B, a csatornában lebegve, roncstelepi Ofélia, hamburgeres dobozok és használt óvszerek sodródnak köré. Nicole Jane a színház-bejáró ajtajához roskadva, keze bíborszívén, össze akarná tartani, ne hulljon darabokra.
Nyugatnak mentem, nyomomban az örök éj. Porcellán Larissa new yorki hotelszobákban. A szex volt a tudatmódosító szere. Olyan helyekre ragadta, ahol soha, senki más nem járt.
Remegett, mint az elektrosokkolt beteg, ahogy egyik kezemmel torkon ragadtam s a másikkal elfenekeltem. Minden egyes apokaliptikus orgazmussorozat után annyit mondott, köszönöm, s rajongva nézett fel rám. A szállók panaszkodtak a sikolyokért.
Gondolom, megkönnyebültek, amikor abbamaradtak a sikolyok, és én ott ültem újra egyedül, és az éjszaka megállíthatatlanul közeledett.
Menekültem előle. San Franciscóban egy ideig napfény vetült rám. És éjjelente ott volt Augusta, rendíthetetlenül, bőr fűzőjében és fekete viktoriánus palástjában, uralt engem, mondta, ez így lesz örökké.
Nem lett igaza. Az egyetlen dolog amit mindezidáig megtanultam, az az, hogy semmi sem tart örökké. Mindenki elmegy.
Larissa egy telepi parkban hagyott ott. Kicsit távolabról úgy látszott, mintha vörös nyakláncot viselne, s kezeit vörös szallagok kötnék össze.
Az emberek hiúnak neveztek, mert az első dolog amit minden új otthonba beszereztem egy tükör volt. De pusztán azért tettem, hogy láthassak egy másik arcot amikor az éjszaka túl sötét lett, hogy bárki is maradjon.
S most it fekszem, egy tájon, melynek a nevét még én magam sem tudom, és közeleg az éj, kedveseim. Közeleg az éj, s ezúttal nem menekülhetek.
Emlékszem mindannyiotokra. S most itt fekszem haldokolva. Látom, hogy közeleg, érzem alakját. Mint őszi vadludak, száll el minden erőm. Épp annyi marad, hogy megfogjam kezeiteket.
De egyikőtök sincs már itt.
Ezt az évet is.
Innentől Ellis:
A szerelem mindünket megöl
Emlékszem rátok mind.
Nicola Janere a Hyde Parkban, nyáron, hófehérben, hosszú, szőke sörénnyel, és haloványkék szemekkel, egész testedről visszaragyog a fény, és nevet talpig feketébe öltözött magamon. Nem tűntünk úgy, mégis összeillettünk. Várakozni rád éjszakánként a koncertbejárónál. Azt hiszem ekkol kezdtem el éjjel élni. Te tovább világosodtál, én meg még sötétebb lettem.
A világ lett sötétebb.
A gitárok mint tűzjelzők recsegtek a klubban míg Tara B és én egymásba csimpaszkodtunk a hátsó ajtónyílásban, az éjjel nem volt több nálam vagy nála. A kezem a sötétben, a kezem nejlonba csomagolt táncoscombján. Engem nézett, míg munkásbárokban énekelt. Föléhajolni az öltöző asztalkáján míg azok odakint még mindig éljeneznek. Végigfuttatni az ujjbegyemet csuklója hegein hajnali ötkor.
Alice, a taxisofőr zihálása ahogy végignyalom a tetoválását, előttem nem tette meg még senki. Kicsiny szobájában a patkánysereglet tekintete a ketrecekből, ahogy nekemfeszül, s ajkamba mar.
Sötétebb, és sötétebb. Az idő millió apró lélegzettel száll tova.
Emlékszem rátok mind, igazán. Emlékszem Ann-Marie mocskos-buján terjengő kuncogására, ahogy letérdeltem elé, s azt mondtam, eljött az idő, hogy őt szopják le. Emlékszem Jenny vad, zengő kacajára, mikor féltérdre ereszkedtem előtte a taxiállomáson, mögöttem a telt kocsma közönsége vadul bíztatott.
Ugyanazon az állomáson találkoztam Alice-el. A szerelem megbolondít. A szerelem mindünket megöl.
Alicet nem sokkal ezután a taxija hátuljában találták meg. Egy rendőrbarátom szerint az arcán teljes döbbenet ült.
Egy idő múlva mintha már sohasem láttam volna a Napot.
Tara B, a csatornában lebegve, roncstelepi Ofélia, hamburgeres dobozok és használt óvszerek sodródnak köré. Nicole Jane a színház-bejáró ajtajához roskadva, keze bíborszívén, össze akarná tartani, ne hulljon darabokra.
Nyugatnak mentem, nyomomban az örök éj. Porcellán Larissa new yorki hotelszobákban. A szex volt a tudatmódosító szere. Olyan helyekre ragadta, ahol soha, senki más nem járt.
Remegett, mint az elektrosokkolt beteg, ahogy egyik kezemmel torkon ragadtam s a másikkal elfenekeltem. Minden egyes apokaliptikus orgazmussorozat után annyit mondott, köszönöm, s rajongva nézett fel rám. A szállók panaszkodtak a sikolyokért.
Gondolom, megkönnyebültek, amikor abbamaradtak a sikolyok, és én ott ültem újra egyedül, és az éjszaka megállíthatatlanul közeledett.
Menekültem előle. San Franciscóban egy ideig napfény vetült rám. És éjjelente ott volt Augusta, rendíthetetlenül, bőr fűzőjében és fekete viktoriánus palástjában, uralt engem, mondta, ez így lesz örökké.
Nem lett igaza. Az egyetlen dolog amit mindezidáig megtanultam, az az, hogy semmi sem tart örökké. Mindenki elmegy.
Larissa egy telepi parkban hagyott ott. Kicsit távolabról úgy látszott, mintha vörös nyakláncot viselne, s kezeit vörös szallagok kötnék össze.
Az emberek hiúnak neveztek, mert az első dolog amit minden új otthonba beszereztem egy tükör volt. De pusztán azért tettem, hogy láthassak egy másik arcot amikor az éjszaka túl sötét lett, hogy bárki is maradjon.
S most it fekszem, egy tájon, melynek a nevét még én magam sem tudom, és közeleg az éj, kedveseim. Közeleg az éj, s ezúttal nem menekülhetek.
Emlékszem mindannyiotokra. S most itt fekszem haldokolva. Látom, hogy közeleg, érzem alakját. Mint őszi vadludak, száll el minden erőm. Épp annyi marad, hogy megfogjam kezeiteket.
De egyikőtök sincs már itt.