Örököröm

Nos, a szombat érdekesen kezdődött, mármint kizárattam magamat a lakásból, ahova elvileg vendégek érkeztek volna. A kertkaput egy dzsémzbondi hitelkártyás trükkel leküzdöttem, de a másikhoz már pótkulcs kellett.

A találkozó érdekes volt, még ma is szellőztetem a cigarettafüstöt.

Újból körünkben üdvözölhettünk egy kedves ismerőst. Amikor először találkoztunk vele, akkor egy búboskemencét rugott be , most csak sikerült be/kifejelnie egy üvegajtót.

Hallhattunk örökbecsű költeményeket (pl.: Miért hagyta abba a fa a szavalást: "Nem jött ki a fonéma, mert a fa: néma"), kidolgoztunk egy módszert, amivel nem le- (a sárga földig), hanem felisszuk magunkat a plafonig.

A módszer működik.

Ezen kívül csak néhány magányos öngyújtó robbant a nappaliban.


Másnap persze reggel fel, és egészen máig szerkesztgetés, családfarajzolás estébé. Végre le van adva, keddre köti a kötő.

Ma pedig Elveszett jelentés, újból.

(Lehet, hogy elalszunk...)

Viszont mondtak jókat, mielőtt lenyomták volna őket a busik. Majd később.

Nézzetek el a DPH-ra linkekért. Beszélő pisztoly, valódi japán mecha, magukat harmadik nemnek kinevező eunuchok, és hasonlók.

Itt a kiberpunk.

Én meg azzal szórakozom, hogy tervrajzokat rajzolok át, és nem értem, ezeknek még arra is volt idejük, hogy ezer éven át emlékezzenek rá, hol állt egy rohadt szilvafa a császár palotájában...

Fura végignézni egy népet, ahol már ezer éve tombol a dekadencia... túljóléti társadalom...

Hiányos négysoros egy fura érzéshez:

Ó, te fura pont: most miért báncc'?
Az lesz majd a pörfomansz,
ha tenger felett perforálsz.

(valamint, a hétvégén jó idő lesz. Láttam. Göndör barna haja volt, és drapp, oldaltfűzős kabátja.)

Esik az eső. És az a baj, hogy a magyar BKV, ami máskülönben híres arról, hogy bármely időpontban, bármelyik kocsijában/szerelvényében/stb. találunk egy szép leányzót, ilyenkor depressziósabb lesz, és a min. 1fő/kocsi szépségsűrűség rohamosan csökken.

Ez több dolgot jelenthet. Vagy nem jönnek ki a szabadba esőben (mert mind nyugati boszorkákok), vagy elég egy pár napos rosszkedv, és egy lefele görbülő száj, és elcsúnyul a legszebb jány is.

Én meg megyek társasjátszani.

"Csapjunk az edit fogai közé!"

Avagy rendbetettem néhány hübát, ami még nekem is szúrta a szemem. A többi direkt van. Tényleg.

Ha valaki ezentúl több rendőrt rendel ki az utcára, addig hol tartotta a fölös rendőrbácsikat-rendőrnéniket?

Félreolvasás: törökúszás. Olyan lehet, mint lovaknál a spanyolos nátha. Param-param-prüssz-prüssz... csak elegánsan.

Tegnap óta fáj a vakbelem környéke. De nem a nyúlvány, az a féreg! Mindenesetre túlélek, szemüveget próbálgattam, pénzt költögettem, most meg vacsorameghívásom van. Lesz. Volt.

Meg közben olvasok. Befejeztem a Mortot, kellemes volt.

Volt egy interjúkötet, egy sorozat, olyan "miben hisz aki hisz" stílusban. Ami hihetetlen, az a kötet ára. Meg az értelmetlensége. Meg az, hogy ennyire sematikus hibákat lehet találni az "orvoshitben", a "mérnökhitben" és a "tanítóhitben" (igen, ez már evolúció-krc)

Meg most Strata:

"We did not want them to die," se said at last "We told them about weather patterns"

"You didn't tell them that the universe is unfair. They were too young to be properly paranoid."

Visszafejtés.

Ma: dolgozat-összepakolás. Reménykedés, hogy csak ezt kelljen összepakolni. Csalódás magyar tankönyvben, mert túlontúl gyakorlatias.

Tegnap: esküvő. Motorral érkezik a fiatal pár, várunk rá egy csomót, találkozás régi ismerősökkel. Múltidézés. Hazagyaloglás éjszaka, találkozás saját öccs, nem érteni saját öccs. így van rendjén, ő meg gondolom fordítva nem érteni.

Hazagyaloglás során vízhólyagok begyűjtése.


Szombaton: Takálkozás a Legrégebbi Baráttal, nem máshol, mint a "Múzeumcukiban". Beszélgetés, főleg filmekről, meg az orvosról, aki egy hotelszobában lett öngyilkos, kibérelte, fotelt középre, két oldalra két infúziósállvány, azután rácsatlakozott. A valóság mindig sötétebb.

Ezután majdnem megfulladtam a söröző előtt, nehogy már éhgyomorra igyam a sört, gondoltam, azután pedig azt, hogy teli korsó előtt azért mégsem illik megfulladni, egyrészt, mert nem ittam meg, másrészt, mert nem fizettem ki. De ben várt már Srakker, és én a búzasörök mellett elfelejtem azt az ötletet, amit elmondott nekem, elnézéstkérek, ez az alkohol, az mosta ki...

Majd bevacsorálunk, s nem sokkal ezután érkezik Bright, ő is bevacsorál, s megmutatja a fényképeket. Neeem, nem irigykedünk. Förtelmes hely lehetett. Ezután kóricál be Ürdüng őmaga, kell egy kicsit hahózni, meg tárcsázni, még észre nem vesz minket. Atya lendületesen követi, mégegykör, és irány a következő vendéglátóipari kiszolgáló-egység. Közben Brightunk ismerősbe botlik, egy speedflört, ami nélkül nem ő lenne, azután villamosozunk tovább.

Majd borok, pálinkák, és történetek, befut Brainoiz és Virtuálanya is, újabb borok, és újabb történetek.

Majd (ha minden igaz) Mérnök úr tántorog be, kéremszépen egy asszony tökön akarta rúgni a rakparton, és a helyzet nagyon súlyos. Látni kéne a mi Atyánkat, magában biztos elmormol egy Miatyánkot, egy lendületettel ledönti az utolsó három deci maradék két és felét, egy másikkal még lazább mozdulattal átalveti hátán a pulóverét, csak kicsit kapja be a ventillátor a feje fölött, majd megjelenik a Doktor úr is, és az a bizonyos asszony, és kérdés, hogy négyük közül ki ül a kormány elé.

Majd lassan mi is hazaballagunk.

fura, hogy amikor tortenik velem valami, akkor nincs idom irni, amikor van idom irni, akkor nem tortenik velem semmi.

Maskeppen: amit itt latsz, az nem azert unalmas, mert ez az eletem, hanem azert, mert ami igazan erdekes, az nem kerul be ide.

Mostmegmindentösszefogokkeverni-post.

Szóval, legyen mondjuk szombat, az sem rosszabb a többinél.

Reggel Átjáró-nap, kicsi üzletelés, régi ismerősökkel találkozás, Watsonnal nem találkozás, új ismerősökkel találkozás.

Megint volt egy nagy magyar rögvalóságon siránkozó emberke. Kéremszépen, lehet fogna az útlevelet, el lehet blattyogni egy határig, és viszont látásra.

Én visszajárok.

Utána írókör, bevallom, néha meglepődtem, mennyire elszállt a tisztelet. Ha valami nem tetszik, tényleg ki lehet menni az óráról.

Ismét találka az ismerősökkel, nomeg egy fogasfilé, olyan finom, hogy rögtön ettem volna még egy adagot. Vagy olyan kicsi, ebédutáni adag. Mindkettő megfelelő, mindkettő aláhuzandó.

Ezután átfutás szülinapra, tenyérnyi helyen szorongunk, majd inkább állunk, majd hazamegyünk.

Vagyis én tovább, egészen hajnalig.

Keveset ittam, sajnos egy sértéshez elég volt, majd levezeklem.

Mindeközben könyveket olvasok, csak elfelejtem a címüket. Mindegy, majd utólag pótlom.

Vasárnap esti sörözés, még mindig az ünnepelttel, most kettesben, rágódni az élet dolgain.

Utána még egy sör Amy apjával, beszélgetni, megszerelni a számítógépet (ami nem reagált a billentyűzetpüfölésre, de elég volt bedugni a gépbe, s már ment), becsípni, de úgy igazán, hazataxizni.

Ma meg ma van, lenyomozni dolgokat, és ma talán belefér a három és fél könyv. Kettő már letudva.

Sétálni a hóesésben.

Rossznak lenni.

És felszálltunk, sikerült a húsz kilót feltornázni harminckettőre, meg még volt vagy két és fél a különböző zsebekben, de ötöt haza kellett küldeni...

Az ok: túl sok ráérő ember.

Azután kaptam egy útitársat, akit éppen hazaküldtek, mert nem hitték el, hogy túristáskodni akar (és tényleg nem, táncos volt/lett volna). Úgyhogy önkéntes kontárpszihológia, fura, hogy tizenkét óra múlva a keresztnevét még mindig nem, de a születési évét, a vezetéknevét, és a tangája szinét már tudom. Mellettünk kettővel egy "másikmagyar" sunnyog, jól láthatóan élvezi a külföldi álcáját, csak félúton vesz elő egy Pendragon legendát. Friss díszkiadás. Kb. a harmincadik oldalon tart. Miért utaztatta meg?

Végül utolsó etap, Bécs-Budapest, a negyvenöt perces úton sikerül a gépnek késnie egy órát.

Mindegy, idehaza, kísértenek a múlt árnyai, egy napi punnyadás, ma felpörgési kísérlet, körbetelefonálás, "Én itt vagyok-Te hol vagy?".

És kaptam ajándékba csokit, meg délutáni alvás utáni pizzát.

Tegnap eleg fura dolog tortent velem: keszulgettem, es hirtelen lattam egy elmeletet, amelynek segitsegevel eleg sokat lehet pihenni, csupan ot percre (vagy egy pillanatra?) kell lecsuknia az embernek a szemet. Hat, gondoltam, kiprobalom, es mukodott. Ugyhogy ujra probaltam. Es ujra. Es ujra. A vegen reggel het lett.

Na, most valami hasonlo allapot fele araszolok. Kitartas, es koffein.

(de, hogy hol lattam/hallottam/olvastam, azon frissiben az elmeletet, pedig a felfogas folyamata is elesen a tegnaphoz kotodik, arra meg mindig nem sikerult rajonnom...)

Egyebkent pedig elindultam, es mindezidaig sikeresen vettem az akadalyokat. Tokio belvarosa (vagy nem is belvarosa, olyanja nincs neki), szoval a Sindzsukui felhokarcolok gyonyoruek.

Leszolitottak, harminc perces masszazsra... most komolyan, ha lenne ra penzem, jarkalnek-e ejjel fel tizenkettokor a kihalt utcakon? Es elmennek-e az elso atlagos arcu japan leanyzoval?

Inkabb beultem ramenezni egy utcai arushoz.

Nomeg, megfigyelhettem, hogyan kell kartonhazat epiteni...

Online zen:

Forumkerdes: "Nem vagy ámis?"

Ha Amy lenne a nagyapám... akkor most találtam volna a nyolcvanadik születésnapjára egy tuti ajándékot, de ehelyett reggel már megint a dolgozaton aludtam be (csak egy oldalt írtam, de azt kétszer, mert mindig ki kellett radírozni a szavakat, tanulság: álmosan ne üljön az ember fűtőtest mellé), után beugrott egy néni a metró alá, egy megállóval lejjebb, én meg átcsoportosítottam a napi programot, ami azért volt különösen érdekes, mert utána a rendszer a változatosság kedvéért megint zökkent egyet, "Acces Denied", írta volna ki a kijelző, ha láttam volna a kijelzőt, de nem. A legrosszabb az egészben, hogy tudom, hogy mi a baj, ez a fránya lassú bankrendszer, de jobb lett volna, ha nem kell mindenféle financiális tranzakciókhoz folyamodnom, hanem távozok egy "köszönjük, hogy nálunk vásárolt!"-tal.