<$BlogRSDUrl$>

Üzenetek innen, meg odaátról.

Üzenet be.

Üzenet ki:

péntek, április 30, 2004

Ma ettem. Kétszer.

Ugyanis rájöttem, hogy ma van az utolsó nap, amikor még nyitva van a menza, ott pedig kártyával ehetek.

Mondjuk a helyzet egyáltalán nem ilyen súlyos, de mivé lenne az élet, ha nem lehetne sajnálni magunkat?

És a lakbérrevalót nem szereztem be.

"Megütni úgysem ütnek meg, akkor pedig mi mást csinálhatnak velem?"


És rájöttem, hogy azért, mert az isteniben nem, azért még a szülői gondviselésben vakon hiszek, még így, gyerek-szülő kapcsolatban távolságilak akadállya küzdőként is. Challenged. Amiről persze le kellene szoknom, mert éveken belül úgyis fordul a kocka, másrészt pedig mit kezdjek magammal, ha az önállóság nem jelent számomra igazán önálló életformát. Függő vagyok, szülőfüggő.

Úgyhogy mostantól mindenre jól odafigyelünk.

(A teakúrát pedig élvezem, rendszeressé vált ez az esti két liter, csak a csipkebogyót nem találom sehol.)
Ma Amy ébresztett, de ettől függetlenül is ilyen "ablakon bejövős reggel" volt.

Az ebédemet lemondták, a találkozót betették este ötre.

Szabadon csinálhatom a semmit.

(Ami vésztartalék bankba cipelése és mikrobi-tanulás lesz.)

csütörtök, április 29, 2004

Krinolin és szafaládé... évek óta nem hallottam ezeket a szavakat, s ma igen.
Őt hallgatom, vagy jazzt a pawnshopból, és félelmetes erő van ezekben a muzsikákban, őserő.

De hogy még japán rajongói oldala is legyen Lajkó Félixnek...

Ez is érdekes. Ha külföldön vagy, és nem érdekelnek a noname válogatások, akkor innen lehet szemezgetni...
Napok óta zavar. Pedig így megy ez...
Elkezdődött a szünet. "Hivatalos levelekből" már csak másfél hiányzik, s jöhet az 1 rpg/nap 1 könyv/nap 3 oldal/nap terv. nem tudom, mi lesz belőle, szerintem nem fog menni, de hátha.

szerda, április 28, 2004

Amy rosszkedvű.

Az egyetem pedig megint érdekes adatokkal szolgált ösztöndíj ügyben: egy hónapja kitalálták, hogy a tárgyhavi ösztöndíj jelenléti ívét az előző hónap huszadik és huszonnegyed napja között érdemes aláírni.

Most meg kiderült, hogy jön, jön az ösztöndíjam, csakhogy hatodikán (ami az egyhetes szünidő utáni első munkanap). Merthogy, bankot cseréltek. Éljen. Bürokrácia.

Úgyhogy tényleg lesz egy low budget szünetem (nem baj. úgyis ezt terveztem, csak éppen úgy, hogy ha akarnám, akkor akár máshogy is lehetne), juhéé!

S most vagy kölcsönkérek, vagy megbeszélem a főbérlőmmel a dolgot.
Itt a kiberpunk. Szemek, és páncélok.
Recycling:

Naughty by Nature feat. Mr. X: "Who's down with I-NO-MI? Yeah, you know me!"
Zavart érzek az alvásban. Ma este Unikum, holnap remélem egy átutalt ösztöndíj fogja enyhíteni.

(Végül is, csak a lakbéremet nem fogom tudni befizetni, a többi számlával akár csúszhatnék is... )
Japán, kicsit máshogy. És London, úgy, ahogy.

hétfő, április 26, 2004

Fórumozzatok latinul. Vide hic.

(Két latintanárom volt, az egyiknek még a neve is igen tréfás volt, és ha nem lehetett volna kiselőadásokat tartani mindenféle harci szerkezetekből és hasonlókból, akkor nem tudom, mi történt volna velem. A második egy fiatal tanárnő volt, úgy érkezett az osztályba, mint aki majd megnevel minket, óránként röpdolgozat, hát, nem sikerült. Voltunk náluk római konyhaművészetet gyakorolni. És képes volt úgy leülni a székre, hogy a combjai 180 fokot zártak be egymással (nadrágot hordott).
Egyéb híreink: tavasz van, és van olyan, hogy TAVASZVAN!.

(Van olyan is, hogy nincs, de nem eshet örökké. Mondjuk akinek ez megy, annak normális esetben ez csukott szemmel is menne. A szem most is ugyanennyit lát, iuventus ventus.

További híreink: átszokóban. Nem tudja valaki az Anonyme RPG-buyers Association telefonszámát?

A gépemben nem tudom, hogy mi tartja a lelket, a jövő héten helyre kell pofozni, mert ez már skandallum.

(Ha a Netscape tagjainak hirtelen fekete kerete lesz, akkor ki kell belőle lépni, különben keményre fagy.)

Félelmetes érzés ahogy egy műszerekkel teli kutya újból elkezd lélegezni, körülötte a Faraday-kalitka, és csak mi, közel ötvenen tudjuk, hogy ezt már csak a gép csinálja, és mindjárt jön a KCl.

vasárnap, április 25, 2004

Érdemes ellátogatni a Mangaprojecthez, most fent van kilenc kötetnyi Eden. A végefele eléggé elnyújtják, de az eleje kellemes kiber.
(én magam nem kendózom, elég nekem a naginata...)

A fejpáncéltól tompa a tömeg moraja. Már a szívdobogás is túldübörgi. Még hallod, ahogy felszólítanak. Még visszafogod magad, hogy meghajoljál. Utána már csak a rácsok mögül figyelő két szem marad, és robbanás a lábban, robbanás a kézben, robbanás a torokban, majd elrengő nyugalom. Vége.

szombat, április 24, 2004

Azért nevetséges, hogy valaki olyan oldalról fordítja a spamjét, ahol eleve ott a link a cáfolatra. A tevepókok nem sikitoznak, nem vesznek a patikában Novocaint, hogy helyileg érzéstelenítsenek, és nem támadnak emberre. Ez az egész csak egy modern mítosz.

Ettől függetlenül ronda dögök. Sütve finomak lehetnek...
Írj egy játékot az összeesküvéselméletről. Amint visszakerül az elmebetegek közé, máris bizonyíték lesz.
Egyébként azt álmodtam, hogy Ürdüngtestvérrel találkoztam a Ferenciek terén, késett.

Majd megjelent öltönyben és fehér ingben (szerintem csak én láttam még így felöltözve), s kiderült, azért öltözött így ki, mert sürgős verekedhetnékje támadt. (Egy virtuális kihívója várta a Vasas Box Club elé.)

Majd valamiért sokat bolyongtam az éppen bezáró Jégbüféből átalakított Központi Antikvárium emeletmagas könyvespolcai között, meg a hátsó konyhájában is, ahol egy öreg nénivel osztottuk meg a maradék két adag üzemi menűt.

A kötött kardigánomat, tele zsebbel az egyik széken hagytam, de visszaengedtek.
Hogy egyesek miért képesek pénzt kérni...

Máshol meg ki nem tudják írtani az akácot...

péntek, április 23, 2004

Egyre rövidülnek az üzeneteim. Húsz napja sem jöttem el, de mégis visszaszállnék. Végül is...

De most van könyvfesztivál, lesz Európa Kiadó, emberek, emberek, emberek, mondjuk itt sem rossz, csak rá kellett jönnöm, hogy ez itt a szelek városa, fülemben dobol a szél, és a pulóver ujjába bújok, mert fél pár kesztyűben nem akartam útrakelni, és hideg van, a hátizsákomban egy új kézisúlyzó, a fejemben az óra emléke, ahol pedig túlfűtöttek, és azon igyekeztem, de nagyon, hogy sikerüljön visszaaludni az ébrenmaradás helyett, és egyszerre tudjak jegyzetelni, meg folytatni az álmot.

Daydreaming.
Unom már, hogy folyton húsevőnek néznek. Nem vagyok húsevő. Min-den-e-vő vagyok. Ha ez túl hétköznapi, akkor legyen mondjuk "holistic diet" követő. Egy ráérő gurut csak találunk a frissen született mozgalomhoz.
Ritka a jó, informatív japán történelmi oldal a neten. Ez első ránézésre annak tűnik.

Miért baj az, ha egy nőnemű egyed használja az "A faszomba' már!" kifejezést (amikor tele van a töke, s mármint, ha használja egyáltalán)? Jobban hangzana az anatómiailag korrektebb "A klitoriszomba' már!"?

csütörtök, április 22, 2004

Valamint , van egy olyan ötletem, amitől megijedtem. Mert lehet, hogy működne. De pszt! - jobbra el.
Bevallom, igazából vártam már, hogy kipróbáljam ezt a Gmailt. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon ügyesen lehet vele húsz mega alatti file-okat mozgatni. Hát, most kipróbálhatom.
Felnőtté válás

A friss kávé illatára ébredtem, és Anya hangjára.

-Felkelni, kisfiam, hasadra süt a nap. Ki az ágyból, de azonnal, de azonnal, de azonnal, de azon.

Már a konyhában voltam, még nem ébren, kávé felhajtva, kazetta becsípve.

Holnap Apa nevetésére kelek.
Jövőre biztosan. Vagy addigra már nem is kell annyira.

szerda, április 21, 2004

Volt egy reklám, amit többször próbáltunk lefényképezni, többször nem sikerült. Most végre Amy megtalálta. A stúdió többi képe is észbontó, kár, hogy ilyen pirinyók. Csokis-tejszínes fagyi:

Ami ennél sokkal fontosabb: egy éves lett Bright! Gratulálok!


(kis színes: a királyi partnereket egy szép napon egyik távoli ismerősöm életével szórakoztattam, aki amolyan igazi hamisítatlan szőke nő, és szőkenőségét rendszertelen időközökben minden barátjának szétküldött levelében dokumentálja. A levelek fergetegesek. Tehát ebből szemezgettem, amikor Bright mester rákérdezett: mi a blogjának a címe? Merthogy neki is van. Gyorsan elkunyeráltam tőle pár magyar bloggerina címét, majd alig két hét múlva megtaláltam őmagát is, s csakhamar ígéretet tettem: ha visszaérek, belevágok. Hát így lett ez itt mind...


csillag: (merthogy, valamiért úgy éreztem, és érzem, úriember nem kéri el a beszélgetőtárs címét, nem pofátlankodik be (...egyből- ugye milyen átlátszó úriemberek is vannak?) egy másik ember életébe, életének tükrébe)
Ez egy undok bejegyzés lesz, úgyhogy akár ugorni is lehet.

Szóval ma történt meg velem először, hogy olyan blogba botlottam, ami...

Vannak ugye azok a blogok, amit az ember örömmel olvas, mert kíváncsi, és még egy ismeretlen mindennapjai is érdekesek annyira, sőt, mint hogy melyik sztár a stb., hát még ismerősé.

Vannak vidám blogok, vannak kegyetlen blogok, vannak durva blogok. Mert az élet olyan, hogy egyeseket még meg is cibál, miután rájuk harap és az árokba köpi. (Meg egyéb közhelyek.)

Ez jó. Mármint nem nekik, nem nekünk, de ez van: te kattintottál, te olvastad, neked kell elpakolnod valahova az agyadba.

De ami ma volt, az számomra a leghétköznapibb horrorok egyike: nem sorstragédia, nem drogról fel/lejövés, nem kómából szempillarebegéssel írt naplósorok.

Csak egy ember mindennapjai. Mégis, úgy olvasom, hogy félve "lapozok" a következő oldalra: ne, ne akard megnyitni azt a rohadt képeslapos levelet, ha tudod, hogy vírus kering a hálón. Ne, ne iratkozz be táltosképzőre, most ne! Majd ha nagyon nem tudsz mit kezdeni azzal a párszázezerrel, amit erre szórnál, akkor talán. És így tovább.

Egyik döntésébe sem hal bele, maximum bosszankodik, reménykedik, örül, magyarul él.

Mégis.

"Ne íly életet adj nékem, Istenem!"

Link nincs. Nem is lesz.

Mert elvileg nekem sincs semmi közöm hozzá. Nem is lesz.

Csak reménykedhetek, más nem ezeken a zöld oldalakon döbben rá ugyanerre.
Huhh, a mai álmomból csak az utolsó újságcikk-kivágás maradt meg: valami afrikai zsoldosról szólt, aki persze magyar, és most Csehországban tölti le életfogytig tartó büntetését. Egy magyar kémikussal levelezve bukott lett, hogy szenvedéses firepoker (?) játékos, amit vagy aknavetővel, és ártatlan áldozatokkal, vagy egy vörösre izzított vassal, és újfent ártatlan áldozatokkal "játszanak". Nomeg, ő volt a harmadik ember a világon, aki előszeretettel alkalmazta a mengeleoidot. Ez a második lehetőséget erősíti meg. Nagy, kopasz feje volt, csak elől volt némi haja.

(ha ilyen álmokat okoz egy magányos alma, én esküszöm, hogy csak háromfogásos vacsora után próbálok meg elaludni. )

Az idő pocsék, havaseső, és én mindjárt ebben fogok kerekezni.
Nyeh, ilyen is ritkán fordul elő: a lent már emlegetett cincálandó könyv szerzője keresett meg, hogy ugyan már siessek.

Holnap a gyesznyók sürgetik meg a böllért?

(És nem mintha én olyan véreskezű kritikus lennék, arra vannak más, tapasztaltabb emberek. Én lusta kritikus vagyok.)

kedd, április 20, 2004

Voltam végre püfölni a delikvenseket, úgyhogy most:
-nincs bőr a talpam egy részén (jó, csak a lábujjaimon)
-tele van piros folttal a térdem (érdekes, én mindig lefele, bokára szoktam alulütni)
-végre zuhanyoztam egy normálisat (itthon csak fürdeni lehet ezzel a víznyomással)
-hazafele zuhanyoztam még egyet, ez nem volt normális, jegyes, cúnya vizecske volt. Az arcomba, bele.

Most meg itthon ügyintézek látástól elalvásig.

Lerendeztem a postát és a bankokat. Azért nevetséges, hogy (banki átutalás plusz postaköltség) annyiért jön meg egy könyv az ország másik végéből, mint amennyiből hazamenne ugyanaz a könyv (a világ másik végébe). Sőt, lassan már érdemesebb lesz az ebayen nézelődni, mint a helyi yahoo árverésén.

Mármint, miután ezeket a frissen érkezőket feldolgoztam.

A helyi posta bevezet egy új szolgáltatást, prepaid csomagküldés, ezer forint/darabnyi összegért, az ország bármely részére. Sajnos csak cégeknek. Az ismertető zsenális: megtudhatjuk, hogy a boríték eleje 248x340 mm, ami még mind semmi, mert a háta is 248x340 mm, hogy kb. kétszáz A4-es lap fér bele, nomeg, hogy a csomag nem lehet több harminc kilónál. Harminc kilónál. Nem értem. Mit lehet egy ekkora csomagba belegyömöszölni, ami több, mint harminc kiló? Aranyat?

(tudom, tudom, elefántot, csak jó laposra kell hajtani...)
Úgy néz ki, ha valaha is butántól fogok nézni bután, egy valamire biztosan figyelni fogok: legyen otthon elég csirke. Különben....

hétfő, április 19, 2004

"Most kaptam ezt a levelet a nővéremtől! Kérlek, küldjed el mindenkinek, akit ismersz!
FONTOS, HOGY MINDENKI MEGKAPJA, AKI CSAK BENNE VAN A CÍMJEGYZÉKEDBEN!

Ha egy férfi csöngetne be hozzád, azt állítva , hogy felmérést készít, és megkér, hogy mutasd meg a cicijeidet, ne mutasd meg neki! EZ EGY ÁTVERÉS! Csak meg akarja nézni a cicijeidet.

Bárcsak már tegnap megkaptam volna ezt a levelet. Most olyan hülyén érzem magamat."

egy taek won do bajnoktól
A valamivel régebbi japán bodmodos gésa kaukázusi párja:

Karaktergenerálásról

Kis dolog, de kiakaszt:
a faj már megvan,
de mi a kaszt?

(inspirálva a royal partnerek által)
Ma megint lassan indult be a nap, nem lesz ebből kés, már érzem.

De legalább megúsztam egy felhőt, mármint olyat, ami szürke és csöpög belőle a víz, valamint találtam egy olcsó boltot, ahol persze megint túlköltekeztem magam. De normális kenyeret nem sikerült venne, valaki mindig lecsap rá, mielőtt én a boltba érnék.

Most pedig jónak kellene lenni, nagyon jónak.

vasárnap, április 18, 2004

Nu, ezért meg ezért szeretek én olvasni. Kis darabok valami nagyból.
Megeredt a fürdővíz. Mi az evolúciót olvasgatok, és a lentit. Közben a fejemben Nagy Feró tart felolvasóestet. (S csak négy dollár az egész a milehighcomicson.)

péntek, április 16, 2004

Azért az otthon nem hiszem, hogy előfordulhatott volna, hogy egy négykor záró irodába bemegyek háromnegyed ötkor, és még begyömöszkölök egy (újabb) iratot a vízumom érdekében...

Itt igen, s utána vásárolni mentem. Antikváriumba, naná!

Erre mit találok? Három szuper könyvet. Az egyiket rögtön két formátumban is. Majd meggyőzöm magamat, hogy a kettőből a nagyobb a hasznosabb, mert abban van plusz akármennyi oldal, és tényleg. Csak itthon esik le, hogy ez már megvolt. Egy harmadik fajta kiadásban.

És az angol könyvről is kiderült, hogy nemcsak hogy megvan, de még olvastam is. És itt a polcomon. Magyarul.

Hát tehetek én róla, hogy nem fogtam gyanút, hogy mennyire hasonlít a szivárványbontás az unweaving the rainbowra?

Szivárvány-rainbow: ugye, hogy semennyire sem?


Viszont a harmadik kárpótol mindezekért. Japán, kínai, indiai keretek keverednek angolszász szörnyekkel.


(És közben eltűnődöm, hogy nekem ekkora gondjaim vannak, miközben mások teljesen egyedül vannak. És csak szégyellem magamat.)
Olvasgatom ezt a kötetet, és már elsőre is itt nyílt ki, és újra, meg újra ide térek vissza:

Kedvenc ételem a rák

Én vagyok a magyar Homárosz.
Fogócskázunk: én őt vagy ő esz meg engem?
Nem elütés. e
Azt mondja, el akarnak költözni, mert abban, abban a lakásban egyszerűen nem jó a funszui. Mint Feng Shui. És én még mindig ezen rágódom, miközben elalszom a kádban. (Szerencsére csak egy félórácskára, viszont ezalatt kiment a bal vállamból a fájás, ami vagy azért volt, mert:

a, tegnap nem tudtam kinyújtózkodni az ágyon, és úgy aludtam

b, ma nem aludtam

c, mint minden normális függő, én is csak úgy ülök ez elé a két kilónyi áramevő szer elé, hogy bármikor fölpattanhassak, hiszen csak egy pillanatra, én igazából nem is csinálom ezt, stb. (Na jó, meg így tudom feltenni a lábamat a lábtartóra) Ennek viszont az az eredménye, hogy az amúgy is beszakadni készülő fotelben még egy oldalirányú csavarás is van a derekamban/vállamban

d, a minap bemelegítés nélkül csüngtem végig egy erdei függeszkedőpályát. Hasasgibbon visszavágyik a dzsungelbe.)

No, de akkor ez a fránya szél és víz. Ha felnőtt, többdiplomás embernek ez (és persze a szellemek) kell, akkor rajta...

(nekem tényleg van feng shui problémám: a szél folyamatosan rezegteti az ablakot, a víz meg egyre kevésbé akar folyni. )

(És félelmetes, hogy Amy milyen jó emberismerő, ráadásul ennél többre is képes: öt perc alatt kiszórni az életéből az arra nem érdemeseket. Én meg megvárom, míg elszórakoztatjuk egymást...)
Van egy hely, itt, a szellőző felett, ahol minden nap megpihennek a hollóvarjak.. És te csak azt hallod belőle, hogy karac-karac, ahogy fekete körmeik kopognak a fémcsövön.

It's gonna rain (It's gonna rain)
I said it's gonna rain (It's gonna rain)
Yes, It's gonna rain (It's gonna rain.)
I'm so happy to say (It's gonna rain)
Oh It's gonna rain (It's gonna rain) on the world today
Forty days and forty nights (It's gonna rain)
Forty days and forty nights (It's gonna rain)
Hallileua, it's alright (It's gonna rain)
Everybody's sleepin' tight (It's gonna rain)
Oh, it's alright, it's alright, it's alright, it's gonna rain tonight.

szerda, április 14, 2004

Ma friss volt a nap, csak a szél erősködött, hogy márpedig ő még mindig hideget akar. Pedig már a hó is elolvadt.

Én pedig megint mindent továbbodáztam, már a hétvégén megcsinálhattam volna mindent, erre átraktam, meg még át, meg még át, és most az van, hogy holnap korán kelek, és későn (egyáltalán nem?) fekszem le. És félelmetes, hogy elvileg ez még mindig nem baj. Elvileg.

kedd, április 13, 2004

Emberek VI.

Kezdjük a hölgyekkel:

Bára: már amikor először idetévedtem, akkor is megvolt a virtuális soundtrackem hozzá: GO!GO!7188: Bara-bara. A dal ugyan a a szakításról szól, de hát nem kell érteni, csak a refrént. Vagyis, azt sem, csak hallani. A lényeg: eddig kb. csak annyit tudtam, hogy hőforrásai, jó kis mitológiája, beteg boszorkányai vannak Izlandnak, most már azt is tudom, lakik ott egy Bára.

Ürdüng: Az, hogy ismerem őt, csupán egy véletlenen múlt: nem választottam kötelező nyelvnek az angolt. Ami végülis átverés volt, mert így volt heti sok lyukasórám, ami helyett nem tudtam semmit felvenni, merhogy aki él is mozog, annak kötelező az engrish. És amikor én ilyenkor a könyvtárban melegedtem, Ürdüng bőszen dolgozott. Annyira azért nem, hogy ne ért volna rá csevegni. Többet beszélgettem vele virtuálisan, mint egyesekkel, akiket régebb óta ismerek, élőszóban. Ezenkívül mit kell róla tudni? Elég olvasni, és nem elfelejteni, hogy a zord külső érző szívet takar. (Tényleg. Láttam. Tanúm van rá. Csak elszaladt.)

Zerg: Szerintem egy levélváltás lezajlott már. Élőben (mármint emberi álruhájában) még nem láttam, csak a legendák jutotak el hozzám. De nyilvános helyen nem olvasom a naplóját, mert még kinéznek, hogy hangosan nevetek.

(ingyenesen letölthető szabálykönyvvel, igaz, németül)

És, hogy az ángélusok se maradjanak áthallás nélkül: Tribalpunk.
Zsigerpunk>

Abszurd dolog a fürdés.

Az ember ül egy meleg szobába, ruhátlanul, várja, hogy megteljen a kád (mesterséges tócsa egy mesterséges barlang közepén, azután ha egy természetes okból (csőtörés, egyéb beázás) nedvesek a falak, akkor meg sipákolunk), és összenedvesezi magát, hogy utána gyorsan letörölje, majd a tiszta bőrt beborítja ruhával (...mint az állatok!), és kimegy az odujából. Ezek után pedig ha vizes lesz útközben, úgy marad.

S a rendszeres mozgás mellett egyébb módszerekkel is igyekszünk megszabadulni szagosságunktól, természetes illatainktól (az esetek egy részében: szerencsére! - de ezt már egy idomított magamura mondja): félünk, hogyha megneszelnék- kiszagolnák a mi valódi igazságunkat, akkor kiszolgáltatottak lennénk. Ezért csak, akár régen a nevekkel, most úgy vagyunk a szagokkal: csak keveseknek aduk meg az Igaz Szagunknak, a többieknek be kell érniük a szagtalansággal, és álszagokkal.

(S csak akkor jövünk rá, hogy mennyire veszélyes ez, amikor kellemesen átborzongatt egy régi illat, és megfordulva meglátjuk, most ki viseli...)
kétsoros, v2.0

(m. elveszti az illúzióit RR-rel kapcsolatban)

Hideg kőre tit-szelet csattan:
Így múlt el a tisztelet lassan...

hétfő, április 12, 2004

A konfliktuskerülő azért elég PC szinoníma a gyávára.

(Már kb. egy órája otthon lehetnék.)
Volt egy osztálytársnőnk, vele fordult elő, hogy felnevetett hétfőn : most értettem meg azt a viccet, amit pénteken mondtál.

Selymes volt és hitgyülis lett.

Na, kb ennyivel vagyok lemaradva ezzel: Shadowrun D20. (pontosabban tizenkét nappal).
Most meg egy bordó biciklivel gazdagabban egy kicsit megnyugodtam. A lakat többre került a gépre, mint a lánc.

Előtte valamilyen indiai népek beszélgettek az előcsarnokban, úgy hangzott, mintha vallásneveket sorolnának: "Christian Mormon Wicca. "oh, yeah? Prostestant Ortodox Atheist..."

A falon meg világórák, és meglepődtem, milyen modernek, van Terran középidő, erre kiderült, hogy Tehran. S még a Japán óra is késett kicsit.

A lényeg, hogy menni fog ez, én már látom. Vagy nagyon nem. de azt is. Kettős látás. Néha egészséges.

vasárnap, április 11, 2004

Vasárnap este van, és én már mindent kitaláltam, de ettől még egyedül vagyok, nem sikerül létrehoznom azt a kapcsolatot, ami oldaná ezt a magányt. (ET telefonál haza)

Amivel még nem is lenne baj, úgy általában, mert a csoportos olvasást egyrészt nehéz művelni, másrészt így legalább azt hallgathatok, olyan hangerővel, és annyiszor, amit, amilyennel, és ahányszor csak akarok, de akadnak gondok. Egyrészt, a hangerő, ami ugye este tíz után csökkentendő. Én reménykedtem, hogy süket nyugdíjasok laknak körülöttem, de nem.

(Oldalvágány: egy mininénike a szomszédból már megint áthívott magához, hogyha van időm. Na, most ezzel az a gond, hogy elvileg én nagyon szívesen beszélnék akár még mininénikékkel is, a nyelvtudásomnak ártani nem árthat, azt pedig, hogy esetleg vacssorát kapnék, még reménynek is elképesztő, de honnan a fenéből tudjam, hogy komolyan gondolja? Ok, egyedül él, unatkozik, idáig rendben, de mit csinál, ha tényleg megjelenik az alien (én) az ajtajában?)

Na, a gondot úgy hívják, hogy biokémia, bár ez az utolsó lépcsőfok: csak egy írást kell még leadnom. Előrébb hozattam magamnak a határidőt: holnap kell bemutatnom. Na, és elvileg reggel óta ezt pakolászom ide-oda. Most viszont úgy néz ki, hogy este negyed tizenkettőre minden előkészülettel végeztem, jöhet a copy-transform-paste, mégha hardcopyból is, gépelve, de elkezdeni sem tudom, mert olyan erős a "csak már lenne vége".

És ez az, ami nem nagyon megy magányosan. (És itt most nem rabszolgahajcsárt hiányolok, aki olyanná verné a hátamat, mit a lenti képen...)
Ugh...
A legütősebb latin név: Vampyroteuthis infernalis. És mindjárt az emberek sokban felkerül a forrás is.
Felkeltem, és pár órával később fel is ébredtem.

Győzködtem magamat, majd ebédet főztem, s utána elmentem futni.

A hegy legyőzött, mert olvadt, még havas avart, és feltűnően nedves növényszárakat tapodtam felfele, úgyhogy hamar feladtam. Esni nem esett volna jól.

(állóképességemről, mivel hogy nincsen, pedig szó se essék)

Sőt, még a varjak is úgy tettek, mint akik támadni akarnák.
"Százan a Machu Pichu fogságában"

Színes, dél-amerikai kalandfilm

szombat, április 10, 2004

Itt a tavasz, és én találtam magamnak mégvalamit, amibe beleszerelmesedhetek. Chris Reeves Sable III. Ha a pici tanto már elhagyott...
Azt álmodtam, hogy megjelent az Igazolt hiányzás (vagy -latlan?) szerzőjének egy új könyve, "Na milyen az, /ha bevarrják a szöget?" címmel, amiben persze leleplez, hónapokra lebontva leírja, hogyan írta az előző könyvet. A legszebb az benne, hogy az eredetit sem olvastam.

Meg egy általam nem igazán kedvelt kritikusnak is megálmodtam egy kritikáját, "kellemes (vagy mosolygós?) kiberpunk" címen, de azt már nem volt érkezésem elolvasni, hogy miről szól, mert reggel lett, s felébredtem.

péntek, április 09, 2004

Ma pedig egereket mérgeztünk, az egyik speedet kapott, ő pörgött, a mérgezett egerek nem. Majd nemsokára magunkat mérgezzük.

Ha hazamegyek, Neuroticot fogok hallgatni, mert ez a félrehallás meghozta a kedvemet: (úgy találtam, a neten hevert, pontosabban vicces belga-ajánló volt)

"Rákendroll goj, West-Balkán,
egyedül van, és röhög a falkán."

Az eredetiek.
A másfél óra kb. tizenkettőre duzzadt, de legalább kialudtam magam. Tegnap még elintéztem, hogy a, vagy megajándékoztam valakit egy kalap pénzzel, b, vagy küldik végre a babáimat. (Majd link visszafele, ha lesz bátorságom magamat olvasni).

Az álom elég fura volt. Volt benne olyan mintabolt (ez éppen Szlovákiában), hogy valaki egy hegyoldalra felpakolt egy csomó fehér porcellánkádat ill. zománcozott fémtálat, vécé- és mosdókagylót, és lehetett köztük kirándulni, innen egy faajtón át mentünk tovább egy szlovák faluba, ahol elbeszélgettünk egy nénivel, akinek a férje éppen az előbb húzott el valamilyen gépkocsin, nomeg a különféle állataival.

Végül pedig a szüleim átalakították a nyaralónkat vegyesbolttá, és elmentek valahová, és nekem kellett kiszolgálnom mindenkit. Pontosabban csak egy vevő jött, akit ismertem valahonnan, ő is engem, de nem átalott fél kiló kenyeret, egy liter tejet ("Dobozosat vagy zacskósat? "Nem, üvegben kérném"), meg tíz deka párizsit kérni. A gondok itt kezdődtek, ugyanis nem találtam felvágott-csomagoló csomagolópapírt. Végül beadtam a derekamat, és nejlonzacsiba kezdtem volna pakolni, amikor is megérkezdtek az eredendő bolttulajok. Anyám sztoikus nyugalommal kezdte kiszedni az uborka- és paradicsomszeleteket a felszeletelt kenyér közül, én éppen bemutattam volna a vevőnknek, csak nem jutott eszembe a neve (mármint a vevőé). "Jajj, ne csináld már, hogy nem tudod, ki ez!" -hárítottam át rutinosan a felelősséget.

Azután kiderült, hogy "Ági". (???)

Azután csörögött a vekker.

Erről jut eszembe: életem eddigi legfurább találkozásas talán az volt, amikor összefutottunk egy ex-iskolatársunkkal, bizonyos KE.-vel. A hölgyeménnyel szerintem fél mondatnál többet nem beszéltem, most is csak köszönés, de még utánam kiáltott: Üdvözlöm a Ritát! Nos, "Ritával", bármilyen Ritával becslésem szerint kb. másfél éve nem kommunikáltam (vagy nem tudtam, hogy az illető Rita), de hát a lényeg: ha valaki Rita olvassa ezt, akkor átadom neki ezt az üdvözletet.

csütörtök, április 08, 2004

Valahogy ébren kellett maradnom, miközben bacikat oltottunk jobbra-balra. Gyufatrükkökkel szórakoztattam magamat. Sikerült egy gyufafejet az ujjamba gyújtani. Ez segített az ébrenmaradásban.

(lehet, hogy hasonló problémája lehetett az osztálytársamnak, aki a gondosan kezelt mikrofonfejével fejelete le a bunzenégő lángját? Sistergés, égő haj szaga, és fekete hajpernye a fehér köpenyen.)

Az ebéd nem sikerült valami fényesen, és/vagy front közeleg, de a fejem fájdalmasan lüktet, ideje kikapcsolni magam másfél órára.

szerda, április 07, 2004

Hirtelen belémnyilalt, hogy mi van ha... ha az egész csak egy nagy félreértés volt. És, a buborék, mint az jólnevelt szappanbuborékhoz illik, egyszer csak kipukkan. Állok majd ott nyakig szappanlében, még éppen elmúlt az aggodalom, hogy maradjon még egy kicsit egyben, még éppen átsuhan a jajjistenem-milettezzel, de már kitörni készül a nevetés, a nevetés, a nevetés. (A kép csak illusztráció)


Link lett belole


Elnezest a kepert, csak azt neztem, hogy 100k alatt legyen.
Eltelt egy nap. Az öcsém összeállított nekem egy úticsomagot, most azt hallgatom. Fura. Ébren tartana. Ha ébren kellene maradnom.
Tölteném be a Photoshopot, erre kiderül, hogy nincs is nekem olyan. Mit ne mondjak, meglepődtem. Emiatt azonban van szabadidőm.
S még eszembe jutott
A születés ahogy
Testet ölt a gép,
S csupasz váz csupán,
De ajkain, szemében,
Ott az értelem.

Hátborzongató, mint anno, amikor robottestet kapott a nő, a hadnagy.

Csak ez nagyon most van, nagyon ma.

Erre inni kell.
Ui.> s reggel hogyan fogok kiszédülni? Az ágyból párnák közül, mármint.
Huhh.

Nagyon nem ezt vártam.

És nagyon jó, amit kaptam. Félelemetesen szép. Nem GitSes akció, hanem sokkal inkább film noir. És ezt nem csak az autók teszik. Lassú, belefáradt, és ezért gyönyörű.

A kínai felvonulásba pedig úgy beleszédültem, mint még filmben sohasem.

És a katedrális.... Amelynek még egy támpillérje is két akkora toronyból áll, mint a Tokyo Government Center háromszor...

kedd, április 06, 2004

(úgy, hogy a szerdai nap fiúnap lett, mert a csütörtöki lány volt, akkor "csak" egy ezres a mozijegy, napnak/nemnek megfelelően.)
Ajjaj. Végre megnézem az Innocencet, és közben kiderült, hogy kihozzák itt is az új Bilal filmet (vagyis, csak itt hozzák ki, meg "otthon", Franicaországban), nomeg ugye Kill Bill 2, meg egy Casshern nevezetű ultrapóz , Brazilos scifi, anime elemekkel... hogy fogok én itt spórolni?
Na jó, kis segítség: Kossuth és/vagy Petőfi rádió. Mindenesetre addig is boldog névnapot a mi atyánknak!
Ha mindent nem is sikerült megvalósítanom a mai napból, mosni azért sikerült. Igaz, ez azt jelenti, hogy a tervezettnél négy órával később fekszem, de megéri, higgyétek el. Lesz még ebből a lakásból emberi környezet!

Azután eszembe jutott, hogy milyen jó nekem, többen is csináltak (kötöttek/varrtak) nekem pulóvert. És mindebből csak egyet vesztettem el, azt sem miattam (ne bízz félrészeg punkokban).

Meg belegondoltam, hogy tényleg ki lehet nőni zenékből.

Mindenesetre Vilmos atya figyelmébe: ma este fél három körül egyik kedves ismerősöm elmélkedik a Passióról, gondolom, kerek asztal lesz, meg beszélgetés, spanyol ill. ortodox megközelítés (szenvedés vs. megváltás).

Ha meg jót akartok magatoknak, látogassátok meg egy vasárnap délelőtt a Petőfi téri görögkeleti templomot. A szertartásokba, a Hagyományba nem lehet nem beleszeretni.

(Még kapcsolodna ide egy kis albán vérbosszú is, de az is majd később.)

hétfő, április 05, 2004

Voltam ma állatkerben. Vagyis a közelében. Ugyanis zárva volt.

Vettem volna kerékpárt. Csakhogy abból a pénzből kitelt volna vagy nyolc használttévé. (Azt sem vettem).

Kint esik az eső, én mosni megyek, és holnap pedig már gyakorlatunk van, csirkéket altatunk el, és élesztünk újra, és altatunk el, és pont. Fiúcsibéket, kakascsemetéket. Merthogy, mint megtudtuk, nem jó dolog kakasnak születni. Még csak sárga kiscsibe vagy, amikor kiválogatnak: ez fiú, ez lány, ez fiú, ez... stb. A fiúk kék dobozokba kerülnek (úgy kell elképzelni, mint a régi tejeszacskósdobozok, mármint azok a kékek, már csak azért is, mert ezek is kékek, igaz, laposabbak, cserébe viszont szélesebbek. Ide potyognak a csirekek, majd ha már teljesen kész a sárga csirkeszőnyek, jön a következő doboz a tetejükre. Azt mondják, humánus. Merthogy alul gyorsan fogy a levegő, csendben elalszanak. Ha gépre lennének kötve, akkor kb. ugyanakkor fogyna el a csibei pitty-pitty, amikor a gépi pitty-pitty piiiiii-re vált.

A másik eutanáziabarát szerkezet pedig a guillotine. Már ha jól van kiélezve-kisúlyozva. Csak nézel körbe, hogy nu, és akkor most mi is van, meg hogy is lesz, azután már nem nézel körbe.

Mi most csak azért nem fogjuk használni -így az előadó-, mert az egyetem nem akar ujjatlan állatorvosakat képezni. Márpedig az eszköz készen áll, ugyanezt használjuk a fénymásoló mellett a papír méretre hentelésére.

A lényeg: este van, hideg, és én itt bent szeretnék maradni.

vasárnap, április 04, 2004

Ughh.... macskatulajdonosok kihagyhatják. Idősebbek kenyérre is kenhetik. Kb. egy mega.
Regenerálódtam. Legalábbis remélem. Reggel a postás ébresztett, ruhát hozott. Nem nekem, de gyönyörűek. És egy fiókban fognak állni nyárig.

Mostanában új időszámításom van: nyárig.

Kiapkoltam, s már megint itt van vagy tizenkét kilónyi könyv, amit bele kell tuszkolni a fejembe.

Innentől olvasónapló:

A Pompásan buszozunk még otthoni élmény, múltidézés, egy olyan múlt idézése, amiben én még csak nem is éltem. Ennek ellenére meglepően ismerős volt.

A Sárkány ideje már országok felett olvasódott, de erről majd máshol, részletesebben.

Itt pedig egy megkésett csomag négy kötete várt:

A Dusk, Richard Marazano és Christian de Metter tollából egy gyönyörűen megrajzolt nyomozás Salemben, s innentől már sejthető a többi: egy magába zárult kisváros elfojtott gyűlölete tört ki egy éjszakán, vagy csupán baleset történt?

A The Book of Jack (Le Livre de Jack) egy eredeti ötlet lenne, ha nem lőtte volna le évekkel korábban Pratchett a Mortbban. Olivier G. Boiscommun rajzai azonban elég egyediek ahhoz, hogy még az előre lelőtt csattanó ellenére is élvezni lehessen a történetet.

Végül két Bilal: a Memories of Outer Space groteszk űr-egypercesek sorozata, sok vérrel, és fura lényekkel. A vér a Vadásztársaságból (The Hunting Party) sem hiányzik: ez a sokkoló dráma közel száz oldalba sűríti a szocializmus működését és bukását. Fikció vagy valóság? Túl hihető ahhoz, hogy igaz legyen, túl igaz ahhoz, hogy akár valóság is lehessen.

péntek, április 02, 2004

Életerővel telve érkeztem. Tele volt vele a zsákom, kitartott volna nyárig.

Azután jöttek a gyűlölethullámok.

Azután benyitottam a lakásba. Nem tudom, hogy bírja ki valaki velem. Fertelmes ez a disznóól.

Azután este tízkor ipari telefon.

Most meg nem merek lefeküdni, mert utána fel kell ébredni.

A lényeg: kísérleti üzemmód újra be, egyszemélyes tébolytanoda.

Emellett a LiT másodszorra is jó volt, csak a szék kényelmetlen (mi az, hogy hétköznap, nem premieren, egy ilyen kis filmen ennyien vannak?), meg rájöttem, hogy fránya dolog ez az időeltolódás, mert a főszereplő leányzó elsírta magát az ikebana-órán, amire csak másnap ment el.

Majd másnap Ványa bácsi, románul, kellemes darab volt, de hogy miért írta a felirat kis i-vel az Istent?

Mikor bőszen vetették a kereszteket?

Fene.

Se.

Tudja.

(Azt sem, hogy mi lesz. Mi lesz?)