Örököröm

Ezt még innen.

Sohasem volt kutyám. Lesz, komondor, és Ran-nak fogják hívni. (Mint Kuroszava káoszát)

Most viszont nyakambaszakadt tizenkettő.

Egy teremben vannak, 26 beagle, fejenként egy négyzetméterben, és az egyik neon folyamatosan remeg. Ők meg éhesek, és izgatottak. Körömök csikordulnak az acélrácsokon, farkuk rendszertelen ütemben veri a fémfalakat, csóvált kakofónia, ugatással keverve.

Emlékszem, odaát egyszer lementünk a pincébe. Amiből sokáig csak azt láttuk, hogy hetente jönnek fel a dögök, hullamereven, loncsos, csapzott, kivert kutyatestek, vagy éppen dagadtra hízlalt házikedvencek, félig előnyúzva.

Azután lementünk. Pergő vakolat, téglaboltívek, és az egyik föld alatti folyosó-kereszteződésben (ott nem neon volt, egy magányos nyolcvanas izzó villogta be a sötétet) ott feküdtek hárman, farkaskutyák, pofájuk körül zsineggel, és mindent betöltött az éter szaga.

Ó, nem, a laborsegéd nem volt láthatólag értelmi fogyatékos, még nem, de kíváncsi lennék, mennyi ideig lehet kibírni így, böllérkéseket fenve, és ebeket ölve, egy százéves épület alagsorában.

"Repülés közben nem szoktam az aerodinamikán tűnődni."

Tényleg nem, csak úgy csapkodok a kezeimmel, és élvezem, hogy a fülem mellett zúg a szél.

43/47

Tulajdonképpen elég pofátlan dolog (a legjobb szándék mellett is) tanácsokat adni valakinek, amikor jómagamnak mindenféle reális probléma nélkül úgy kell fél háromkor ágyba zavarni magamat, és ha mindehhez hozzátesszük, hogy élni is csak úgy kb. este tízkor kezdek el, akkor még ragyogóbb a helyzet.

Mindegy, holnaptol borotva, este edzés, közben pedig figyelem.

Gondoltam, vasárnap este, beülök egy kisvendéglőbe vacsorázni. Csakhogy, kb. a spagetti az, amit egyedül is el tudok készíteni, a kínai zárva volt, az Arc nevű hely pedig nem az én most vasárnapi pénztárcámra lett kitalálva. (Volt ez az étterem már mindenféle, de most nagyon eltalálták: az egész belsőépítészet és arculat kellemes, de még a pincérlány is mintha oda lett volna tervezve.)

Tehát bementem a boltba, alapanyagot venni egy jó kis csirkehúsleveshez. És a számlán meglepődtem. Ennyi erővel az Arc is vendégül láthatott volna. Igaz, ebből szerény becslések szerint is még négy napig eleszegetem magamba, de akkor is.

(Mellesleg, egyszerűen gazdaságilag nem éri meg az egyedüllét, és akkor még az egyéb vonatkozásokat nem is említettem.)

Ha azt vesszük, hogy mindezek mellett még a villanyt is befizettem, nomeg, mindenféle rendeléseket teljesítettem, akkor talán nem meglepő, hogy elég szép összegtől szabadultam meg a nap folyamán.

(És igen, voltam antikváriumban is, de ami érdekes volt, az vagy túl volt árazva, vagy nem volt beárazva, vagy csapnivaló minőségben volt meg, boldog voltam, mikor üres kézzel távozhattam.)

Ezenkívül vettem kockát is, és ilyen még nem volt, most, hogy hazajöttem, megyek, és lemosom őket, annyira gusztustalanra össze vannak taperolva.

Vacsorára rizs lesz félárú rántott garnélával.

Majdnem elmentem egy olyan kiállításra, ami csak jövő héten lesz. Valami miatt félelmetesen megkönnyebültem, talán az idő teszi. Mára persze a bevállalt adag is elcsúszott, viszont voltam boltban, vettem magamnak három tasak hajgumit (csak terepszínű, meg kék-szürke gumifonal volt, no meg persze aranyfonatos rózsaszín, bolyhos kis fehér, és így tovább), vettem egy ollót is, meg egy kalandjátékot.

Holnap meg az első fejes a betegségek csodálatos birodalmában. Elméletileg, persze.

És menjetek dalszövegolvasni Gyerekemberhez!

Haladok a titkos projecttel, de így, félhárom tájban legyen vége ott, hogy "Egy rohadt...".

A kevésbé titkossal kevésbé haladok, de lehet, hogy csak én hiszem, hogy az elmúlt két hónap tízszeresét haladtuk volna 2 (azaz kettő, fejenként 1) sör mellett, egy rakás papírral.

Mindenesetre holnap elvileg edzés, meg kiállításmegnyitó, gyakorlatilag afenesetudja.

Lassan alhatnék már.

Valamint csodálatos dolgok az álmok, ma éppen egy folytatás jutott, napsütéses hmm.. nappal kezdődött, meg valami tornateremben tartottam egy előadást, de csak azért, mert nélküle még unalmasabb lett volna az óra, meg kínai lándzsákkal bűvészkedő capoeirásokkal próbáltuk megmenteni III Richárdot, de tudjuk, hogy mindenmindegy, mert a forgatókönyvben más van, és az eső is esni kezdett, erre Vaclav Havel azt mondta, hogy mindenki menjen haza. (ez akkor volt, amikor éppen Richard fele vágtattunk vissza, és egyszer csak az útból alagút lett, majd ott ált keresztbe fordulva egy NDK villamos)

Nekem pedig beázott a bakancsom, és csak ekkor jöttem rá, hogy bizony tényleg most kell hazamenni, mert később nem lehet, (odakint tombol a hóvihar, és hamarosan járhatatlanok lesznek a hegyi hágók), erre csuron vizes lábbal még visszagázoltam a hóba, ahol ott voltak az egy hónappal ezelőtti nyomaim, és kiszabadítottam azt a valakit, akinek egy hónappal ezelőtt azt mondtam, hogy valamit elintézek, addig itt várjon, és rajzoljon.

Mindeközben a kezeim magam alá gyűrtem, és arra ébredtem, hogy elzsibbadtak

Ritkán lát az ember ilyen ízesen megfogalmazott cikket.

Írt egy régi kedves barátom. Lassan két évtizede ismerem. Hoppá. Le akartam írni ezt a mondatot, és közben kiderült, hogy tényleg lassan két évtizede ismerem.

Ez nagyon sok, pláne így hirtelen.

Idézet a levélből:

"Ja, meg a másik. Beléptünk az EU-ba!!!! Tudtad? Most már tök jól élünk, meg minden, nyugodtan hazajöhetnél. Vannak olcsó német sörök meg ukrán kurvák."

Nem is küldtem volna google-s megfejtést, csak kíváncsi voltam a vers eredetére, és meglepődtem, hogy az egyetlen találat is ugyanoda vezetett vissza, ahonnan elindultam.

Ugye, ha a replikant replikáns magyarul, akkor a sotgán is lehet magyar szó?

I walk on concrete
I walk on sand
But I can't find
A safe place to stand
I'm scared baby
I wanna run
This world's crazy
Gimme the gun

Baby, baby
Ain't it true
I'm immortal
When I 'm with you
But I want a pistol
In my hand
I wanna go to
A different land

Seyalama

Arra kaptam fel a fejemet, hogy ez szól a gépből, és majd' egy évtizedet repültem vissza az időben, illatok jöttek elő, birkózás az őszi avaron, egy testvérpár, egy kutya, és egy anya.

Álmok, álmok olyan szemmel, ami nem nyílt ki eléggé, hogy észrevegye: mindez valóság is lehet.

Vörös fűző a bakancsban, és gitár, és tábori padokon billegés, és kártya, és beszélgetések, és egymás hallgatása a sátorfalon át. Beszélgetések, napoltás után.

Nem is tudom, hogy mit tennék szívesebben: az ilyenek miatt rátenyerelnék a visszateker gombra, vagy a jelen miatt lecsapnék a pause-ra.


<< II > >>

Komplom.

Már ülnék azon a rohadt kompon, és olvasnám az útravalót, bár tényleg, így belegondolva, takarót is kell szerezni, meg majd a tréningnadrágot feladni a saját címemre, odalentről. Majd feladom. Most nem adom fel. Reggelig élet van. Élettan.

Nulla óra kettő perc volt egy perccel ezelőtt. Bután bámulom a könyvet, de nem akar belemenni semmi a fejembe. Folyton azon tűnődök, hogy milyen hülyeség mindezeket megtanulni, amikor ezt már tudom, tudtam az első szívverésemkor, csak magamba kéne fordulni a válaszért: te, te hajszálér ott a jobb kisujjamban, mond, most éppen mit veszel fel, és mit adsz le? És te tüdőalveolus, milyen lélegezni?

De csak nehezen kapom a levegőt, és nem értek a testem nyelvén.

A mai napnál aktívabban nem tettem semmit hosszú idő óta.

Kezdődött azzal, hogy elaludtam. Persze. Ritkán rát a röntgen-tanár, nem lesz ennek jó vége. Azután elaludtam a következő órát is. (Ezt a sántító rém tartja, akinek egyszerre lehet leizzadni, és halálra röhögni magadat az óráin: ha téged kérdez, leizzadsz (pláne, hogy kétszer elmondod neki a jó választ, erre csak értetlenkedik, majd visszamondja neked, hogy tanuljál), ha más, halálra röhögöd magad azon, hogy szerencsétlenkedik).

Azután betekertem az egyetemre, de úgy, ahogy voltam, vissza is tekertem. Megrendeltem egy backnumbert, csak azért, mert Nihei oda is rajzolt pár oldalt, megvettem a szükséges gáz/samponadagomat, és jöttem haza, semmit tenni, pudingot enni, meg koreai savanyúságos, szárított lazacos rizst. Úgy, de úgy szurkoltam, hogy kibirjam addig, amíg a puding megköt, de úgy látszik nálam erre nincs esélye.

Most pedig itt ülök, ölemben a csomag, amit Robin könyvve mellé rendeltem, persze, hogy az még nem érkezett meg, de megszerzem.

Robint olvasva félelmetes, hogy mennyire érződik a várakozás a soraiból. Pedig ideátról az ember azt hinné, "csak" egy szertartásról van szó, és ugyanolyan marad a holnap, mint az előtte lévő tegnap.

Szurkolok nekik.

Még egy mangás link: Manga Nation

És egy rész, amit ki kell emelnem:

"While scanlators operate somewhat outside legal boundaries -- the works they're republishing are copyrighted and proprietary, and there isn't a penny of licensing money exchanging hands -- their existence is tolerated by the commercial publishing houses because, frankly, scanlators play the invaluable role of identifying new titles that are hotly in demand. Would "Fruits Basket" -- a quirky romantic comedy about a young girl who becomes the housekeeper for a family whose members are cursed to transform into animals whenever they're embraced by members of the opposite sex -- have been picked up for U.S. release without its overwhelming popularity on scanlation sites? Possibly -- but the built-in fan base scanlators provided has helped turn the series into one of TokyoPop's best-selling titles.

"Frankly, I find it kind of flattering, not threatening," says TokyoPop's Steve Kleckner. "To be honest, I believe that if the music industry had used downloading and file sharing properly, it would have increased their business, not eaten into it. And, hey, if you get 2,000 fans saying they want a book you've never heard of, well, you gotta go out and get it." "

A DHPn van Omanga link.

Warren Ellis kalózmangákat olvas! Valamiért ez nagyon jól esik.

Azt fütyüli a szél Edith Piaf hangján, hogy "Arreté, arreté la Musique!".

Vettem rövidnadrágot is. Már csak szandál kell.

Ja, még tegnap hallottam egy jó történetet. Volt egy japán hölgy, aki egy dolog miatt látogatta meg kis hazánkat: ülő lovat szeretett volna látni.

Le is fordíttatott három mondatot magyarra (MM által), közülük a legfontosabb:

"Én csak azért jöttem Magyarországra, mert ülő lovat szerettem volna látni"

Igazi gulashtúrista.

Nos, tegnap találkozó, koktélok (érzem, egyszer vissza kell mennem Normandiába, visszavinni az ereklyeként hazahurcolt homokot a rozsdadarabkával (ezen a parton véreztek el, és emögött a betonizé mögött bújtak meg), ki kell fosztanom a cidre és cassis pincéket, és eltölteni egy napot a világ legszomorúbb katonai temetőjében, ami történetesen német), és igazi nyármeleg este.

Furcsa randevú: a jelenlévő japán leányzót három gaidzsin kisérgeti, de ezen kívül is mindenhol felvágott ingvállak, kihúzott mosolyok, és szemeknek csillogása.

Másikmagyar megint nagyot alakított: jegyezzük meg, hogy szombat este van, és mi elvileg kirúgunk a hámból (gyakorlatilag fizikai képtelenség eleget inni azokból a löttyökből).

Valamiért volt nála egy zacskó kenyér, amit együtt fogyasztott a megrendelt krumplis-padlizsános sütött izével. Utána meg órákat sétáltunk, mire találtunk egy, nem akármilyen gyorséttermet, hanem azt a bizonyos bohócos, M-es fajtát, merthogy az az olcsóbb.

Félelmetes ez a Karádi Katalin...

"Lelki szememmel látom őt,/ amint itt ül a gép előtt,/ kinyújtom felé a karom,/ és hozzá suttogom a dalom"

Honnan tudta, hogy egy CDről, és mp3-ból fog szólni?

Kerestem egyébként mindenféle képet, de nem találtam, ellenben...

Egy nagyon érdekes hangarchívumot igen. Meg egy másikat, bár nem értem, miért kellett így megvágni a dolgokat.

"Hát kapcsold rá az ántennát, hálló, itt rádió!"

Meg "..és most, felhangzik Wembleyben százötezer néző előtt a magyar himmnusz"

Azt hiszem, szerzek valahonnan egy adag Edith Piafot, és előkaparom a Noir alapkönyvet...

Verseket olvasok máshol, legalábbis sorokat, amelyekből gyönyörű versek lennénke- "Bíborba mártom szegeimet, és most nézem tenyerem..." -vagy valami ilyesmi.

Tegnap felavatódott a kés (még ki kell szednem belőle a csirkeszagot-máig sem tudom, ki volt az az okos, aki kb. félkilós csirkemelleket vett sütögetni, miközben az összes célszerszám egy maroknyi evőpálcika volt...), megtudtam, hogyha egy kicsit kitartok, akkor teljesülhet egy álmom (legalábbis három évig- munkanélküli vadállatorvos és munkanélküli állatorvos között, úgy érzem, kevés a különbség), valamint felvágtam az ereimet. Vagyis, csak egyet, az is artéria, és az egész kb. annyira volt szándékos, mint a szúnyogcsípés a másik csuklómon. Nem kellett volna a törött üveget kartámasznak használni, bár azt hittem, hogy szén van az adott zacskóban. Nem az volt.

Ezek után még hazafele sikerült felhívni egy másik Másikmagyart, rendes voltam, és kötelességtudó, így eshetett meg, hogy, mivel nappal nem jött össze, éjjel negyed egykor hívtam... kicsit sok volt a sör, házi-umesú, citrom-koktél, szake, és birsalmapálinka...

Ma pedig kezdődik előlről.

15.000 példány... Meghasonlok önmagammal, és, bár tudom, hogyha esetleg megjelenik, megveszem, de igazán kívánom azt, amit ezek a a számok (15.000 és 176) megérdemel...

Amikor kifeküdtem a fűre olvasni, mert a táskám elnehezült a belékölcsönzött tudástól, akkor történt, hogy a kezemre folyton rászállt egy pici bogár, a gerincem egy hangya-hadiösvényre símúlt, és közben persze fél szemmel végigkísértem, miként akarják felrobbantani a Vatikánt, eközben hét emberre lettem figyelmes, aki közül az egyik elkezdett mutogatni, kettő időt mért, négy pedig egy helyben taposott, de elég gyorsan, és utána az intő intésére hol jobbra fordultak, hol balra, hol lenyomtak egy négyütemű fekvőtámaszt, hol felugrottak a levegőbe, és közben tapostak, tapostak, taposta. Kiderült, hogy kettőt ismerek is tőlük, osztálytársak valánk, vagy mi, és elkeserített, hogy ettől a sok taposástol, meg ide-oda pörgéstől csak jobb kondiban vannak, mint én. Ezt megelőzően gyanús nyirokcsomót találtam a nyakamban, nem kellene ott lennie.

És idehaza érve mindent elrontottam, amikor Cseh Tamást, és Karádi Katalint kezdtem el hallgatni, és olyan hangulatba kerültem, hogy az utolsó előtti szám tárcsázásakor nyomom le a telefont, és mindenhogy minden mindegy.

Pedig, pedig... süt a nap, és lesz valahogy.

Csak addig bírjuk ki.

Megvettem a Jordánia útikönyvet, de csak holnap tudom feladni. Viszont akkor lesz benne levél.

Megint kitalálták, hogy négyszeres társadalombiztosítást fizessek, vagyis ne negyedáron legyek kedvezményezett. Megint szerezhetek igazolásokat.

Ehh...

Ezt a képet nem tudom megérteni, egy fiataloknak készült válogatás borítója:



(egy g-n múlott, hogy nem látszott...

A nap linkje: Circus strongwomen and female wrestlers in the beginning of XX century

A rizsfőzőm is jól muzsikál. Azt dúdolja, hogy "Rice is rice/ná-náá-nánáná"

Nos, a March of the Sinister Ducks lett a mai indulóm. A képregényisten Alan Moore és társai előadásában, egy pinkblog és Neil Gaiman segítségével, most meghallgatható itt (3,2 mega).

Csak azoknak, akik nem bírják ki, hogy végighallgassák, ahogy a V for Vendetta és a From Hell (nomeg egyéb csodák) szerzője hápog.

Nos, megérkezett.



És ez az egész nem jöhetett volna létre, ha nincsen Ördögtestvér, a pengevírus hordozója.

Most megyek, s keresek valami vágnivalót. :)

Egészen jól megvagyok ezzel a magam kis középkáe gyökereimmel. Szerintem ha pl. az Egyesült államokba születtem volna, akkor kb. száz kilóval lennék súlyosabb, viszont hasam nem bukkanna ki az XXXXL-es kosaraspóló alól, s előre köszönnének nekem minden doughnutsos üzletben és képregényboltban.

Így viszont eredetiben olvashatom a Karnevált, és reményeim szerint gyűjtőszenvedélyemnek is vannak korlátai, az anyagiakon kívül (vö. : nem vagyok alkoholista, csak egy-két pohárkányit kortyolgatok el naponta).

Ennek ellenére ledöbbentett a 12 kilónyi (igaz, használt) rpg, amit a saját nyakamba szakasztottam az elmúlt három hónapban. Szóljatok, hogy cseréljem le a szemüvegemet fényre sötétedőre és/vagy polaroidra, meg ajánljatok valami enyhén paszteles penészzöld alapozót, kell az imidzshez.

Mindemellett kis színes:

Egyre többet beszélek magamban, és egyre hangosabban. Dokumentálhatja valaki a saját maga becsavarodását?

Piszok drága lett a repjegy. Vagy felvonatozom háromszáz km-t, hogy onnan repüljek le féláron, vagy levonatozok ezret, másfél nap alatt, helyi járatokon. Túl komformista, és elég elméleti romantikus vagyok ahhoz, hogy a stopról lemondjak, bár lehet, hogy a kompot még bevállalom.

Vettem rizsfőzőgépet. Olyat, amibe nem kell megmosni a rizst. Ma estére tartogatom a főpróbát, mert megjön a csomagbontóm, addig marad a csomagban.

Előző társában szentségtelen életre kelt egy adag bentfelejtett rizs (ez lett volna az utolsó reggeli egy hosszú utazás előtt), és gonosz lehelletével örökké megfertőzte azt. Amúgy is már kezdett feljönni a teflon.

Most pedig lefekszem, ameddig a postás nem kopogtat, és a sötét szobát csak Alan Moore zengi majd be, és a vén gengszterek, akik sosem halnak meg, meg mindenféle varázsrituálék.

Megint címek, történet nélkül.

Valaha azt hittem, címíró leszek, de ezeket nem lehet felülmúlni.

"Hindu aktivisták támadtak a leszbikus filmre"

"Nincs lehetőség az angol Butt pótlására"

Eznemlehetigaz.

A bátor Sir Robin dalát keresem, mert én is úgy viselkedtem (-Ez nem igaz!), egy helyben maradva futottam el (-Aljas rágalom!), és erre csak ilyeneket találok:

"igen, a 8b-ba vannak jó csajok. Asszem az a másik Anna, vagy Panna, őneki biztos nem tetszem, de az egyik osztálytársamnak tecccik!"

És, ha a könyvborító elveszne, emlék, magamnak:

Pol Pot Girl (leendő versenyló)

bábujjmonológ

kilépőkártya

hangyabandák: insects in sects

Amit meg kifejeltettem a mai napból: tűző napsütésben vattát havaztak a fák, és beszéltem a immunológia-professzorommal.

Fél keze alatt mindenféle mappa, másikkal lazán markolta legbecsesebb szervét. Igen, megyek az órájára, igen, múlt héten kiesett a kedd, úgy ahogy volt.

Na jó, a lényeg, hogy piszoár előtt álva elég hülye dolog oldalrabólogatni, de hát végülis ez is szociális élet, n'est-ce pa?

Sok-sok szék között. Lábak körülöttem. Mindenfele sietnek, idegesen topognak. Én meg csak itt ülök, és nézem, ahogy elszalad körülöttem a világ, magamaga mind a négy sarkába.

Kiszalad alólam, ezért huppantam fenékre. Jó itt ülni. Én voltam az első, ami utánam esik még elkaphatom. Még arra is van időm, hogy felálljak, és úgy kapjam el őket. Úgy folytassam. De én csak itt ülök. Nézem, ahogy elszaladnak. Sok-sok szék között.

Nagyon kellett nekem egy realitycheck, és jól arconkaptam Combfiksztől.

Legutóbb utoljára ilyet évekkel ezelőtt kaptam a Legigazabb Bölcsésztől. Könyvekről volt szó, és polcokról. És nagyon igaza volt. Nem hiába, neki papírja van arról, hogy bölcs legyen.

Emellett a napom kb. azzal telt, hogy mindenbe csak belefogtam, és rájöttem, hogy valami kaprosat kell ennem, amiből holnapután lesz kapros gombasaláta.

Nomeg, kinevetavégént játszottam életre-halálra, és csak reménykedni merek, hogy volt tétje, és nem veszett el minden.

A tegnapi telefonhoz: most kaptam a hírt, hogy valahol, egy szigettel arrébb, egy ukrán srác (éltanuló, barátnő (vietnami), stb.) az ablakon át távozott. Stresszmentes környezet, neh?

Deelőbbmégrábukkani erre: Mi a csuda? ;)

Mosolyogva elaludni.

Úgy fáj a fejem, hogy nem tudom befejezni Pratchettet.

Nagyon úgy néz ki, hogy ez a kísérleti labor nem csak bizonyos Kovacsot (with Slavic ts) készít ki, hanem egyéb, Másikmagyarokat is. MM-mel éppen az imént beszélgettem negyed órát. Háromnegyed éjfélkor érkezett be a hívás, és ha az első pont nem tartaná magát, akkor rá tudtam volna venni magunkat, hogy csapjunk egy nagy mulatságot a vigalmi negyedben.

Jelen esetben a mulatságból alvás lesz, ami igazán költségkímélő megoldás.

(A fejbenkönyvelésben külön fiktív rovat van a nem-bulikból elspórólt összegeknek, sajnos, az egyszeriajánlat-megkellvenni (ami mostanában RPG-kben csúcsosodott ki) rovatában nagyon is fiktívek azok a mínuszezrek. De hát ez legyen a legnagyobb bajom. Ennél nagyobb, hogy pl. szerencsétlen szememnek szerintem három hónapot kellene kamillás pakolás alatt töltenie, hogy helyrerázódjon. (Ha nem az egyetemi neon, akkor az itthoni gép, vagy könyv. "Mostanában mintha nem lenne kipihenve, biztos a vizsgák."-mondta a szemészem, én pedig, jóaddiktként, bólogattam, biztos a vizsgák.)

Viszont kamillából annyi van a szekrényben, mint orvosi székfűből, s ha már tea-front, akkor találtam egy adag csipkebogyót, meg egy felbontatlan borsmentát. Holnaptól ügyelhetek a borsmentális egészégemre.

Nos, én is teszteltem magam, teleszórva a kutatók postaládáját mindenféle érdekes adattal.

Az eredmény nem túl meglepő.

Ez, ez kérem, halottgyalázás.

176. szám... ehhez pofátlanság kell...

És ennek is rég itt volt az ideje, csak eddig valahogy sohasem.

Van ugye Gyerekember, akire egyszer azt mondták...

Újrakezdem. Rám mondták azt, hogy Gyerekember és Megfontolt keveréke vagyok.

Mindenesetre ha igen, akkor ez az blog-izé az a részem, ami gyerekemberi, csak nálam hamarabb jött ki.

És van ugye Combfiksz, a marcipán-súlyemelő.

És vagyok én, meg a nyolc darab százas a pénztárcámban, amiből még éjfél előtt vacsora lesz. A fémostya éjközépi átlényegülése.

(amúgy meg: robbanás előtti csend...

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

...és közben csak ez szól.)

Keresőszavak:

Műláb, amputáció után képek: betegek vagytok. És örüljetek, hogy még egészségesek.

Szülőfüggő gyerek: hát, igen, egy ideig mindenki.

Lányok: szerintem most kapcsold ki a géped, és menj ki levegőzni.

Nah, nagy levegő ki, most már nem lehet semmi gond. Kezdhetek rendet rakni.

Vannak dolgok, amiket nem értek. Miért van egy tizenéveseknek készült képregény-antológia címlapján két tízéves iker, bőrnyakörvvel a nyakán? (ennél a szónál mindig eszembe jut az a lábjegyzet a Védett férfiakból, miszerint dog-collar, és ez tréfásan jelentheti a papi nyaki akármit, aminek meg elfelejtettem a nevét. Nem stóla. Ugyanis ez volt azon az elrabolt, kasztrálatlan papon, akit nemhogy térdre, de comb közé kényszerített két tinilány.

Meg a neten találtam ezt a szókapcsolatot is, ha még nem gabalyodtunk ki a combok közül: cunnilingus interruptus.

És nem, nem fogom leírni, hogy mit vacsoráztam, mára elég ennyi asszociáció.

Én ma csak ginfizzeztem a No Women No Cry-ra. De végigpörgött volna az egész lemez, és újrakezdett volna, hát gyorsan elhúztam a sátorbárból, ahol túl alacsony volt a pult, és háromszáz az ital. Holnap kipróbálom, hátha kevernek egy hosszúszigetit. Ha nem, gintonic és berryberry, ebédnek megteszi.

Blue now is the colour
Love the drug I'm needing
Got to keep this feeling

With the headlights burning
We're looking up for something
Answers on the ceiling

Watching out the windows
Watch the way the wind blows
Soon it will be morning

Still the question lingers
I twist it round my fingers
Could you be my calling?

See this winged boy falling
Falling out of something
Hits the drug I'm needing

Arrows that he's turning
Need to keep this feeling
Slow drug in the morning

With the headlights burning
Looking up for something
Something that we're needing

Still the question lingers
I twist it round my fingers
Could you be my calling?

Na, és persze a szünetre és a ragyogó napsütésre megfáradtam (ezt meg nem javítom ki, pedig elgépelés) (az ok: a múltkori mosásnál sokáig volt a nedves ruha az ágyon, és így az is nyirkos lett, mire kiteregettem, emiatt megfáztam).

C vitaminnal kúrálom magam, az eredmény egy kiadós hasmenés, és egy kitisztult orr. Ragyogó.

Ma pedig egy napba sűrítettem a szórakozást, a könyvtárazást, és mindenbepótlást. Hajnal van, csicseregnek a madarak, és szép lesz ez a nap.

Huhh... elolvastam a The da Vinci Code-ot, azután pedig órákat töltöttem a két rejtvény megfejtésével. A legprofibb (nem feltétlenül a legnehezebb) rejtvények, amit valaha a neten láttam. Az első rejtvénynél van egy rész, ahol elvileg telefonálni kellene, mármint felhívni egy amerikai számot, de ezt ki lehet kerülni azzal, hogyha felkeresünk egy honlapot, amelynek a címét errefele elrejtettem a kódban. A második rejtvényhez látszólag kell a könyv, de a segítségek és a borítókép elegendőek.

És hallottam egy olyan pletykát, mely szerint lesz magyarul is!

Elküldte: magamura / 12:54 de.

Van egy éneklő szellemem. A bojlerem duruzsol két hangon, ez idáig ragyogó, most már vagy elmehetne mongol énekesnek, vagy rendezhetné a folyó-ügyeit. Főleg a forró vizet. Mert az befagyott.

staphylococcal scalded skin syndrome (SSSS)

...ugye csak szórakozni tetszik velem?

Alan Moore, szakáll nélkül, karategiben, és egyéb furcsa fotók.

Mindennek vége szakad egyszer.

És tényleg.

Bátor vagy.

(Még egy alvóblog oldalt.)