Örököröm

A majomkenyérfa életerő-skálája pedig már napok óta a piros tartományban villoghat, levele maradt, vize lett, több, mint 25 ml.

Újra idekint, barátságos házirumli fogad (na jó, barátságtalan), még másfél-két hét "úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont" , azután ugyanennyit féllábon is kibírok.

Még az ő billentyűzetéhez vannak szokva az ujjaim (adjunk már a romantikának is), de már idesírt ez a langymeleg tájfun.

Ps. mémmutációk:

"?úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont."
"Úgy szeretem Rodostót, hogy soha nem feledem Zágont"
"Úgy szeretem már Rodostót, hogy nem tudom feledni Zágont."
"úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Záhogyt"

Lila köd:

Belebotlottam a BPP előszelébe, és rádöbbentem valamire, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Szóval, a vadásznépek tűz- és körközpontú ünnepei a mezőgazdaság megjelenésével kitekeredtek, a tűz megfagyott, s vagy kővé fagyva folyik körülötte tovább a kavargás (Kába), vagy felszökött a szekerekre, hordozható oltárokra, hogy a húsi valóságon lebegő felsőbb valóságként hömpölyögve tisztítsa ki a települést.

Manapság azonban eltűntek a fókuszpontok, kihúnyt a szekerek tetején a krisztusi szigor évszázadaiban faragott lángnyelvekké, glóriákká kötött maradék láng, a sípok, furulyák, fuvolák vezérszólama elveszett, szétoszlott a tömegben, nem vezet, egyéni kedved fejez ki, de a szekerek tovább mennek, lerántva a földre, itt és most hangszórókat imádunk, de később is lesznek szekerek, később is lesz tömeg, később is lesz mámor.

Alie kapott volna egy linket, zöld gyűrűvel, de ezt azért már mégse, s talán ezt sem.

Lopott kódból:



Link

Ma egy kicsit túlköltekeztem: megvettem a következő másfél év magyar könyv-adagját. Pelevint is vettem volna, de pofátlanul drága ez az új kiadás.

Viszont volt két új Gion Nándor, meg mindenféle egyéb finomság is. (És néhány érdekesség: volt egy kognitív tudat konferencia, amelynek az anyagából érdekes könyvek születtek, belelapoztam a nyelv és tudat kapcsolatáról szóló kötetbe, a konferencia rövidítése: MAKOG)

Emellett egyre gyanúsabb a Mesterségek Ünnepén vett "palacsintaforgató". Pontosabban már akkor gyanús volt, mert minek egy palacsintaforgatónak olyan alak, mint egy gémcsőr? A fafaragó mester meglehetősen nagy rutinnal sorolta a felhasználási javaslatokat, de egy, valamiért, folyton kimaradt belőle.

Most tényleg ilyen hülye alakú a palacsintaforgató, vagy tényleg ennyire nagy üzlet a fenekelők faragása?

Nem az a baj, hogy Magyarországon élnek a világ legszebb asszonyai/leányzói/női, hanem hogy ezt tudják is magukról.

Voltam képregényt venni mindenféle ősmagyar boltban. "Korábban volt bennem mindenféle szuperman meg batman is, de most már jó kezekbe (*) került a lap sorsa".

*Értsd: jó szittyamagyar kezekbe.

A képregény ettől függetlenül jó, naná, a fele újraközlés, van benne rejtvény is ("SzU. folyója", mi lehet, öt betű, biztos a szívhez szól), csak ősmagyarjaink árjafejűek, kivéve a gonosz, foghíjast árulót, mert az bizony autentikus belsőázsiai.

A hétvégén megpróbált elcsábítani egy minidémon, vörös és zöld, és zöld a szem, de akármennyire is kifejtette, hogy ő milyen férfiakat (így mondta) nem kedvel, tíz év az még csak egy évtized.

Maradtam Amynál.

A c4a üzemel, és úgy látszik, sikeres, ma kaptam Robotát, és egyéb csodákat, de most hirtelen történnek velem a dolgok, így írni kevesebb időm akad.

Vagyis, tegnap lett volna, de elég zavaró, ha ketten ülnek a vállad mögött, és nézik, mit csinálsz. Fordítottam volna. Nem ment.

Ma pedig temetésen voltam, anyámmal, úgy látszik, nem csak nyári úticélokban (skandináv államok), de temetési módokban is egyezik az ízlésünk. (Koporsó, föld; urna, kripta, templomi kripta kizárva.)

Néhány idősebb néni kiakadt, amikor távozóban a sámánok "ég és föld közé" temetését ecseteltem.

(Szerk: persze, hogy a normál vessző nem pontosvessző. Mindegy, a hibákat néha észreveszem, néha meg nem, én blogom, én életem)

Nyújtás, hasznos link bekövülteknek (magamnak teszem félre).

...majd később...

"The Pilot"

Azt hiszem, lassan készen áll a csapat...

Gyors életjel:

Vagyok, vége a Sz.-nek, tegnap volt itt a MM., hozott kr-t, elhúztak E.-be a j-k, holnap nyit a krb., a c4a pedig kilencedikén nyílt, Brainoizra már megint úgy emlékeztek, hogy "ja, az a kis 18 éves?" (egy év alatt 16-ról 18-ra öregedni, nem semmi), talán működőképessé válik végre egy program, ami miattam csúszott heteket, emiatt lehet, hogy költözöm/osztódok, aludtam végre medvebőrön (csk nyomta a halántékomat a szemüveg, mert elfelejtettem elvenni, a lenti szuroknak egyik oldalról heppiend, a másikról tragédia lett a vége, és mindezek mellett pedig szánalmas a társaságok harmadik tagja, aki ott van, mert régi barát/barátnő, de nem tud más csinálni, mint fenhangon kritizálni az előadást, és erőltetett aranyköpésekkel próbálja magára hívni a figyelmet.

(aki ezt magára veszi, annak irgumburgum, nem rólad van szó.)

Meg még volt Chinzano és fű is, Az előbbit ittuk, az utóbbin többé-kevésbé ültünk. Amig ki nem kopott.

Nézem az ismerőseimet, és szurkolok. Még mindig hiszek a happy endben. Az emberi értelemben is. Csak ne lenne az, hogy amint az egyik helyen felcsillan a remény, a másikon mintha kihúnyna a parázs.

Remix

-Bocs, van tüzed?
-Lángban áll a világ, szerzetesek...

Táncolsz, tested remeg, magányos gyertyaláng a testek viharában.

Lángban áll a szív.

Csárdást keversz ír elemekkel, mert a színpadról klezmer szól (lángban áll a test).

Csukott szemmel ringassz, elképzeled, nem vagy egyedül, itt van valaki, itt van Valaki, és együtt táncoltok, kezetek kígyótáncot jár (lángban áll a szem).

Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

A magány tüze gyújtotta lángra.

Iszol, kezedben ott a langyos sör, a műanyagpohár, alján a pálinkamaradékkal, valaholva oldalra gurult. Akadoznának a szavak, ha lenne kinek kimondanod őket.

Lángban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkozás, lángban állnak a gondolatok, lángban állnak a gondolatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.

Keresel valakit, talán magadat, a vázat, amire oly büszke voltál. Az te vagy. A többiek nem, de te igen.

Lángban áll az a test.

Elégsz, elégsz, és reggel a sárral és nyállal kevert hamu az arcodra szárad, hajadba köt, szemedbe ragad.

Elégtél, elégtél ma is, s messze a folyó, messze az Indus, messze a Duna, hogy körbeöleljen, hogy lemosson, hogy kioldja magadból önnön magad összeégett vázát.

Ma pedig megtapasztaltam, milyen némának lenni.

Német ismerősök látogattak meg, éppen hazafele tartottak, és egy-két bizonytalan Hallón kívül nem sok minden jött ki a számon, japánná permutálódtak a mondatok, amiket talán soha nem is tudtam németül.

Még egy nyelv, amit "anyanyelvi környezetben pár hónap alatt felfejleszthetnék". Kellene keresnem valami mobil, zsebben hordható anyanyelvi környezetet.

Várom, várom ezeket az emberkéket, de ők majd csak innen a pályaudvarról fognak telefonálni, az elkövetkezendő harminchat órában. Semmi értelmeset sem tudtam csinálni, csak feketeszedret, meg napraforgómagot enni, és Kontrollal melegíteni.

Hát, ilyen itthon.

Dinnye, Andrews Sisters, spenótos-juhtúrós palacsinta, ismerősök, és mindenki más.

Mindjárt elkezdek élni. Csak még egy kis idő kellene.

Most jott el az az ido, amikor a kave es a hajnali negy versenyt duborog az agyamban, minden zaj gyomron ut, es nemsokara utra kelek.

Francis Crick, who helped discover the double helix shape of DNA along with James Watson, has died aged 88.

R.I.P.

Meg annyi tortent, hogy eloszor metrora, majd buszra, majd hajora szalltam, leringatott nyolcszaz kilometert, s volt furdoje , nezhetted a medencebol ahogy odakint hullamzik az ocean.

Utana egy terepszinu piperetaskaval kozlekedo manussal jutottam be a Nagyvarosba, kiderult rola, hogy vegetarianus, nomeg, az itteni ultranacionalista part masodik embere. Ismeretseg a katonasagnal, a rendorsegnel, es a jakuzaknal.Mert itt igy megy ez. Ket valasztast bukott el, rament tobb millioja, vitte a vereseg a kocsikat, a valaha volt nagy vagyont. Az egyetlen szerencsem (amivel ingyen fuvar jart) csak annyi volt, hogy regi, szovetseges orszag fia leven, egyaltalan szoba allt velem. Merthogy az oroszokat utalta. A kinaiakat is, hat meg a koreaiakat. Es akkor az amerikaiakrol ne is beszeljunk.

A lenyeg, hogy sikerult elvergodnom a talalkozora, ahol egy teremnyi MasikMagyar vart. Huszonnyolc ora ut utan, egy szal atizzadt poloban estem be a luxusetterem egyetlen szobajaba. A hangulat emelkedett volt, a bor Merlot, a sor Borsodi. Ha ehhez hozzavesszuk, hogy a palacsinta turos, makos, es lekvaros, akkor nem lehet semmi okunk panaszra.

S utana aludhattam egy kedves ismerosomnel, aki nem haborodott fel a pofatlansagon, es befogadott.

Igy kipihenten, es tisztan vaghattam neki a kovetkezo ket napnak, s raadasul eleg volt csak este ot korul a varosba ernem. Elfelejtettem, hol talalom a kardmuzeumot, de konyvesboltba eljuttottam (ajandekot venni, es otthagyni a Sin Machine c. scifit, meg a Sandman novellaskotetet). Utana meg Mach/Ong Bak. Hat, a trukkok ritkan visznek el egy filmet a vallukon. Most sem tettek. Elvarratlan szalak, nevetseges drog- es szexabrazolas, rosszul alcazott vedofelszereles.

De ami leginkabb nem jott be, az az volt, hogy az osszes ellenfel sunyi, aljas, sportszerutlen, idiota, pszihopata, es... es kulfoldi volt.

Ha jobban belegondolok, az ehhez hasonlo nemzeti ontudat mar ott is zavart.

De egyszer meg kell nezni.

(S utana meg a Hero folytatasat, a "Lovers"t is...)