Örököröm

Japán reklámok via DPH

Mindent megnézni, mindent megfigyelni, és semmit sem látni.

A világ nélkülem is megy tovább.

Ellopni saját alvásom idejéből.

De legalább voltam egy kellemes koncerten.

Koncertre azért szeretek járni, amiért színházba és moziba: kevés olyan hely van, ahol jobban tudnék gondolkozni. Most is, felhangzott egy Mozart szonáta, és a képzeletemben a hetvenes évek végén jártunk, a Normafánál. Majd jött Brahms, és már egy kizsigerelt törzsfő húggyal kevert vére alvadt a nyirfaedényben. Bartók felrázott, és virtuális Kalevalába rántott. Schubert alatt viszont nem tudtam megmozdulni se, félelmetes, mivé teszi az embert a zene, még ha nem is csinál semmi mást, csak játssza...

Zenélni, sokak szerencséjére, sohasem próbáltam, de most bántam, hogy nem hagytak hat órára soha egyedül egy zongorával.

Mit találtam:

RADICAL LESBIAN BLOG SEEKS
Guest writers. ONLY requirement: brutal
honesty and sincerity. Non-paid.

Szerelem
Koko
1983

Mangaképek.

Marha jó, akivel eddig együtt etettünk, az elég szépen elhúzott a balszélen. Optimális esetben még életben van.

Más. Ezen az oldalon mindig is szerettem könyvkritikákat olvasni, most itt van egy egészen korrekt, és ultralelkes Gánti könyvéről.

Ez meg nagyon jó. (Igen, boingboingolok, ahelyett, hogy a radioaktív sugárzás hatásait vizsgálnám a szemlencsére.)

Fura dolog a nyelv, én személy szerint akkor néznék furán magamra, ha cigányzene helyett roma zenét mondanék, és ha lefeketebőrűzném a négereket.

És most következzék valami egész más.

És _én_ aggódok azon, hogy mit fogok enni a következő héten... :(

(Kattintani csak saját felelősségre)

Kép.

Másik kép.

Tom Waits, The Andrew Sisters, korai bluesok, GURPS Cliffhangers, Adventure! a WW-től, Noir, az rpg, és most már ez is:

Dirty 30s!

Gyógyszertanra nehezen állok rá, ez könnyebben menne...

Az előbb még elég meggyőzően produkáltam a mindjárt-hányok tüneteket (engem, legalábbis, megggyőzött), azután gondoltam, megnézem, tényleg kiment-e a vér az ajkaimból, és nem. Hát köptem, amit köpni kell, nyeltem, amit nyelni, s most végre aludni megyek, mert az lehet az ok.

Vagy az almasör.

Vagy a konzervspagettire elrágcsált almák.

Kint pedig elállt az eső. Tényleg alvás jön.

We sail tonight for Singapore,
we're all as mad as hatters here
I've fallen for a tawny Moor,
took off to the land of Nod
Drank with all the Chinamen,
walked the sewers of Paris
I danced along a colored wind,
dangled from a rope of sand
You must say goodbye to me

We sail tonight for Singapore,
don't fall asleep while you're ashore
Cross your heart and hope to die
when you hear the children cry
Let marrow bone and cleaver choose
while making feet for children shoes
Through the alley, back from hell,
when you hear that steeple bell
You must say goodbye to me

Wipe him down with gasoline
'til his arms are hard and mean
From now on boys this iron boat's your home
So heave away, boys

We sail tonight for Singapore,
take your blankets from the floor
Wash your mouth out by the door,
the whole town's made of iron ore
Every witness turns to steam,
they all become Italian dreams
Fill your pockets up with earth,
get yourself a dollar's worth
Away boys, away boys, heave away

The captain is a one-armed dwarf,
he's throwing dice along the wharf
In the land of the blind
the one-eyed man is king, so take this ring

We sail tonight for Singapore,
we're all as mad as hatters here
I've fallen for a tawny Moor,
took off to the land of Nod
Drank with all the Chinamen,
walked the sewers of Paris
I drank along a colored wind,
I dangled from a rope of sand
You must say goodbye to me

"Kedves magamura!

Az On altal megadott emailcimet megvaltoztattuk. Az uj emailcim ellenorzese
vegett megvaltoztattuk a jelszavat, az uj jelszot ebben a levelben kuldjuk
Onnek. Termeszetesen lehetosege van ezutan jelszavat visszaallitani a
korabban megszokottra.

Az uj jelszo: thaifive"

Randomitásával szíven ütött...

Amit viszont mindenkinek meg kell hallgatnia : GUS, új rádiójáték.

Van ott egy régi kalandjáték is. Évek óta próbálkozok vele, eljutottam a bulldózer elé.

(Valamint azt vettem észre, hogy csak én teszem teljes képernyőre a böngészőt, és csak én használok több ablakot. Ez kb. olyan különbség, mint a napi egy pohár bor, és az esti hat doboz sör között. (Kezd kihalni az "üveg sör" kifejezés))

Azért meg kell hagyni, egyben jó vagyok: sajnáltatni magamat, meg mindenféle sonyorú sorsot elképzelni. Úgyhogy erről most nem írok, csupán annyit, hogy ma kisérletképpen megpróbáltam nem venni levegőt. Abba kellett hagynom (a nem-vevést), mert attól tartottam, az életösztön legyőzhetetlen hörpintése félúton röhögésbe fajul.

Lekéstem egy határidőt, egy másikat nem, kint esik az eső, bent meg olyan hatalmak kűzdenek, hogy akár a világot is kifordítanák a sarkukból (csak adjatok egy pontot, meg még egyet, ponthatár), de ehelyett egymást gáncsolják.

"Én már csak azt várom az új Winamptól, hogy az Add folder gomb mellett legyen egy Add fixed blade is."

Nem úgy mennek a dolgok... vagyis a dolgok mennek, én nem... vagyis...

Mindenesetre ötödike, ha megéljük.

Annyira, de annyira lehetetlen, hogy félemetes. ha jól számolom, holnapra maradt még vagy ötszáz oldal. És valamiért mégis bizakodom.

Sors bona, nihil aliud.

"Oldalról halk csemballózene szól, ha kinézek, még éppen kiveszem a hegy feketeségébe vesző sztúpa fehér csúcsát. Csend van. Narancsszínben ragyognak a héliumlámpák. Lágyan fúj az esti szél, néha idesodorja a város moraját. Ragyognak a lépcsőházak függőleges fényhernyói is, egy kis Toyotára most adták rá a gyújtást..."

Valamint, egy újabb project tervmunka is az eszembe jutott, úgyis annyi időm van. Gyorsan meg is osztottam, hogy el ne felejtsem. Majd ebből is kellene csinálni valamit.

Egyébként meg azon csodálkozom, hogy milyen okos voltam, amikor beraktároztam ezt a Kornt, most elég jó átpörgetésnek, bár inkább Soundgardenre cserélem.

Csendes belenyugvás, holnapra már csak hat oldal van hátra, hat bevágandó, sűrűn teleírt oldal, nem tetszik ez nekem.

Ha a röntgensugár egyenletesen érné a besugárzott testet, akkor még egy századfokot sem melegítene, de ehelyett két nanométer átmérőjű gömböket robbant hirtelen hatszáz fokra, és ezt már nem bírják a kisérleti alanyok.

Még egy kicsit játszani kellene vele, még egy kicsit koncentrálni, és akár emlékeket is lehetne elfüstölögtetni.

Maradnánk buta bábok, fülünkből a félóránkénti emléktörlés eredményeként, mint valami elfelejtett nyelven égbe szálló füstjelzés, a semmibe püffögne alig félórás tudatunk.

Kérdés, hogy ami megmarad, azzal mosolyogni még tudnánk?

Jav: zöngésítsen, Kováts, zöngésítsen!

Kezdenek összekeveredni a napok, és nem is tudom igazából, miből mikor, és miért lesz vizsga. Ami önmagában nem is lenne akkora baj, elvégre egyetem, csak azt tudnám megszokni, hogy vizsga, óra, labor, merthogy vizsgaidőszak, úgy igazából, nem nagyon van.

Na mindegy, még egy nagy lendület a holnapi nap előtt, azután egy újabb holnaputánra, majd egy szünet, és duplalendület péntekre. S utána már csak tanulni kell.

Ha lenne fölösleges 150 dollárom (Akkor előbb úgyis a Far Side-ot venném meg, ugye...)

Elvileg ugye hétfő van, ami errefele szünet lenne, és mégis, fúrás-faragásra ébredek, nincs ennyi vasbeton, amit szét kéne ütvefúrni, meg csiszolni, meg egyebek, azután a hegyek felől felugatnak a géppuskák is. Még visszaalszom, így végigálmodhatom, ahogy a két nimfapapagájunk (a maoriknál a kaka szó papagájt jelent, mondta a keresőm) egy késő novemberi éjszakán kitör a kalitkából, (naná, hogy én nyitottam ki), és mi futunk utánuk, és már húsz perc után tudom, hogy nincs értelme, mert vagy megfagynak, vagy reggelre eltöri a nyakukat a hollósereg közül az egyik éhesebb példány, mert közben ők is ellepték a várost. Megint felébredek, megint vissza, most apám megy csődbe álmomban.

Három nap alatt két napot kések a tanulnivalóval, kellemes esete lesz, ha lesz.

Holnap pedig Galaxis útikalauz stopposoknak, BBC. Nem emiatt fogok fenmaradni fél háromig.

(A papagájszökési álomért természetesen teljes egészében az Index tehető felelőssé, pontosabban a mocsári teknősős címlapsztorijuk. A második álomra is lenne tippem, de várjuk ki a november végét.)

Szia te, aki blogokból írod a szakdolgozatodat!

Nem tudom, hogy sokan lesznek-e, aki válaszolnak, mindenesetre a következő kérdéssorozatnál vedd figyelembe a következőket:

-tessék bemutatkozni. Egy nick nem ír szakdolgozatot. Egy ember igen, és általában elmondja, hogy milyen egyetem milyen szakára kellene az az adat (amit még névtelenül is annyira de annyira szeretünk kiadni mindenféle hotmailes címnek)
-ne ékezetes file-t mellékelj. Tudod, nyolc.három, ékezet nélkül, abból nem lehet baj.
-normál esetben nem fogják jó szemmel nézve, ha csetül írod a szakdolgozatot, ne legyenek benne h-k hogyok helyett
-van külföld is.

Sok sikert, m.

http://shabot6000.com/, ahol ilyeneket is lehet találni.

Apokrifot pedig fogja valaki, és vigye el vacsorázni. Most.

Érdekes, hogy csak annyit kellett tennem, hogy leírom, hogyan lesz ez a pár nap, és máris megnyugodtam. És az sem számít, hogy úgysem így lesz. És az sem számít, hogy már ma csúszom.

Elolvastam az új Wanted-et, és nagyon kíváncsi vagyok a végére.

Hagytam magam szólni, és ugyanabba a hibákba ejtettem az olvasókat.

Kint fékcsikorgások, egy üresen felpörgetett motor, közben a szél rohamoz, üvegnek vágja az esőcseppeket, most pedig körömcipő szalad végig a betonon, este van.

Pörgünk tovább.

Van hátra két hét, hét vizsga, és egy cseppet sem bízom magamban. Viszont most már itt a gyomromban a görcs, kezdek beállni vizsgafokozatba. Éppen időben, ugye.

Lenne már ötödike.

Keresőszavak, amikre büszkék lehetünk:

"haruspex haruspicem"

"lófaszt, nehogy már te vagy a Blade... Blade Runner"

"floating"

(avagy, hogyan tereljük el a keresők figyelmét)

Használj te is gmailt! Pl. ezért is.

A lenti firkálmánnyal kapcsolatban most máshonnan kaptam egy egyszerű szókapcsolatot, gonzó tudomány, és elképzeltem azt a magántudós-riportert, aki beállva ("A repülőgépre szinte üres bőröndöt vittem. Volt benne három fehér köpeny, egy délmaláj tolómérő, négy képeslap a Londoni Geográfiai Társaság berlini kirendeltségére címezve"

Figyelem, az adást megszakítjuk:

Szolgálati közlemény: brainoiz első Warren Ellis életmű-áttekintése felkerült az endlessre.

(bár A Dobos az A Dobos ;))

Geek Graffiti hits Cambridge

"What's your name, angel?"
"Mathilda"

Erre érdemes ébredni. Tegnapig RHCP volt, az túl erős váltás az álom és ébrenlét határán.

Huh.

Néha megdöbbentő az emberi józanság.

Recycled:

(ki tudja, még mire lesz jó...)

"Fura nyelv ez a magyar. Azt hinné az ember, hogy a főneveknek nincs nemük, de ahogy az angoloknál a hajók, meg az autók, úgy a magyaroknál a hiány az, ami mindig nő."

Úúútálom a céges levelezőket, mert nem fogják fel, hogy nem kell hatezredszerre is csatolni a féloldalnyi címzettlistát, meg az egysoros válaszra az ötször egy soros levelet. És nem, 850 Kb nem barátságos vicceslevélméret, és nem, az mpeg formátumot sem szereti a mezei emberek postafiókja.

Ezzel szemben aranyosak, hogy egy egyszerű sörözés megszervezése szinte Szun mesteri stratégia érzéket kíván.

Ma volt egy kicsi kisérlet, este sokáig, mert miért ne, NEFA C tesztekkel, meg ELISÁval töltöttük el az időt. De végre felfogtam, mit is csinálunk. Éljen, Éljen.

Megérkezett egy nagyon rosszul lefordított regény angol eredetije, és most bántani fogom a fordítást. Kiskanállal.

Holnap délelőtt meg még csodát kell művelnem.

Ja, és újra kutyaetetés, most már csak szívességből. Várom azt a fokozatot, amikor már fizetnek is érte.

Nem szeretném ismételni magam...

Ez meg ragyogó ébresztő.

Ez a nap nem kellett volna...

Telefonfób feltápászkodás.

Még három óra, és megyek köpenyt lopni.

Az enyém ugyanis még mindig kutyavérben és szőrben úszik.

Egy film, amit igazán megnéznék. Már csak azért is, hogy tényleg létezik-e.

És láttam a trailert. Vagy előzetest, vagy mit. Lehet, hogy nem lesz a legjobb képregényfilm a Sin City, de biztos, hogy kevés adaptáció ragaszkodik ennyire az eredetihez. Mikor lesz már jövőre?

A sült tészta gombával és tojással nem a legesztétikusabb dolgok egyike a világon, de legalább gyorsan készen van, és tápláló.

Már megint az lesz, hogy a gombapaprikás alapanyagait külön pusztítom el. Ezt általában a kenyérrel szoktam tenni, amihez pedig tényleg konyhaművészeti mestertudás igényeltetik, mármint, hogy vajasmézes, vagy hasonló kiszerelésű cuccot varázsoljon belőle valaki...

De pont kézreáll, s addig is ezen rágódik az ember....

Az azért döbbentes, hogy a nyári energiák így el tudnak hussanni, hogy még a megjósolt két hét sem kell ahhoz, hogy amúgy testileg és lelkileg, mélypont, ilyesmi, de legalább innen már csak fölfelé van.

Hazafele vettem mosoport, hajgumit, és, mivel már vagy két hete abban a tudatban nem borotválkozom, hogy nincs itthon borotvahab, azt is. Volt hozzá kis izévé összehajtható vérgagyi drapp Gillette táska, de lehet, hogy praktikus. Hasonlót láttam Timberlandban is, összehajtható, húsz g-s (húsz grammos!) széldzseki, csodaanyagból, kb. hatvanezerért. Többet nyom a pénz, amit kiadsz érte, mint maga a cucc...

Na de a lényeg, hogy persze amikor hazaértem, ott figyelt az aloés hab, épen és egészségesen.

Ezekután meg mosogattam. Mondom, ennél már tényleg csak jobb lehet.

Tánc a túlfeszített húron.

Újra tilost hallgatok, és félretéve az örökkön olvasott World Virust, meg a Könnymutatványosokat belevetettem magam a Másik ember arcába (nem kell félteni, csak egy Abe Kobó regény).

Orvos volt. Ő is. Mint kicsoda? Mint kicsoda?

Csaklinkmerttúlnagy>

Jobb, ha tudod

Jobb, ha tudod,
hogy élettagozatosak vagyunk,
osztályban járunk,
ágyban fekszünk,
délben kelünk; és
amikor eljön az utolsó
óra, akkor jut eszünkbe;
hogy még nem is jártunk
párban, osztály helyett;
hogy még nem is feküdtünk
szalmában, ágy helyett;
hogy miért is keltünk
délben, reggel helyett?

De akkor már csak öt lesz hátra,
és ahelyett, hogy nyugodtan
végigszámolnánk azt az ötöt,
hogy egy, kilégzés, kettő,
befele, három, kilégzés,
négy, újra be,
öt, végül ki,


inkább visítunk,
egykéthánégyőőő!
Hogy még járnánk,
hogy már nem feküdnénk,
hogy fölkelnénk, fölkelnénk!

De akkor már csak öt lesz hátra.
Mert jobb, ha tudod:
élettagozatosak vagyunk.

Ezt sem szabad elfelejteni... Japán gyorstalpaló a szinfalak mögül.

"Humanity I love, it's the people I hate."

Csibék innen, és most pedig irány az Állatkert.

Semmihez sincs semmilyen kedvem, a délelőtt azzal telt, hogy vártam a nWoD-re, ami helyett fél tizenegykor egy első kiadású Heaven&Earth érkezett, amit elvileg a régi WoD inspirált, kis misztériummal kevert kisvárosi titokkavarkád, majd tizenkettő előtt befutott a fent nevezett, szép, de ennyi erővel lehetett volna színes is, és olvasmányos.

Kukoricát eszem ebédre, mert mást főzni kedvem sincsen, lehet mondjuk, hogy kakaó lesz belőle (csak hogy szagtalanítsak), vagy tejbegríz, mármint nem a kukoricából, és még tanulni kéne, mindenféle gyógyszereket, de semmi kedvem hozzá.

A rendet is csiszolni kéne, de ahhoz sincs kedvem, meg lehet, hogy megnyesni az éledőben lévő majomkenyérfát (leesett az összes levele, de mintha most visszanövesztené), de ehhez meg pláne nincs.

Mindemellett egy hónap alaptt sikerült nyolc kilót hízni, lassan igazi prototípusa leszek annak a városi embernek, akinek testfelépítésében egyetlen szemetgyönyörködtető látvány a pockó kerek simasága.

A futópálya itt van öt percre, az uszoda kettőre, a biciklim egyre, a súlyzóért meg csak le kellene hajolnom.

Dobozban állnak már a könyvek, mindenhol, érdekesek, csak éppen olvasni nincs kedvem.

Mindemellett pedig tanulok, és ahhoz sincs kedvem. Majd lesz olyan, a jövő hónapban, amihez lesz, de ehhez most nincs.

Meg megtudtam, hogy régebben boldogabb voltam. Lehet. Most már boldognak lenni sincs kedvem.

Jé, megújult a Sythe...

Edit: bár nem tudom, régen nem volt ennyire unalmas...

Még az sem fog zavarni, hogy Jessica Alba bőrmelltartóban táncol...



link

Nem értem, nem értem, nem értem, hogyan meri becsapni valaki önmagát, másokat még csak-csak, de miért rombolja le valaki a józan eszét, és áldozza fel a vízzel cseppentett tejcukor golyócskák és a túlvilági hátha-boldogság érdekében...

Lehet, hogy nekik van igazok, és én vagyok a hülye, de akkor nekem legyen mondva, nem jó dolog hülyének lenne. Főleg, ha értelmesek vesznek körül.

Nem megváltani akarom a világot, csak egyszer elmenni vele sörözni.

Majdani sikeres, német nemzetiség?, ifjúsági ponyvaregényszerzőt büntet a tanítónéni: May-átültetés.

(meg egyre sürgetőbb a munkakeresés, amit eddig néztem, oda végzettség kellene (jéé?), meg nem tanulóvízum, a másik pedig jó lett volna, orvosi szöveg fordítása, százötvenezer szó (arról csak annyit tudok, hogy sok, nagyon sok), de ehhez regisztrálnom kellett volna nyolcvan dollárért, meg beszereznem egy 1200 vagy 120 eurós programot (ha ennyit fizetek, akkor már miért nem fordítja le helyettem?), és akkor még ugye semmi sem biztos. Na mindegy, most úgyis tanulás, utána labor, utána tanulás, utánam pedig az özönvíz.)

Tegnap még az történt, hogy tegnapelőtt este volt, és az egész ház remegett a szélben, konkrétan az ablaktól féltem, hogy berobban. És az eső is esett, éjszakai tájfun.

Azon gondolkoztam, hogy ugyan nem szeretek addig elaludni, amíg veri az eső az ablakot, vagy a lehúzott vécé üres tartályába csorog a víz, de amúgy semmi bajom az esővel, rohangáltam eleget benne kisgyerekként, akkor már úgyis minden mindegy volt, lehetett nagyokat csobbanni a pocsolyákban, de kialakítható egy irracionális félelem (mondjuk maradjunk az esőnél: irracionális félelem az esőtől, locsolóslaugtól, esetleg a szériafelszerelést kibővíteni villámfénnyel, mennydörgéssel) racionálisan, vagyis tudatosan elveszíthetjük-e az eszünket, legalább egy darabját? És ha igen, emlékszünk-e rá, hogy hova vesztettük, hogy szükség esetén megtaláljuk?

A lényeg, hogy reggelre sivatagi por száradt az ablakomon, az iskola fele kerekezve pedig leszakadt ágakat és kidőlt fákat kerülgettem, olyannyira, hogy a hátsó ösvény még mai is járhatatlan, be kellett mászonom, majd újra ki egy másik iskola kerítésén, bicikllistúl-stűl, de bekommandóztam az épületbe.

Ilyenkor bánom, hogy nincs nálam fényképezőgép, meg akkor, amikor a patak túlpartján valaki odatett az ülepítő tetejére egy piros piciklit (így marad, punktum).

Mindemellett tegnapelőtt még a kutyázás is lemondattatott, ma pedig megkaptuk az ukászt, hogy holnap a hét második felében laborban robotolunk. Robutul. Szerintem azt a tizenkét blökit, és az adataikat dolgozzuk fel.

Sőt, nem csak ezt, még kaptam egy bocs, nem sikerült papírt is a kollégiumból, pedig valamiért olyan biztos voltam a dologban. Most döbbenet, icipici, de nagyot üt. ("mostmileszvelünk-mostmileszvelünk-mostmileszvelünk?").

Mindegy, sok jó ember, pláne mi, kis helyen is, pláne itt, és pláne normális víz mellett, bár lehet, hogy a könyveket egységesen szét kellene teríteni a padlón, megemelve fél méterrel a padlószintet, és akkor rendben lenne minden. Majd lepadlózunk.

Mindenesetre ő meg szerzett egy nagy bőröndöt, és annyira aranyos, félig komolyan megírta, hogy üti a kézipoggyász színét, ezért lehet, hogy otthon hagyja.

A félig komoly azt jelenti, hogy csak a fele vicc, a másik fele tényleg komoly. Tiszta nő.

Ez a pár sor meg nagyon eltalált. A fordítást Pethő-Tóth Károly követte el, az eredetit (Lady Lazarus) pedig Sylvia Plath.

"Hajam szála, öltözékem.
Úgy, úgy Herr Doktor.
Úgy, Herr Ellenségem.

A műved vagyok.
Értékelhető,
színarany csecsemő.

Sikollyá olvadok.
Forgok, lobogok.
Ne hidd, hogy nem becsülöm törődésedet.

Hamu, hamu -
Bögdösöd, kavarod.
Húsom, csontom nem láthatod."

(részlet)

Ezt elképzeltem:

"Tisztelt szabózé,

még a titkárnőm is csodálkozva ingatja a fejét, amikor ezeket a sorokat diktálom.
(...)
Hát ez egy óriási faszság! Soha a büdös életben nem szólítottam magam Tanár úrnak!" *

Magdika, akkor mondom tovább: Új sor, nagybetű. Hát ez egy óriási faszság, esz-zé, felkiáltójel. Nagybetű soha a büdös... (és így tovább...)

Jó annak, aki diktálhatja az emailjeit.

Innen megtudtam, hogy Curtea de Arges magyarul Argyas. Ami csak azért érdekes, mert ehhez a helyhez (pontosabban egy templomához) egy eléggé Kőmíves Kelemenes rege köthető. A nőt itt Ana-nak hívták, ami, ha nagybetűvel lenne, lehetne All Nippon Airways.

Szortírozok, töredékeket találok (lehet, hogy már volt, van egy olyan érzésem):

"Drum&Mass

Az egész a mi pápánk halálával és a Dalai Lámával kezdődött.

Úgy értem, még előtte. Az egész világon fogyadkoztak a keresztények. Egyrészt ott volt az iszlám, másrészt az olyan figurák, mint a Dalai. Tök mindegy, hogy divatbuddhista, ateista, vagy akár római katolikus voltál, ezzel a jóhumorú, mosolygós tibetivel együtt bólogattál.

És akkor Vatikán elkövette a legnagyobb hibát: II. János Pál halála után a püspöki kar félretette magát, és felfogadott egy PR managerekből, stylistokból és társaikból álló teamet. Keresztény volt a bagázs, szó se róla, már amennyire van értelme keresztény reklámszakemberről beszélni.

No, és itt jöttem be a képbe én. Mint jelölt. És a püspökök is rábólintottak.

[...]"

Miért van az, hogy a sztakiban van egy olyan szó, hogy unredeemed, de nincs olyan, hogy redeemed?

(Jó, jó, tudom, majdnem, mint a klasszikus: miért van az értelmező szótárban az értelmező, meg a szótár? Aki tudja, annak minek, aki pedig nem, az miért ebben keresné?)

gazembre
gzaember
gasenbre
gazemebr
azemeber
gazembeer
gazember

_{hétpróbás gazember}

"szeptember 15-én, szerdán az MTV-n, 23'30'': Ghost in the Shell "

Ezt kaptam, és még mindig nem hiszem el...

Aki még nem látta, azért nézze meg, aki meg már látta, az meg mondjuk azért.

Molvania>

Tessék, egy videó, és a fiktív ország kevésbé fiktív útikönyve:

Talán három napja írtam?


A blogger nem működik, úgyhogy jegyzettömb, mert már le akarom csukni ezeket az ablakokat.

Szóval, szégyen, hogy nem találtam hamarabb meg a Tokyo Damage Report oldalát (linkek csak csúnyán bevágva, mert nem akarok nyelvet váltani, késő van, lusta vagyok, és különben is, nem működik a blogger)

http://www.harmful.org/homedespot/ADIARY.htm

Kegyetlen jó, van városnézős rész is, meg például kosztumös szuperhőspornó http://www.giga-freeks.net/page/kyara/kyara.htm .

Azután némi fénykép: Mike Panic képei http://www.mikepanic.com/, nem tudom miért de az legalulra belinkelt nagyon bejött.

S ha már képek, akkor itt egy viktoriánus fényképalbum.
http://www.users.waitrose.com/~victorian/

Meg egy orosz művészeti izé, talán blog, képekkel, és linkekkel:
www.art-aorta.narod.ru/

Ma végre megjött a bőröndöm, levérvettük a kutyákat (esküszöm, hogy az én nyolcasomból kettőnek nem miattam vérzett be a szúrás helye), véres köpennyel értem haza, henteltük egy kicsit a másikblogot (ahogy egyre többet nézem, egyre több hibát találok, hiába, a fordítás is egy szakma (sok esetben csak lenne)), a banános üdítőbe még mindig csak beleszagolni tudtam (valószínüleg ebben szerepet játszik egy régi szilveszter a maga rostosbanán-kommerszvodka koktéljaival (nem, a búboskemence oldalát nem én rúgtam ki, ahhoz sokkal szofisztikáltabb turbotequila/turbovodka kombó kellett)), viszont vettem halat, meg kenyeret, a kenyeret meg is ettem, ebben viszont nagy szerepet játszik, hogy végre van igazi macimézem, meg hoztam magammal 300gr port, már majdnem elfelejtettem, hogy erre is rá vagyok szokva, szerencsére átcsusszant a vámon, mézzel keverve érdekes élményt ad, legközelebb vízben oldva próbálom ki.

Ja, természetesen virágpor.

Ez meg majd centralizálódik, és kap egy img src egyenlő keretet, addig is:



Ui: járványtan helyett hol a blogba próbálok bejutni, hol a megjegyzéseket frissítem, s közben megrendeltem egy könyvet (nWoD).

Mi lenne, ha nem lennék függő? (Nem toccsannék akkorát a padlón.)

Valamint, már megint éjjelnappali, kell valami ehető, mert itt minden elfogyott...

Beszedtem az elmúlt hónap küldeményeit, s bizony jól tettem, hogy hazajöttem (két szemmel fejeltem le a mikrofont, és a lábam is fájt), mert a posta befenyített, és holnap már zárták volna is el a telefont.

Vagy a helyi matáv, vagy valaki hasonló illetékes olvtárs. A dologban az a különös báj, hogy mindössze egyetlen alapdíj elmaradásáról volt szó.

Na mindegy, kiköltekeztem magam, és a három csekkhez vettem három üdítőitalt, mert azt hittem, kemény vagyok, mint a bácskai szilvalekvár.

A nasis (ez igazából körte, csak helyi) joghurtlé még nem volt vészes.

A fehérepres fanta már jobban üt.

A banánlé kiütéssel győzött...

(együttes gyümölcstartalmuk nem érné el a 25%-ot, mármint, ha egybe összesűrítenénk őket)

Azt hiszem, főzők rizst, veszek halat, abban jobban meg lehet bízni.

Most játszok egy olyat, hogy kihagyom a ma estét, szeptember elsejét végigélem, és majd este alszom. Vért csapolni úgyis csak másodikán kell.

Valamint, az semmi, hogy Arany János, de egyáltalán lehet-e még arrafele piknikezni? Már úgy értem, vörösborral...

(Nem mintha eddig olyan gyakran tettem volna (a Gellérthegy az más, de ott nem Nap, hanem Hold, nem vörös, hanem fehér), de zavar, ha nem tehetném.