Örököröm

Tudom, hogy értelmetlennek tűnik, de nem tud valaki egy offline blogmotort?

Biztosan meg lehet csinálni akár txt-vel is, táblázatkezelővel, meg egyéb csudadolgokkal még inkább, de a) lusta vagyok b) nem értek hozzájuk eléggé.

Amit szeretnék: kategóriák, kategóriánként x legfrissebb hozzászólás "kigyűjtése", valamint "főoldal", x legfrisebb hozzászólással. Meg persze kényelmes linkelési, keresési lehetőség, blablabla.

Van ilyen dolog?

(ja, még c) ha nem akarom, hogy Lisztet megszégyenítő mutatványokat produkáljak az otthoni billentyűzeten, akkor minden egyes kacsacsőr előtt érdemes egy shiftalt kombót nyomni, amit viszont szeretnék elkerülni. )

Sajnalom, most ramjot ez a postolhatnek.

Viccek. (igen, igen, ez mar mindennek a legalja)

Jé, innen is van egy link... vajon miért? :D

http://www.yamashita.org/

Még mondja valaki, hogy egy fémdarabban nem lehet költészet...

Olvassatok Pharingulát!

Most pl. megtudhatjátok, hogy pontosan hogyan is tapad a polipkar, illetve eljuthattok a Somethingawful Bugs Attack! versenyére is.

Tágra nyílt szemekkel:



(Erről valamiért a katonai temetők jutnak az eszembe, ott kint, Normandia parjainál. A fehér keresztek büszke személytelensége, és a fekete terméskőre hulló avar szomorúsága.)

Hobbitcsontvázat találtak.

(Pontosabban: találtak egy csontvázat, és elnevezték hobbitnak)

A tegnapi nap végül is sikerült.

Csak megint rádöbbentem, mennyire fura dolog embernek lenni. És mindenféle kapcsolatokat ápolni.

Ugyanis lehet, hogy a kapcsolatok nem állnak másból, mint szívességcseréből. Mivel minden szívességnek más az értéke a donor és a befogadó szempontjából, ez az egyetlen olyan kereskedelmi ág, ahol elvileg mindketten jól jönnek ki az üzletből.

Legalábbis ez a céljuk. A szívesség persze viszontszívességet kíván, ezért a receptor igyekszik úgy alakítani a dolgokat, hogy minél kisebb szívességeket fogadjon el, míg donorként úgy, hogy az általa adott szívesség szubjektív érték/kínált érték aránya minél kisebb legyen.

Na most furán nézne ki egy olyan gép, ami mindezt közvetítené, es napi/heti/havi/évi bontásban közölné, hogy begyűjtött szívesség: x adott szívességá y a folyó napi/heti/havi/évi szívességi mérleg aktuális egyenlege: z gyarapodás az előző időszakhoz képest: q.

Tegnap kollegium szumobajnoksagon voltunk, a Harmadikmagyar is indult, es a kulfoldiek csapata a masodik lett. S mire mindez vegetert, eleredt a ho, es meg most is esik.

Ma megprobalom beprotezsalni a MM-t a Rigolettora, a fene tudja, talan meg sikerul is.

Egyebkent tegnap lattam Vilmos Atyat, csak egy fejjel magasabb volt sajat maganal, es nem jott oda koszonni.

Ma meg ugyesen elcsaltam az egyetemet.

(Ide egy kep kerulne, gyonyoruen volt megkomponalva, bocifej a laborpadlon, de sajna nincs fenykepezogepem.)

Befejeztem a Latroknak is játszottat, és nagyon jó volt. Nem tudom, szerencsém volt-e, vagy ajándékba kaptam, de valahogy még régesrégen kezembe került egy Gion novelláskötet, és az is nagyon jó volt.

Utána meg azon vettem észre magam, hogy véletlenül írtam egy Gion novellát.

Most meg ez a regény. Itt pihent már két hónapja egy kézipoggyászban, mert nem tudtam volna hova rakni, most helye lett, és ideje.

Mármint három regény, és a középső megint három.

Kicsit korrajz, kicsit falutörténet, kicsit családtörténet, kicsit életrajz. Kicsit mese. Ide-oda vonuló határokról, német, magyar, szerb seregekről (jugoszláv partizánokról), de leginkább egy faluról, pár házról, néhány emberről.

(Azután azon gondolkoztam, hogy pl. Gionból miért nem lesz más, mitől függ egy író wassalbertsége, meg ilyesmik.)

Szóval szerintem kötelező olvasmány.

Most meg Patkányháború, majd Furminelli.

(ami persze nem igaz, mert megint túl sok mindent olvasok egyszerre. Tele van a polcom félig elolvasott könyvekkel. Egyszercsak gyorsan, hirtelen fognak eltűnni...)

Update: elolvastam mar a Rozsamezet is.

Masfel ora mulva vizsga.

Husvet Afrikaban:

orulunk, mint majom a barkanak.

Bejottem intezkedni, de persze pont most nem mukodik a Gmail kereses (kapcsford: en nem tudom hasznalni).

Halat ettem, bele volt. Csirkebetegsegeket tanultam. Elolvastam a Viragos Katonat, es nem tudom, hogy hagyjam abba a konyvet.

utolsó üzenet innen. A lakás kong, szemét szerteszét, csak a sarokban világit egyetlen laptop képernyője. Az utolsó előtti adag cucc kel útra, kint meg beköszöntött az ősz. Újra vörös levelek veszik körül a sztúpát, hol a tízezercsontú Buddha egy darabja pihen. Most pedig entert nyomok, kihúzom a falból a dugót, felveszem a hátizsákot, és elindulok. Haza.

"Az vagy, amit megeszel"

Ember szeretnek lenni. Tehat...

Furcsak kiuresedes-felet erzek.

Minden felporgott, lassan de biztosan egyenletes lesz a ritmus, megis, mintha valami elveszett volna kozben.

Szerencsere ez messze nem az Amy vonal, azt egyre jobban elvezem.

Irni kellene mar.

Tegnap bucsut mondtam vagy husz-huszonot centi hajnak is. Korabban el akartam magyarazni, hogy ha mar "funyiro", akkor korai Brian Molko, erre tegnap ugy neztem ki, mint az Army of Lovers enekese. A bajszos. Ma pedig mar megint fulesbagoly lettem, huncutkakkal.

Konnyebb a fejem, lehet megint tudast pakolni bele. Amit kell is. Egy honap mulva lesz patologia. Azt tudjuk, hogy a potszigorlatra a felettunk jarok kozul 35-en jelentkeztek. Ami annak fenyeben szep eredmeny, hogy az evfolyamok altalaban negyven fosek.

Kifele csomagolok, zenet kellene hallgatnom, de a zenegep meg dobozban van, a szamitogepem pedig egyedul egy leolvadt hutovel a varos masik felen...

William Gibson ujra blogzik.

(De hogy het eve meg lehetett lepni egy Gibsont a netwarral? Haho! Vagy en ertettem felre nagyon valamit, vagy W.G. nem olvas Lemet, vagy valoban ennyire a jeleben elo/iro iro lenne?)

Kupacok halmán.

Azon kell átvergődnőm magamat, meg ezt a költözést is, könyvekre illő dobozokat keresek, túl sok könyvem van. Könyvet kilóra mérni majdnem olyan gusztustalan, mint nőt mellbőségre. Mégis ezt teszem. Mármint a könyvekkel.

Úgy feszengek, sokáig passzintom a csomagokat, mikor mi menjen át, egy dobozba kerülhet-e a kínai nyelvkönyv a logikával, a magyar nyelvkönyv néhány Takahasi Alive-éval.

Az első bálázó zavara.

Közben az egyetemen meg kukacok halma, holnap mételyek, ma csak fecskendőbe alvadt vér, Dzsaggar, mondták, nyughass Dzsaggar, csak a véredet vesszük, hárman kapaszkodtak bele, de a büszke Dszaggar nem tűrte, hogy térdre kényszerítsék, lába lelógjon az asztalon, és megcsapolják a vénát a nyakán. Hárman fogták le, hárman vámpírok, fehér köpenyük lebegett, és a negyedik fémfogával az ér fölé hajolt.

A mai nap csak háromszor ugrott össze, mármint a gyomrom, abba a jól ismert "úristenmostrámszakadazég" típusba. Azután háromszor kiengedett.

Igazán csak három hét múlva fog. Imádtam ezt a lakást, de most már tiszta szívből kezdem gyűlölni, és szakítanék vele. Itt és most.

Az életem egyre jobban felpörög, és egyre rendezettebb, és egyre több időm lesz. Érdekes. Nincs benne logika. De tényleg.

Bár a péntek érdekes lesz...

Erdekes cikk a japanok spermajarol. Tenyleg.

Meg oriasmajmok. Talan csak poen.

Na, egyreszt elert vegre idaig a huszas tajfun, masreszt hasogat a fejem a tegnapi naptol, harmadreszt nagyon elcsusztam mindennel, negyedreszt viszont egyre nyugodtabb vagyok.

Tegnap este nyolctol haromig iddogaltunk a Harmadikkal (marmint magyarral), marmint Amy es en. A malnasor talan nem kellett volna.

Ma pedig este meg beugrunk a paplakba, addig ossze kellene dobni egy jarvanytant, meg egy gyogyszertant.

"Irjon tiz oldalt az alkohol karos hatasairol, valamint a masnapossag elleni modszerekrol. Ha keszen van, megyunk sorozni."

Vannak, akik a doktorijukat irjak az otaku-kulturabol.

Es blogolnak.

Egyrészt, gratula Búvárzenekarnak!

Nagy sztori lesz ebből!

Másrészt, lakás megvan (iiigen, elkaptam a "sikeres-lakásvadászvírus" gént, ami járványszerűen terjed a bloggerek között). Igaz, hogy egy évre, és igaz, hogy még másfél hónapnyi lakbér kell ide, de rock'n'roll! (Amy holnap érkezik. Juhé!)

Harmadrészt, mivel annyi mindennel annyira készen vagyok, kitaláltam egy új hobbit, rendszerkovácsolás, timind-kitörölhetitek alapon.

Negyedrészt, sörtől és barackosteától részegen. Jön a birsalmapálinka, és a három óra alvás.

És hanganyag is.

Van egy tanárom, aki kitalálta, hogy emailen kéri be a házidolgozatokat. Okos, hiszen semmi különöset nem írunk, csak mindenki ugyanazokat az eredményeket, és ugyanazokat az érveket, negyvenhétszer egy oldalon. Megígérte, hogy a válasz is emailben érkezik.

Érkezett is.

"Elég jól összefoglaltad, de szerintem nem a vírutan, hanem a vírustan a helyes alak"

Az A4-es oldalon ezen kívül szerintem legalább tízszer szerepelt a vírus helyesen leírva (nem elgépelve), valamint a levél tárgysorában is így szerepelt.

Na mindegy.

Mellesleg nesze nektek Creation Science.

És én még azt hittem, a könyvmikrózás (könyvet/képregényt egy-másfél percre mikróba vágni, hogy felolvadjon a ragasztó, és laponként ki lehessen szedni) már az extrémitások közé tartozik, amit nyomtatott papírral megtehet az ember:

" Képregények tisztítása
1. Én kb. tíz liter langyos vízhez úgy két-három deci hypót teszek. Akkor jó az elegy, ha az áztató víztől síkos marad a kezed tapintása.
2. Én általában kádban szoktam áztatni az anyagokat. Arra kell vigyázni, hogy ne ússzanak egymás fölé a lapok, mert a takart részt nem szívja ki a hypós víz.
Az újságpapír alapú anyagokat nyugodtan lehet áztatgatni akár 2-3 órát is, de a fényezett lappal nagyon kell vigyázni. Ennek jóval hígabb elegyet kell keverni, mert könnyen szétmállik.
Mielőtt beteszitek áztatni, ellenőrizni kell a lapot, hogy nincs-e a szélein valahol beszakadva, mert ott továbbreped az áztatás következtében.
Ha esetleg valami gumialapú ragasztóval már ragasztva volt a lap, azt inkább ne is áztassátok, mert az újságpapír a korábbi ragasztásnál természetszerűleg nem fog nyúlni, és hullámos marad a nyomatáskor a papír.
3. Miután kivettem a hypós fürdőből a kifehéredett papírt, egy üveglapra teszem, és folyóvízzel mindkét oldalát jól átmosom. Lehetőleg az ember a kezére engedje a vizet, ne közvetlenül az áztatott papírra.
4. Most háromszori lenyomatás következik. Két üveg- vagy plexilap között, gyűretlen újságpapírok közé téve, lexikonokkal súlyozva először leitatom róla a java vizet, aztán csaknem szárazzá válik, végül száraz és egyenes újságpapírlapot kapunk.
5. Ha valakinek nagyon sok az ideje, az langyos vasalóval írógéplapok között át is vasalhatja a produktumot."

Kiss Ferenc, Magyarország egyik legnagyobb képregénygyűjtője..

Hallgassatok Arrested Developmentet. Mondjuk a Zingalamadunit.

Mert jó.

Na, én is akartam olyan listát írni, mint Bright, de úgy kezdődött, hogy:

-ki kell írnom Hitlert CD-re.

Pedig tényleg.

Azt hittem, ma nem lesz ennyi az idő, először szusiztunk a MásikMagyarral ("Ne menjünk mégse az annyit-eszel-amennyit-bírsz (tabehódai) barbecue-ra (jakinyiku). Ma nyers halat akarok enni."), jó ötlet volt, de még mindig nem tudjuk, miket ettünk. Az utolsó két fogás különösen érdekes volt. Nyersen pácolt ton gyömbérrel, és valami, amiben kis, hosszúkás halak voltak, kb. mintha tintahalszeletek lennének, csak annál átlátszóbbak, és fekete szemük volt.

Ezután pedig diavetítés Afganisztánról.

Szerintem a fotós barátja volt az a jóképű japán úriember, aki meghívta Másikmagyart, és így engem is.


Most már csak befejezni a házifeladatot, befejezni a rendet, befejezni a fordítást (jobban mondva újrakezdeni, mert tegnap elszállt), nekivágni egy hosszabb írnivalónak, igNobelt fordítani, mosogatni, még fordítani, aludni, élni.

Nem tudja valaki, hogy mi a címe, és hogy hívják az alkotóját annak a képnek, ami a Ludvig múzeum kávézójának falán függ? Gondoltam, itt megkeresem.

Az én saját tippem Nosferatu Budapesten lenne, de erre nem mernék megesküdni, viszont az tény, hogy a világ egyik legjobb vámpíros festményéről van szó.

És itt jegyezném meg, hogy nem értem, miért nincsen minden múzeum boltjában egy olyan számítógéppel összekötött nyomdagép, ami a megfelelő zsé leperkálásával az állandó tárlat és a raktár bármely darabjáról nyomtat egy reprodukciót, képeslaptól az A2-es poszterig.

(Nomeg, a Zeneakadémia könyvtára is felpakolhatná a rendelkezésre álló hanganyagokat mp3 és egyéb formátumban, elég lenne olyan sebességgel, hogy csak éppen ne érjék utol a copyrightos dolgokat.)

Maga sok mindent tud, amit én, nem?

Sokmindentudó.

Aki mindeneket tud, az tudja csak, hányszor...

(Maga csók, mindent tud?)

Ma elseje volt, és arra csak este hétkor döbbentem rá, hogy nem negyedikén kezdődik a második félév. Na mindegy. A szoba kupálódik, érdekes dolgokat találok itt-ott.

Újból Kuszumotót olvasok, és még mindig nagyon-nagyon kegyetlen.

SM szex nélkül (az oldalakon csak vér és könny folyik), de nagyon sokat kivesz az emberből.