Örököröm

Huhh...

"A mangatext morfológiája és szintaxisa viszont segíthet hogy a verbálisan megjelenő része a mangatextnek könnyebben magyarítható legyen. "

Na, erre kiváncsi vagyok... Mármint, hogy készen lesz-e.

Meatbot Massacre

Fura dolog a magyar szerepjáték-kiadás.

Azt még elfogadná az ember, hogy ez a hobbi is elég jól koncentrálja az elszállt alakokat és a habzószájú idiótákat (nem meglepő: ez az egész emberiséggel így van.

A meg nem valósult tervekkel sincs semmi gond: legalább a fák nem sírnak.

De mit csináljon akkor az ember, ha az utóbbi évek legígéretesebb alkotása egyszerre képviseli egy "jobb kor" ígéretét, valamint mindazt, amiért el lehetne ítélni ezt a hobbit.

Na jó, démonokat még nem találtam benne, bár a békejel (halott figura körben) egy-két vallási fanatikusnál (sic) elmehet fordított keresztnek.

Szóval, van egy ötlet, amit totálisan tönkrevág a szerzői előszó és a kiadói ajánló.

A kialakítása pofás: ilyen még nem nagyon volt itthon, bátorság kellett a váltáshoz.

De ami belül van...

Ugye ott van a skizofrén fehér-sámán a maga hippiideológiájával. Ő írta a cuccot. Ami még nem lenne baj, de beleírta az ideológiáját is.

(Feljegyzés: ha lenne időm, most olvasnám el Robert B. Edgerton Sick Societies-ét, kapcsolódik a "gonosz sápadtarcúak tönkrebántották a békés indiánok Édenét"-hez)

Meg egy vadnyugati játék bekezdéseken át foglalkozik a kiberpunk rpgkkel (hah! tódulnak, mi?). És egy sort sem ír a többi vadnyugati szerepjátékról.

Hinduizmussal kapcsolódó indián vallás (Szerző: most azonnal visszamész a szobádba, és elolvasod Eliade Sámánizmusát).

Tolerancia, béke, szeretet az egyik oldalon.

"1897-ben érkeztek a vadnyugatra a vallási fanatikusok legnagyobb csoportjai, köztük a mormonok." -ez meg a másikon.

Itt ért véget az ebédszünet, és még mindig azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó dolog, nagyon rosszul csomagolva. Vagy fordítva. Majd elválik.

Tegnap éppen elkéstem volna az egyetemről (négy óráig ébresztgettem magamat), és ott rallizok a jégen, amikor a következőt hallom: "Még ilyenkor is nyomják."

Igen, sikerült levadásznom három magyart (távolról mormon misszionáriusnak néztem őket, csak azt nem értettem, miért vannak hárman), akik alig 72 órája léptek be a szigetországba.

Kicsi a világ.

még valami:

"...mint minden szerves kultúra..."

Erről akárhogy is gondolkozom, nem a természeti népek, hanem a komposzt jut az eszembe.

"A little while ago I decided to become a committed carnivore for similar ethical reasons.

Let's face it, if you don't eat meat, you're just picking on things that can't run away."

Ez nem én vagyok. Én ezt nem akarom. Az odáig rendben, hogy két ember együtt kitalál valamit (pláne, hogy az egyik /jelen esetben enmagam/ nem elég aktív), s közösen létrehoznak valakit.

De az, hogy az egyik kitalálja, a másik megint kitalálja, a harmadik újból kitalálja, és a végén a negyedik meg hamm, beeszi, na, az itt és most nem tűnik működő alternatívának.

Tessék kimenni az utcára. Vége a glamrocknak, itthon talán sosem volt. Minek túljátszani valamit, ami nem is létezik. Sztreccsnadrág, tüll, és kilós arcfesték? Kinyúlt barna pulóver, zsebretett kezek, és műanyagpohárban a pancsoltbor.

Üdv itthon, el-sem-ment!

(avagy jódolgunkban eleve tiltakozunk az ellen, amire még nem is szerződtünk...)

Újabb érdekes adat, vagy lehet, hogy nem újabb, de újból megtaláltam:

Az aranyhörcsög vaginaválladéka brokkoliszagú.

A forrásom a következő forrást jelöli meg:

Singer, Alan G.
"A chemistry of mammalian pheromones"

Journal of Steroid Biochemistry and Molecular Biology, 39, 627 (1991)

Nagyon hasznos dolog ám a tudomány.

Beszélgettem apámmal, és megígértem neki, utánanézek, megjelent-e már egy új Heroes. A régieket már mind végigjátszotta, azokat unja. Más hasonló játék nem érdekli.

Meg megint beszerzett egy rakat könyvet, fantasyt és scifit, s most azokat bújja. A Lázálom bejött neki, a Trendvadász nem annyira.

Hát ilyenek.

Továbbjutottam a második fordulóba, kezd összerázódni a fordítás, s még valami.

Ehhez képest a jövő péntek még messze van.

Kitaláltam a nagy cselt, miszerint este összekészítem a kávét, és reggel csak le kell főzni.

Azután úgy jártam, mint az egyszeri fürkészdarázs, mire észbekaptam, már ott rogyogott a friss kávé éjjel kettőkor.

(Nem, a fürkészdarazsak nem főznek kávét, viszont eléggé gépiesen alakítják ki az odút, ahol élő húson tenyésznek lárvácskáik.)

"South Richmond was neighborhood of mouse holes, lace curtains, Sears catalogs, measles epidermics, baloney sandwitches - and men who knew more about the carburetor than they knew about clitoris.

The song "Love is a Many Splendored Thing" was not composed in South Richmond.

There have been cans of dog food more splendiferous than South Richmond. Land mines more tender.

South Richmond was settled by a race of thin, bony-faced psychopaths. They would sell you anything they had, which was nothing, and kill you over anything they didn't understand, which was everything."

Tom Robbins, ECGB

Nos, sohasem szerettem, amikor valaki érzelmekkel érvel. De tudjátok mit? Lehet, hogy egyszer véletlenül működni fog.

(kép a linkek egyikén)

Link1 Link2

Kevesebb, mint huszonnégy óra. Nem szabad ilyenkor belekezdeni az Even Cowgirls Get The Bluesba, mert fergeteges, és elég rövid fejezetek vannak benne ahhoz, hogy azt higgyük, még egyet szabad elolvasni.

Két vas került be a tűzbe, ami már izzik, azt most mondtam le. (a szombat-vasárnap még mindig nem jelent pénteket, pláne, ha vizsgázom). Az egyik azért érdekes, mert nagyon gáz nem bekerülni az első ötbe, ha összesen nincs annyi versenyző. A második pedig azért, mert ha bejönne, az iszonyú vicces lenne... a szerző nevét már most átírnám magyar helyesírás szerint.

A nap blogpostja...

De legalább a zenékkel nincs baj... előszőr PJH szól a Dry-ról, majd Viszovszkij, majd mindenféle lengyelek és egyéb fura népek, majd hirtelen Alan Moore varázsol, majd Piaf állítaná meg a muzsikát, hogy a Kincs ami ninccsel folytatódjon.

Közben pedig gyűlik a feszültség ahogy közeledik a péntek, és én egyre mérgesebb leszek a világra. Hátha odáig jutok, hogy magamra is kiterjed ez a mérgesség.

Addig pedig minden könyvnek elolvasom az első tizenöt oldalát, minden órának elalszom az utolsó huszonöt percét, és minden pillanatban várok.

Tegnap reggel egy veréb fogadott odakint a frissen hullt hóban.

Még látszott az utolsó öt szökkenés, ahogy elugrált az ajtó elé.

Már kopogott a szeme.

Krumpli- és grapefruithéjak közé tettem pihenni.

A tegnap reggel egy bizarr tévédrámával kezdődött. Alsó tagozatos crossdresserek és társaik, a központi jelenet az volt, amikor a fiú és a lány főszereplő kő-papír-ollóval eldöntötték, ki valljon szerelmet az osztály menő csávójának. Persze a fiúra került a sor, de a mási kikosarazta, mert már volt valakije: az osztály másik menő csávója.

(megjegyzés: jobban áll a lányoknak az öltöny, mint a fiúknak az iskoláslány-egyenruha)

Így is lehet csinálni, nem úgy, hogy habzó szájjal és görcsösen markolva a keresztet megyünk szavazni, nehogy _azok_ házasodhassanak.

Erről pedig az jut eszembe, hogy elolvastam az Enchantementet. Elbűvölő, és még mindig nem tudom elhinni, hogy mindezeket egy olyan ember írja, mint OSC.

És én magam is meglepődtem, hogy működhet az, hogy egy űrkutatási hír jókedvűvé teszi a napot. Link

NEED
A
SPECIAL
KIND
OF
DISASTER

(pólófeliratok fórumtémákból rovatunkat hallottuk)

Kedves naplóm!

Mint látod, nem írtam a szilveszterről, amikor szusival és füstölt őzcombbal tömtem tele magam, és hatvanontúli öreg bácsikák fetrengtek a padlófűtésen, berúgva, ahogy kell.

Az is kimaradt, amikor végre mentem költöztetni, pedig a társaság jó, a munka tűrhető, és ha ez így megy tovább, még három alkalom, és pontos képem lesz a város bordélyainak ár- és egyéb fekvéséről.

Tegnap pedig kagamimocsit ettünk. A kagamimocsi olyan rizspüré, amit hóemberformájúra gyúrnak, és a fejének pedig mandarint tesznek, és újévkor szerencsét hoz a ház népének, mert végülis kerek, ami már majdnem olyan, mint a tükör, ami pedig egyike a három császári tárgynak. És ilyenkor főzik meg, édesbab szószva ágyazva, ami kb. olyasmi lehet, mintha mi salátának aprítanánk a dísztelenített fenyőt és Szent István palástjához hasonló valamivel fogyasztanánk.

(istvánpalást: keverj össze lisztet, cukrot, csipetnyi sót, blabla...)

Tervek az idei évre: megcsinálni a patológiát. Ha ez megvan, bármi jöhet.

Holnaptól újra oskola, és hát mi mást csinálna az ember éjjel fél háromkor, mint írná a holnapi leadandót.

Nem történt semmi, csak Amy mesélte el találkáját egy különös emberrel:

"-Jó napot kívánok, én Kosztolányi Dezső jogutódja vagyok."

Vettem egy adag akármit, mert azt hittem, articsóka (na végre beugrott), s annó még a Lajos bácsi magyarázta, hintaszékéből, fura alakú (és angol) angolkönyvével a kezében, hogy letörni a leveleit, és vajba bele, dipping. Meg hogy dimli-lit és nem dájmli-lájt.

Legöregebb barátom ült ott mellettem, ő az, aki a trióból mégsem jön ki tavasszal. Vérátömleszt.

A másik meg megpattan a cégtől, és itt még kitombolja magát. Bár már csak ott tartanánk.