Örököröm

Minden napban van valami jó. Rájöttem, mi a H a Móresben.

Annak pedig, aki Tom Robbins fordítást keresett rajtam (mármint a blogomon): szerintem ilyen nincs. Nem próbálunk tenni valamit?

A kertekben gyerekek futkosnak. Tegnap már uborkasaláta volt, ma már biztosan tavasz van. Talán nyár. Mindenesetre jó. Lenne, ha nem lenne szerda.

Addig is, újból gyulladásokat tanulok, meg olyan alapvető bölcsességeket, hogy:

1. Ha valaminek nem kellene elhajlania, de elhajlik, baj van.
2. Ha valaminek el kellene hajlania, de nem hajlik, baj van.

És milyen igaz.

Egy lépésenként haladunk. Egy vágás, egy öltés.

Nos, végére értem.

Röviden: ha valaki választani akar, akkor Jared Diamond Háboruk, járványok, technikák c. művét ajánlom. (Ismertetők pl. itt és itt)

Sajnos azt hittem, a második fele jobb lesz a könyvnek. Tévedtem.

Kezdjük a pozitív dolgokkal: szeretnék tudni így írni. Remélem, nem pazarolnám a tudást féligazságokra. Nagyon jó látni, hogy újra teret kap a Dialógus. Sokáig csak unalmas ókori filozófia, esetleg ugyanennek franciásított változata volt, majd észrevétlenül átalakult kátévá, s előbb-utóbb megpróbálta mindenki elfelejteni, nehogy égesse magát vele. Mostanában kezd visszatérni. A kedvencem még mindig Jostein Gaarder és Szofi világa. Tökéletes bevezető. Valami hasonló lenne az Izmael is, ha... de ezek itt a pozitívumok.

Érdemes megfigyelni a fejezetek hosszúságát is: az első, rövid, bevezető fejezetek után hirtelen növekszik a hossz, hogy a végére újra csökkenjen. Felkeltjük az olvasó figyelmét, amikor még kíváncsi, kihasználjuk ezt, majd amikor fárad, megkönnyítjük a befejezést. Jó trükk.


S jöjjenek a negatívumok.

Ide kell sorolni egy dolgot, ami szintén a könyv sikere. Ügyesen belekényszeríti az olvasót a védekező szerepkörébe. Ráadásul úgy, hogy egy "jó célt" határoz meg - aki a módszer ellen tiltakozik, könnyen azon kaphatja magát, hogy felróják neki: a céllal van valami baja. Innen meg csak veszteni lehet.

Hogy mi is a bibi?

Hát az a fajta vitatechnika, amikor szépen felépítünk egy, a vitapartnerünk érvelésére így-úgy hajazó valamit, nevezzük szalmabábúnak, amit azután erőfölényünk teljes tudatában semmisítünk meg.

Ezt teszi Izmael is. Részigazságokból indít. Igen, vannak "mítoszok", amelyek itt keringenek körülöttünk, s nehéz tőlük elvonatkoztatni. Most jön az első húzás:elkezd ismertetni egy "mítoszt" (természttudományos Földtörténet), és pár oldal után átvált a judeokeresztény emberképre. Észre sem vesszük, hiszen attól függetlenül, hogy melyik részének mekkora szerepe van az életünkben, itt és most (Európában, Észak-Amerikában) mindkettő körülvesz. Nem részleteket illeszt össze, nem püzzlizik, fércel, kimérát alkot.

Ezt csak tetézi azzal, hogy hamis képet fest a természetről (vagy csak én nem értem, mitől lettek "Elvevők" a dinoszauruszok, mit kezd a ménnel, aki átvéve a hárem feletti uralmat, végigerőszakolja a kancákat, és kirúgja az esetlegesen méhben fejlődő csikókat. Téves képest fest az evolúcióról is. Legerősebb fajról beszél, és észre sem vesszük, hogy ügyesen elkeni azt, mekkora szerepe van az ökológiai niche-nek. Célt ad egy cél nélküli fogalomnak.

Megpróbál az állatvilágra összpontosítani, megmarad oroszlán-gazella szinten, és eltűnik például a diófa, melynek lehullott levelei igyekeznek kiírtani minden vetélytársat a közelben.

Tizenkilencedik századi fogalmakat ad huszadik (huszonegyedik) századi szájakba, amikor félreértelmezi a primitív antropológiai jelenségét, amikor felskicceli a misszionárius alakját.

A legfájóbb az volt, amikor megalkotta a saját mitológiáját - nem mást, mint egy másik mitológia továbbköltését. Érdekes látni, hogy főszereplőnk milyen könnyen mond le saját "mitológiájáról", milyen könnyen adja át magát az "igazságnak".

S a legfájóbb, hogy az igazság nem létezik. Megismerjük a Megtartókat. Többször előjönnek, mint síksági indiánok, mint ausztrál benszülöttek. A valóság... nos, a valóság úgy néz ki, hogy onnan tudjuk, hogy milyen sebességgel hódította meg az ember a két Amerikát, hogy látjuk, milyen gyorsan tűntek el a lovak ottani képviselői. Az ember ausztráliai megjelenése egybeesik a nagytestű, ragadozó nélküli állatok szinte egy pillanat alatt történő kihalásával.

Nincsenek Megtartók. Nincsenek Elvevők. Emberek, élőlények vannak, akik kihasználják a lehetőségeiket, nem törődve a következményekkel. Azért nincsenek a Húsvét-szigeteken fák, és vannak emberek, mert elég szerencsések voltak ahhoz, hogy azután is túléljenek, miután kiírtották a fákat. Szó sincs bölcs belátásról: nem volt több fa, amit ki lehet vágni, ezért nem vágtak ki több fát.

Egyetlen dologban lehet reménykedni: mi megkaptuk a lehetőséget, hogy felmérjük tetteink következményét. És erre lehet építeni.

"Az a baj a Nagy Igazságokkal, hogy ugyanazzal a pár betűvel írják le őket, mint amelyek a Nagy Hazugságoknak jutnak..."

Much Edo about nothing

Ugye ott volt Thomas Raucat, vagyis Roger Poidatz, aki Japánról írt könyveket, neve japánul (tomaróka) nem azt jelenti, hogy Jerry ellenfele hirtelen a nagy ravaszdi lett, hanem egyszerűen annyit, hogy megszállunk? Ami, ha nem is egy kőkóla, de egy lefekszünknek, dugunknak elmegy.

Lafcadio Hearn olyan sikeresen bújt Koizumi Jakumo bőrébe, hogy Zórádék örömmel adaptálták "eredeti" japán népmeséjét.

De a hazaiak sem tétlenkedtek, Hirai Tarónak például annyira megtetszett Edgar Alan Poe neve, hogy gyorsan elnevezte magát Edogava Ranpónak. (Házifeladat: ejtsd ki minkét nevet hangosan).

De a pálmát, ahogy azt ma Amytól megtudtam, minden bizonnyal Haszegava Tacunoszuke viszi el. Ő volt az az ember, aki azért kezdett el oroszul tanulni, hogy jól szétrúghassa a seggüket. Az orosz nyelvet elsajátította, de a seregbe, többszöri próbálkozása ellenére sem tudott bejutni. Dögöljetek meg! - gondolhatta. Vagyis inkább Kudabattesimae! - futott átt az agyán. Gyorsan fel is vette az erre rímelő Futabatei Simei álnevet.

Önök kérték: az idei év japán bikinidivata a Mainicsi Sinbun tolmácsolásában.

(A képeket nem kell fordítani)

Az a jó a hárompengés biztonsági kutyámfüle borotvával, hogyha mégis megvágod magad, egyszerre háromszor.

Azután meg azon kezdtem gondolkozni, hogy kellene nekem egy sport, amit direkt városban, és zuhogó, hideg esőben kell űzni. Hogy ha ömleni kezd az eső, akkor boldog vigyorral bízzak benne, hogy minél tovább tart.

Elég jól haladok a kidolgozásával. Majd néha jelentkezem, hogy milyen egy szplatter élete. Merthogy ez nem egyszerű sport, ez életérzés.

Nomeg, van egy hetem, hogy írjak valamit. (Gyógyszertan és sebészet mellett. Ollé!)

Tedd te is azt.

Emelette ma tuti krumplislángost sütöttünk, meg sem bírtuk enni.

Fogy az idő.

Abara

Az új Nihei manga...

Egy válasz eleje.

"Nézd meg újra azt a pontot. Az itt van. Az az otthon. Azok vagyunk mi. Rajta mindenki, akit szeretsz, mindenki, akit ismersz, mindenki, akiről valaha is hallottál, minden emberi lény aki valaha is volt, ott élte le az életét. Az összes örömünk és szenvedésünk, ezernyi magabiztos vallásunk, ideológiánk, és gazdasági tanaink, minden vadászó és gyüjtögető ősember, minden hős és gyáva, minden alkotója és pusztítója a civilizációknak, minden király és paraszt, minden fiatal szerelmespár, minden anya és apa, reményekkel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcsös tanító, minden korrupt politikus, minden 'szupersztár,' minden 'legfőbb vezető,' minden szent és bűnös a fajunk történelme során itt élt - egy napsugárban függő kicsiny porszemcsén.
A Föld csak egy nagyon apró színpada a hatalmas kozmikus arénának. Gondolj csak a vérfolyamokra, amit hadvezérek és császárok azért kiontottak, hogy aztán dicsőségben és diadalban egy pillanatra urai lehessenek egy pontocska töredékének. Gondolj a végtelen kegyetlenségre, amit e kis pötty egyik sarkában lakók egy attól alig megkülönböztethető sarkában lakókra kimérnek, milyen gyakoriak az összetűzéseik, mennyire égnek a vágytól, hogy megöljék egymást, mennyire forró a gyűlöletük.
Ahogy magunkat beállítjuk, az elképzelt fontosságunk, az a tévhit. Hogy valamilyen kiváltságos helyünk van az Univerzumban, mind meghazudtolja ez az apró, halvány fénypont. A bolygónk egy magányos petty az őt körülölelő végeláthatatlan kozmikus sötétségben. Elnézvén a mi elszigeteltségünket és az ő hatalmasságát, semmi sem utal arra, hogy segítség jönne máshonnan, ha meg kell mentenünk magunkat önmagunktól.
A Föld mindeddig az egyetlen világ, amelyről tudjuk, hogy élet van rajta. Nincs más ilyen hely, ahová a fajunk elköltözhetne, legalábbis a közeljövőben nem. Ellátogatni, igen. Letelepedni, még nem. Akár tetszik, akár nem, egyelőre a Föld az, ahol élnünk kell.
Mondták már, hogy a csillagászat alázatra késztető és jellemformáló élmény. Talán nincs is világosabb megnyilvánulása annak, mekkora butaság az emberi önhittség, mint ez a távoli képe kicsiny világunknak. Számomra ez megerősíti, hogy felelősségünk jobban bánni egymással, és megőrizni és ápolni a halvány kék pontocskát, az egyetlen otthont, amit ismerünk."

Carl Sagan, Pale Blue Dot, részlet. Köszönet a fordítónak, bárki legyen is.

Hát az van, hogy most az Atya ajánlását olvasom, és még ugyan csak az ötödik blokknál tartok, de már így is ott villog a kötelező link. Ügyesen keverednek a dolgok, és túl gyorsak az "igen"-ek. A könyv végéig még válthat.

(és csak nem bírja abbahagyni)

Szóval, vannak könyvek, amelyekért úgy is lehet rajongani, hogy még éppen csak most kezd bele az ember.

Yevgeny Zamyatin We című művéről van szó, mármint jelenleg, és rögtön jön a mellékszál, hogy azért elég szomorú, hogy annak ellenére, hogy nekem még kijutott az orosz vége, így, angolul kell előhozakodnom vele... felejt az ember, pláne, ha nincs mit. (JevgenyijIvanovics Zamjatyin lenne? A regény pedig Mij? Maj? Muj?)

Szóval nagyon jónak néz ki, és az íróról olvasgatva már a többi művéhez is kedvet kap az ember, nomeg megtudja, hogy van olyan, hogy Sovlit.com...

Egyéb olvasásélmények (a fenti ugye még pre-olvasásélmény).

Ez mind nagyjából kimerül két David Sedaris könyvben. Az első, ami a kezembe akadt, a Santaland Diaries, kötelező darab: hat, maró gúnnyal megírt karácsonyi novella. Ha ismersz valakit, aki gyűlöli a karácsonyt, ezzel ajándékozd meg decemberben: legalább ő is mosolyog 24-én. (Szerintem Holidays on Ice néven is forgalmazzák, de az lehet, hogy más...(megnéztem, nem))

A másik, Dress Your Family in Corduroy and Denim. Hát, humorosnak humoros, és ha szerencsénk van, az Ulpius ház ráharap a homoszexuális szálra (nem mintha ez hangsúlyos lenne: egyszerűen ott van, és kész), így magyarul is olvashatjuk, de azért egy vasárnapi ebéd után is elszállnak ilyen és hasonló történetek.

Vagyis, az ember szívesen meghallgat néha-néha egy-egy ilyen történetet. Sőt. Nem véletlen, hogy rádió-írónak hívják Sedarist, pedig a rádióban nem is í, ott csak olvas. Ideális hangoskönyv-alapanyag (ez is milyen jó magyarítás már, pedig észre sem vesszük, gratula, aki kitalálta), s láss csodát, ez is kapható.

S hamár hangoskönyv, kaptam egy albumot (kéét email... pár éve winchesterem fele volt ekkora...), nagyon jó, remélem, Gyerekember intézkedik.

Ja, egyébként recept mára, és mindennapra.

Akadj ki másokon, ha nem mersz foglalkozni önmagaddal.

Ma még teleport station képek, darált egér, mindenféle élősködők, és centikre leosztott háziőrület vár.

Meg hogy az igazat megvaljam én tulajdonképpen soha nem akartam blogíró lenni. Egész életemben arra vágytam, hogy favágó legyek. Igen favágó. Ugrálni a fák között az erdôben. Ahol az óriási vörös fenyôk nônek. Az gyönyör? skót fenyô. Mellettem a kedvesem és szól a dal, a dal, a dal.....

Nem, nem, letagadom, én nem ezekkel tanultam együtt biológiát, történelmet, Magyarországot, nekem hiába hazudnak fajt, fajtát, hiába húzzák meg a haranggörbéket, hiába szedik elő a "nekem-is-van" barátaikat, nem érdekelnek e kirakathaverok, és nem értem, hogy egy magát embernek nevező valamiben hogy fortyoghat ennyi számító, gonosz indulat.

(link)

Soundtrack:

LITTLE BABY SWASTIKA

Who put the little baby swastika

On the wall...

Who put the little baby swastika

On the wall...

Wasn?t very high...

Couldna been more than four years old

That?s who put the little baby swastika on the wall

Who put the little baby nigga-head

On the wall...

Who put the little baby nigga-head

On the wall...

The eyes were so big couldna been more than baby scrawls

That?s who put the little baby nigga-head on the wall

You rope them in young (x2)

So small, so innocent, so young

So delicately done

Grown up in your poison

Who put the little baby k?s up on the wall

Who put the little baby k?s up on the wall

Dey got em in a line I bet they wished they couldna sprayed up more

That?s who put the little baby k?s on the wall

Who kicked the little baby?s head

Against the wall...

Who kicked the little baby?s head

Against the wall...

Who kicked the little baby?s head

Against the wall...

We kicked the little baby?s head against the wall

Két jó tapasztalat (ezt is meg kell osztani valakinek).

Új könyváruház nyílt, paperback leértékelés. Amy és én váltva jártunk oda (vagyis én jártam, Amy egyszer volt), a lényeg, hogy sikerült keresztbevásárolni, és elvinni két Ha Jin-t. Másnap visszamegyek, két nap, két különböző blokk, két ugyanolyan könyv, az első kérdés: "és választottál már másikat helyette, vagy kézpénzben kéred vissza az árát?"

A másik egy kereskedő volt, aki elszámolta a dolgot (a saját kárára). Biztos-ami-biztos alapon szóltam neki, mire a válaszában közli, hogy igen, elszúrta, de azért nyugodtan fizessem az olcsóbb árat. Oké, három dollár, de jól esett.

Így is lehet bánni a vásárlókkal.

Elég érdekes a jövő, még mindig, de addig is Trójai nőket fordítok (nincs meg valakinek véletlenül hmm... mobilisabb formában?

Mondjatok még egy (fő)istent, aki, mint Zeusz, bevallja, hogy Héra És Pallasz Athéné úgy elpáholta, mint a nyü. Mármint nem pont a fenti két nőszemély, hanem bármelyik ellenfél...

Megtalálni egy fókuszpontot. Egyetlen szemcsébe sűríteni a jövőt. Suhanni át a tű fokán.

"The World is on file, oh Brothers and Sisters."
Chrome-Sutra

Itt is egy ötötötös vicc. Éérted.

Kijött a Thirty a Wicked Dead Presstől, neten az első preview a desolation jonesból, és még számok.

"Early Christians would use numbers to hide the identity of people who they were attacking: 616 refers to the Emperor Caligula."

Erre fel a sátányisták:

"By using 666 we're using something that the Christians fear. Mind you, if they do switch to 616 being the number of the beast then we'll start using that."

Egyébként ebben nem is ez az érdekes (nagyon nem számit, mennyi a sátán száma), hanem az, ami a hír mögött van: akár egyötödével is emelkedhet az ismert ókori írásos források száma (persze eurocentrikusan gondolkozva). Én személy szerint Aiszkhülosz-drámákban bízom. Meg abban, hogy nem Jerome nevet a végén, hanem Vilmos.

Valami van.

Innentől hirtelen halál, előre élvezem.

Viszont kaptam endless.hu-s linket (ha már ugye küldeni nem...), meg egy utolsó képregényoldalt, meg egy meghívást egy két órája kezdődött barbecue partira.

Ébredezem.

"Multinacionális háttérrel rendelkező elektronikai gyártó ügyfelünk
keres munkatársat
SIX SIGMA BLACK BELT
munkakörbe

Feladat:
# Six Sigma tevékenységek tervezése, projectek nyomon követése
# Black Belt projectmenedzsment
# Green Belt projectek támogatása
# Green Belt tagok oktatása
# Üzleti folyamatok nyomon követése, javítása, javítóintézkedések bevezetése
# Jelentés a Master Black Belt-nek"

Hinnye... Lehet, hogy minden utcán három-négy Six Stigma Black Belt szaladgál, én ezidáig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen.

És Master Black Belt... mint egy negyvenéves nindzsafilm...