Örököröm

Folytatódik a kutyakomédia.

Most egy leütésekből élő író rója fel ugyanezt egy újságírónak.

Jé, ezt draftoltam... mindegy, akkor késve.

Nem tudom, mi nagyobb gáz: az, hogyha egy hivatásos kritikus nagy nyilvánosság előtt állít blődségeket, vagy az, hogyha ennek kapcsán egy hivatásos idióta kollégájának nevezi.

Egyéb arcok, egyéb harcok, meglepett, hogy most pl. nem miattam nem halad valami.

Hétvége van, és a legközelebbi vizsgáig van kilenc nap.

Szabadság.

Csak ne legyen túl nagy.

Úgy érzem, mindjárt belekezdek valami Nagyba És Igazán Fontosba, de még a végén azon veszem észre magam, hogy már megint este kilenc van, és elment egy nap.

Azt hiszem, utánamászok a mérgező emlősöknek. Pl. a Solenodon is egyszerűen édes, ahogy mérges.

Ebédre bambuszrügy.

Oktatófilm fiúknak/férfiaknak.

Kezeket a gatyába!

"Adóznak az osztrák adótornyok."

Valamin túlvagyok, kérdés, hogy pontosan min.

Mindenesetre ma életemben először előfordult, hogy úgy ébredtem fel álmomból, hogy belecsíptem a tenyerembe.

Sebészet volt, éppen fület meg gégét tanultunk, s én azon vettem észre magam, hogy az osztályban változnak az osztálytársak. Azután váltás, és már egy biciklin ültem az előadás közepén. Még mindig a fület vettük, Necrosis of the turbinated bones, Sinusitis (ez mondjuk az egy oldalon lévő szöveg teljes latinbetűs része), de én kitekertem, majd visszajöttem újra. Kint meg valamilyen okból fellógattunk egy szalmabábot, azon is lehetett ijedezni. Szóval egyre gyanúsabb lett a dolog (mit keres ott az a három bodrosszőke pacák három sorral elöttem?), s miután az első álompróbát elvetettem (meztelenül végigugrálni a padokon - még álombeli magamnak is gondja voltak azzal, hogy mi van, ha fent vagyok - ilyen esetben egy "Bocs, azt hittem, álmodom" nem túl meggyőző, öltönyökhöz, zubbonyokhoz meg már meleg az idő), maradt a csipkedés.

Ezzel szerencsésen felvertem magam, hogy már ébren halljam az "akkor jövő héten folytatjuk" helyi megfelelőjét.

S mindez annak az eredménye, hogy mérnöki pontossággal meghatároztam azt az alkarhelyzetet, amire a fejemet hajtva tudok lélegezni, nem tömődik el a fülem, és a dosszié fémkarikái sem zsibbasztják el fél percen belül.

"You are on the Global Frequency."

Szóval, nagyon jó lett.

Egyetlen dolog hiányzott belőle, az pedig a végén a vér.

Mindenesetre kérdéses, hogy mi lesz az egészből. A Firefly ugye lényegében a filecserélőknek köszönheti azt, hogy most jön mindenféle: Serenity képregény, film, ésatöbbi.

Kérdés, hogyha egy első szezon végén félbehagyott, ellehetetlenített sorozatból ez lett, megismételhető-e a trükk egy olyan sorozattal, amit... nos, még csak nem is csináltak meg.

(Mindez pedig annak kapcsán, hogy a Global Frequencytévéfilm ("sorozat") bemutató része kikerült az internetre.)

A Sin City előhozta az idiótákat.

Ez ugye mindenkinek megvolt, nade ez?

Ha találkozol Buddhával, öld meg Buddhát.

Ha látsz egy blogot, kezd el olvasni.

Egyébként meg csak ennyire futja:

osztóképző.

Az még csak emelte a péntek este fényét, hogy déli sarki jéggel koccinthattunk - a pohárból lanyha sercegéssel pezsgett fel a tízezer évekkel ezelőtt beszorult levegő.

A hús is rendben volt, a sörre sem lehet panasz.

Azután változott a helyzett. Félig merevrészeget kísérünk (vonszolunk) a vécé felé, hogy az addig holt teher az ajtóban feléledjen, és lekenjen egyet-egyet a két kísérőnek. Én jobban jártam, másodikként már számítottam valami ilyesmire. Utána a földre került - akit elsőként kínált jobbegyenesével, még rá is segített a lefogásra - ám hiába koppant a feje a földön, csak szítkozódott, verekedni és szeretni akart.

Abban reménykedek, hogy sohasem leszek olyan részeg, hogy az egész világ arcába üvöltsem reménytelen szerelmemet. Vagy ha mégis, nem élem meg a másnapot.

Utána másnap, születésnap. Húgyszagú csehóban üljük végig, mert az volt az olcsó. Nem kell ez nekünk.

Majd címek jöttek. Imádom a címeket. Többet mondanak, mint maga a mű. A Halálba siető bálnák örök kedvenc, de hasonló a sohasem olvasott, és olvasni sohasem vágyott Every Tom, Dick and Harry is. Annyi minden van benne.

Elkezdődött.

Itt.

Más is, máshol.

Meg kell oldani, még itt a biliben, különben készül egy bevégeztetett bejegyzés is.

Instant szamszara

A Mester tökéletes volt. Dohányozni is csak azért kezdett el, hogy legyen egy rossz szokása is. Engem, utolsó tanítványaként az a megtiszteltetés ért, hogy életének utolsó három évében magamba szívhattam mindazt a tudást, amit meg szándékozott osztani a világgal. Emlékszem, sokat szenvedett, ahogy utolsó erejével is tanítani próbált. Tudása utolsó morzsáit tüdődarabkákkal együtt köhögte fel a kórházi ágyon.

Akkor, abban az utolsó pillanatban mindent megértettem. Az egész három évi tanítás, az egész addigi életem, az egész kórházi szoba, de az egész univerzum hirtelen egyetlen pontba sűrűsödött, és mi egy szempillantásnyi időre ott voltunk ebben a pontban, betöltöttük a Mindenséget.

Ha visszagondolok arra a napra, még mindig tudom, mit jelent a boldogság. Szájamban még most is érzem a vérrel kevert tüdőszövet ízét.

Theferret ezen bejegyzése pár óra alatt úgy elterjedt a neten, hogy már nem őt, a rá való hivatkozást közli első helyen a google.



Itt meg is lehet venni... akajok egy ilyet!

Van az úgy, hogy lassított felvételen nézel végig egy ütközést. Belülről. A mostani üzleti vállakozásunk valami ilyesmi, bár fene tudja, hogy Amy-t meggyőzi-e, hogy milyen hasznos dolog az, ha könyveket vásárolok. A pénz ugyanúgy elmegy, és legalább nem kell _dolgozni érte_ (mármint, hogy elmenjen).

Hazafele egy varjúfiókát téptek szét hatalmas, fekete szárnyak és csőrök. Csőröncsípte a nagyvarjú, egyenesen a nyelvére célzott. A fákon egy egész sereg fekete árny szurkolt. Nem volt értelme elzavarni. Kitárt karokkal védekzett a pici, de nem volt esélye. Csak remélem, hogy a krá-krá-krá azt jelentette, hogy finish him! és nem azt, hogy csak lassan, hogy sokáig szenvedjen.

Na, tegnap élőben is kipróbáltam, hogyan működik a triage. Amíg van alkohol és gyógyszer, addig gyönyörűen. (Hűtőrendezés címen lassan, de biztosan kivégzem a maradék ginraktárakat.

Ez pedig a mai Wikipediás kiemelt szócikk: Spring Heeled Jack.


A lenti levél pedig csak alig van módosítva. Ez önmagában is megér úgy négy-öt felest. Mondjuk igaz, sahim fizet, sahim megkapja, amit vár.

"Ajvé... :(

(...)

Persze ha a bwana úgy akarja, akkor nincs mese, így lesz.

Mit tegyek?

(Ne nyírd ki a démonokat!)"