Örököröm

Ma két óra volt csak, és mindez elég volt ahhoz, hogy kikészüljek.

Holnap újabb kettő lesz (remélem a labor elmarad), s igaz, hogy ezeket passzívan fogom végignyomni, kíváncsi leszek az eredményre.

Egyszerű számítás:

Egy magánóra baráti árából 0,75 liter minőségi tömény biztosan, 1,5l akciósan kijön.

A következményekbe belegondolni is merész.

Akkor tisztelném igazán a blogokat, ha egy versenyben a csajblogger kategóriának férfigyőztese lenne.

Ehhez az üzenethez kapcsolódva.

A gond ott lehet, hogy sok mindenről lehet összevissza beszélni, mert az egyéni értékskálák változnak. Pista lehet ügyesebb Sáránál, Teofil lehet ügyetlenebb Sáránál, mégis, előfordulhat hogy Sára szerint a nála ügyesebb Teofil vele együtt múlja felül Pistát. Komplikált? Hja. Ez a valóság. Totál random karakterek, d100-al dobott életútak, a kaporszakálú Mesélő részrehajló (kedvenc njk-i akár egy szamárálkapoccsal is ezreket nyírnak ki, és arról ne is beszéljünk (hogy klasszikust idézzek), hogy az egész kampány alatt egyszer engedte a ressurectiont, azt is akkor, amikor a fia beállt játszani. A rendszer bugos, jól láthatóan nem tesztelte senki más a Fejlesztőn kívül: például milyen már, hogy létezik az előny/hátrány rendszer, de aki eleve hátránnyal indul, az csak az esetek igen kis százalékában kap plusszokat?

Naszóval.

Ezzel szemben.

Egy 16-os ügyesség az egy 16-os ügyesség. Objektív. Jobb, mint a 14-es, és rosszabb, mint a 18-as. És ezt mindenki tudja, aki játszik.

De nem is ezért írtam. Hanem, aki a kockákat látja, és azt mondja, hogy jó, jó, de mi lesz a szerelemmel, az kattintson ide.

A szerelemmel még mindig mi lesz, de LARP szabályok a szex szimulálására már vannak.

Meg vagyunk mentve.

Kedves Naplóm!

Tegnap végre felgyorsult egy hónapok óta húzódó (húzódó: nem csináltunk semmit, mert nem akartunk. Mert annyi időnk van még.) projekt, mit felgyorsult, lassan eléri a szökési sebességet. Határidő négy nap múlva (vö. "húzódó". vö. még egyszer, és ne kezd röhögni. Annyira tipikus. Last Minuteman hű tanítványa vagyok, de szeretek _én_ kiszúrni magammal. Vagy nem szeretek, de remélem érthető.)

(Még jobb: mire ezt beírtam, visszadobta a cuccot a mailerdémon. Sőt. De az összeesküvés-elméleteket meghagyom másoknak. REKLÁM Nem gmailt használ, biztos betelt a postaládája /REKLÁM)

De mindegy, a határidő léte elég volt ahhoz, hogy másvalamivel foglalkozzam. Haladtam is egy oldalt. Közben pedig a csiga huss, elszaladt.

Ma ismét edzésen voltam, kedves naplóm, és most zsibbad minden porcikám. Jó dolog tudni, hogy még a legalapabb dolgokat is elfelejtettem.

Mindeközben Jeromos (ő a számítógép, amin mindez készül, valaha volt róla egy igazolványkép is) leszedett nekem vagy egy gigányi The Spiritet.

Még átnézem egyszer az anyagot a holnapi órára (én egész népeteket fogom, nem középiskolás fokon (magyarra) taní-tani. Itt például a fog plusz ni egy jellegzetes esetét figyelhetjük meg, nyissuk ki a könyvünket a 166. oldalon.)

Amit még el akartam mondani.

Helyre kérném A hét hollót ötszázér, mint legtöbbet feldolgozott mesét Ne Tudd Hol.

Hármasbefutóra a A hét hollót, a modern fantasyt és a vámpirizmust/farkasembereket - legalább egy ilyennek kell lennie).

(Igen, én is. Igen, kinyomtattam. Igen, lefűztem. Igen, tudom merre induljak. Nem, nem olvastam őket, csak a címeiket, és összeraktam az emlékekkel. Már megint utolsó pillanat.)

Ja, meg még egy. Olvassatok ilyet.

Miért? Mert már évek óta ez hiányzik az életetekből. Hogy miért nem szóltam korábban? Most szólok. Olvassátok, vagy sohasem lesz teljes az életetek. Én szóltam.

Teddzinger

265 példányban készült, limitált Japán kiadású plüsspápa. Egyházmaci. Medveatya. Ilyesmi. Potom huszonkétezer jenért.

Javítás, merthogy még nekem is nehezemre esett kibogozni:
"Olvasni, ahogy a "blogok sznobja" papírra küld egy éppeg hogy csak megtűrt lektűrt."

A papírra vető ugyanaz a személy (BoSz), akinek hivatalból meg kellene vetnie, amit papírra vett. Vagy valami ilyesmi.

Ma pedig láttunk egy unalmas, hosszú és drága színdarabot. Maradok a képregényvásárlásnál: olcsóbb, tovább tart, bármikor ki lehet menni közben vécére (sőt! akár ott is lehet folytatni), s a legrosszabb esetben még mindig be lehet fűteni vele.

Lakásvadászat: megvan az ideális hely, jövő héten derül ki, hogy minden egyéb (kereseti igazolás, kutyafüle) megfelel-e nekik.

Ha igen, akkor minden rendben. Ha nem... akkor sokba fog ez nekünk kerülni...

Na és mégvalami.

Írók, rítusok.


Anno heteket, talán hónapokat is gondolkoztam, hogy na most menjek vagy maradjak?

Hosszú hónapokon keresztül úgy éreztem, jól döntöttem. A képlet egyszerű: ha nem írok, minek maradni.

Az írás azótta is itt bizsereg az ujjam hegyében - néha-néha kiadok egy adagot, beteljesült egy két (publik)álom, s amit csinálok, azt élvezem. Azt nem élvezem, amit csinálhatnék, de nem.

Ám mindezt elintézhetném kettesben, magam-magamban (elvileg kinek az ura lennék?), ám a kiváncsi, örök kibic újból és újból kibukkan - szeretném látni, mit tesznek a régiek, szeretném tudni, hogy muzsikálnak az újak. Megkapni a havi tökéletesség darabomat. Olvasni, ahogy a "blogok sznobja" papírra küld egy éppeg hogy csak megtűrt lektűrt.

Van egy másik csapat is, de vagyok elég beképzelt, hogy megvárjam, míg hívnak. (A másik gond a távolság, ugye.)

Azután néha-néha valami visszaránt a földre. Postaládámba landol egy baráti írás - és minden sorát kihúznám, a maradékot pedig úgy írnám át, hogy tulajdon édesanyja (apja) sem ismerne rá. Az az állapot, mintha egyszerre közel száz ravaszon járnák trigger-happy táncukat a billentyűzet felett habozó ujjak.

Olvasom a reakciókat - ez kell nektek? Ez nektek kell?

Vagy belebotlok a VLiBP-jébe/ba. Eddig ügyesen eloldalaztam írásai elől - vámpírokról lehet stílusosan is írni, de sajnálom azokat, akik szerint már az is elég stíl, ha vámpírokról írnak.

(A vicc persze az, hogy itt is van máásik - vagyis VLiBP-nek eddig akkurátusan kerültem írásit - nem úgy, mint mást, akitől egy egész regényt is sikerült elolvasni - szóval kéretik a fenti pár sor alanyát nem összetéveszteni pár hasonló, le nem írt sor alanyával.)

Szóval az utóbbiak segítenek visszalendíteni a mérleg nyelvét (vagy az iránytűt), de az előbbiek még így is csábítóak.

No mindegy.

Que sera, sera.

Jah, és mondtam már, hogy nagyon úgy fest, kilőtték alólunk a rajzolónkat? Csak hogy az élet ne legyen könnyebb.

Mindenesetre ha Kicsi Rivkah négy-öt óra alatt össze tud ütni egy huszonX oldalas fejezetet, akkor nem értem, hogy mit szenvedek én itt ezzer a pár oldallal.

Megjegyzés egy: kacsintgattam az OEL felé, vagy hogy hívják ezt az igazzy amerikai mangát, de nem tudtam, hogy legjobban egy sódzsó-címet fogok várni, azt meg pláne nem, hogy erről egy blog fog meggyőzni.

Megjegyzés kettő: az output különösen akkor furcsa, hogyha figyelembe vesszük, hogy mostanában kb. 3-500 oldal a napi átlagos input. Mármint csak papíralapút számolva.

Megjegyzés három: alig pár napja ment el egy 28 kilós amerikai képregényes pakk, s máris itt van egy hasonló súlyú, egyenlőre háromnegyedig olvasott, csak A6-os mangákból. Szeptember végén költözünk, addig fel kellene adnom még kb. kettő hasonló pakkot.

Még mindig nem tudom felfogni (bár már csak ismétlem önmagamat), hogy ki a fenének éri meg a zöldkártya? Biztos, hogy az USA várja ennyire tárt karokkal honfitársainkat (hogy úton-útfélen ebbe a reklámba fussunk bele?) Vagy valaki itthonról (otthonról) akar megszabadulni a vándorolni vágyóktól?

Hogy klasszikust torzítsak:

Zöldkártya, zöldkártya,
Éhes a sárkányka,
Világnak harmada
Egyedül csak maga.

Csak ebbe ne haljunk meg...

Mindenesetre a nap képe:

"Dilisek ezek a rómaiak" 23485464. rész.

Nem munkahely- és étvágybiztos.

(via Warren Ellis)

" Nem tudni azt sem, hogy végül megjelent-e Britney Spears, aki őszre várja első gyermekét, a fürdőhelyen rendezett partin." (link)

Ezek a sztárok...

-Kispapás szülés lesz?
-Nem, partis.

Dinnyeevés közben egy árvaszúnyog kapcsán azon méláztunk (Amyval), milyen rossz lehet már a homoszexuális tiszavirágoknak. Ott rohadnak éveket-évtizedeket az iszapban, jó, saját lakás, meg minden, de olyan kicsi, hogy vendéget sem nagyon tudnak fogadni, majd kikelnek, és van fél órájuk, hogy kitombolják magukat: repüljenek, párosodjanak, stb.

Na és akkor kiderül, hogy fiútiszavirágunk nem vonzódik a lánytiszavirághoz. Ott vártál hátralévő életedhez képest korszakokat, ott nyüzsögnek körülötte a nőstények, s rájön, neki nem ez kell. Ez a felismerés eltart mondjuk másfél percig. Ha a fenti fél óra igaz, van huszonnyolc és fél perce, hogy megtalálja azt a másik tiszavirágot, aki hasonló következtetésre jutott.

Sok sikert, tiszavirág!

Ezek tönkre akarnak tenni... illusztráció a hamarosan piacra kerülő Shadowrun 4-ből.

Nagyon sokat várok ettől a kötettől. Ha jól látom, egy lépéssel túlvagyunk a DnD kibertech-el szinttől, és végre tényleg poszthumán cuccok jönnek.

Amit bizonyos Robin mondott egy bizonyos harmadik személyről, azzal csak egyetérteni tudok. Bár... aki nem akar gyereket, hogy mer tollat fogni a kezébe?

Egyébként is, egyenlő időt a Spagettiszörnynek!

Annyi minden történt az elmúlt napokban, és én még mindig gondolkozom azon, hogy akkor mégis merre hogyan tovább.

Például sikerült a bejutni-a-Széchényi-könyvtárba terv. Kevésbé volt fájdalamas, mint ahogy gondoltam.

Végignéztünk egy gyötredelmes színházi estet (a négy kamaradarab közül az utolsó, a Terhes nők délutánja volt az, amiből akár lehetne is valami. Még mindig gondolkozom, hogy az alapötlet a Védett férfiak volt, vagy esetleg lecsaptak a Vertigo féle Y the last man-re. Ami egy brilliáns képregény-sorozat, jha azóta el nem rontották.)

Sőt, utána még tánc is volt. Mármint modern tánc, eléggé vérszegény, viszont túl hosszú.

S mindez egy másfél nagyszobányi, hótfekete, ablak és normális szellőztetőberendezés nélküli lukban. Mondjuk a szünet után már behűtött sört is árultak. (Örök dilemma - miért csak kóla és pattogatott-kukorica van a mozikban, miért nincsen sör/fröccs?)

Hogy mi lesz ezután?

A fene se tudja.

Próbálok rájönni, hogy egy királynak van-e útlevele, és ha van, akkor azt írják-e be az útlevelébe, hogy király XY, akár csak a Dr. báró, stb. S ha van, lepecsételik, hogyha idegen országba utazik? No, és a pápának van útlevele?

Cory Doctorow újra elkápráztat: ha valaki úgy gondolja, akár egy fitying jogdíj nélkül is kiadhatja Magyarországon a könyveit.

Ami tök jó dolog, csakhogy úgy nézne ki, hogy lecsap rá egy pénzes kiadó, és még ezen is keresne.

Mindenesetre addig is el lehet őket olvasni, ingyen.

(Innen kivágtam azt a pár sort, ami a Zsoldosdíj új elnökének az internethez való viszonyát részletezi, pontosabban azt, hogy nézetei miért tartoznak a fantasy kategóriába.)

Körvonalazódik egy "romboljuk-le-a-műfaji-határokat" terv is, ami jelenleg készen van belőle, az úgy néz ki, hogy szerezni kell embereket, akik dolgoznak. Hahh!

Talán jövő év március elsején lesz belőle valami.