Örököröm

Elfelejtettem álmosnak lenni.

Az úgy volt, hogy éjjel kettőkor még levittem a postaládába az újévi üdvözlőlapokat (benne egy burkolt álláskereső-lappal), majd feljöttem, és azóta működöm.

A napi könyvet, karácsony óta, valahogy tartom. Holnap fog elcsúszni a dolog.

Bár Csaplár Vilmos Semmit, örökkéjéből nem szívesen olvasnék újra semmit, soha, legalább gyorsan ment. Minden tizedik novella, vagy prózavers, vagy agyömlés volt olyan, mint amiben rejtezik valami ötlet, erre ez meg kiadja egyben, ezért még a 640 mínusznegyvenszázalék is sok volt. Írna inkább blogot (lsd. példa), akkor legalább a fáknak nem fájna.

Majd volt egy szerepjáték is, ezen még gondolkozom. Kétszemélyes randiszimulátor, és vagy nagyon működik, vagy nagyon nem. Most úgy hatvanhárom százalékot adnék a nagyonnemnek. Kell majd egy próba.

Fordítás lesz ebből, vagy alvás.

mindenféle

majd arra ébredtünk, hogy elszakadtunk a földtől, alattunk ponttá olvad a város, és felhőtengerek felett suhanunk. Újabb álom, újabb frissítők, és átszakítva a hófehér paplant, odalent kéklett az Óceán, fénydárdák vágtak zölden vérző sebeket testébe.

December és rövidujjú, sokáig ismételgettük, mire elhittük. Sínvasút suhant a házak felett, és kutyák, oroszlánok nevettek ránk minden zúgból, minden háztetőn.

Nyersen ettük a kecskehúst és az ananászt, sütve a marhát és a mustáros csirkét. Várak fokára hágtunk, és sírok mélyére ereszkedtünk. Futottunk árkokban, kikapcsolhatatlan mikrofonszenvelgés töltötte be a sziklába vájt folyosókat, ahol régen vér folyt, katonák ölelték magukra az utolsó gránátot, és amikor már nem maradt semmi más, összeeszkábált lándzsákkal rontottak a Fehér Ördögök felé. A túloldalról csak az ólom hullott, a fémeső nappali világosságba öltöztette az éjszakát.

Könyvek is voltak, a God is a Bullet egy őszinte, primitív adrenalinlöket shotgunnal, kirakatsátánistákkal, ellenben a Szólitsatok Brad Pitnek egy fergetegesen őszinte és fergetegesen hazug leírás Kínáról, ösztöndíjaslétről, életről. S míg az előbbiben a hetero szex tombol, addig a Lockpick Pornography ugyanezt homo oldalró közelíti meg, de minden fel sem tűnik az elmebeteg ötletek és gyilkos tréfák között.

Odakint pedig mindeközben tombol a hóvihar, két ablak között, mint holmi adult mikulásajándék, békésen hűlnek a sörök, a pizza az erkélyen várja ki az új évet, hólepte dermedtségben.

Ma még vihar, holnap talán a hegy. Vagy esszé a védelemem és megelőzés határairól. Ki tudja, mit hoz a szél.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Békés Tudattörlést Kívánok!

Csak ennyit tudunk mi, emberek. Sajnálom.

Egyébként pedig újabb pozitív tapasztalat. Lulu.com. Ők már akkor is ott voltak, amikor még mind az igazzy kiadók, mind az egyszeri vásárlók számára a POD nem jelentett mást, mint hogy "nincs pénzem megfizetni a nyomdát" ill. "hát, apu munkahelyén nem figyelik, ki mit másol, úgyhogy most már nyomtatásban is megveheted a művemet". Azóta persze változott a világ, a POD beszivárgott otthonunkba is. És bizony elnézve a kész terméket, ember legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni a POD-os és hagyományos, nyomdai úton készített kiadványt (Mondjuk keménykötést még nem láttam...)

Na, a történet csupán annyi, hogy az első rendelésbe sikeresen becsúszott egy fonthibás példány, majd két levél és egy hét várakozás után ott volt a teljes rendelés összege a számlámon, mondván, vegyem meg újra a könyvet, és elnézést a hibáért. Tehát: van egy ingyen könyvem (ez volt a "társ", amivel átcsúszott a dolog a 25-100 dolláros kategóriába, ahol is ingyenes a nemzetközi (!) szállítás), egy hibás példányom, és a teljes vételár. Köszönet érte!

Az elmúlt napok a fordítás jegyében teltek. Úgy értem, csináltam egy próba- t (lett belőle egy "majd mi keressük..." ), ami azért volt vicces, mert a saját magamnak szabott egy napos határidőhöz érkezett a rendezői utasítás, ami nem csak az alsó korlátot (15k) határozta meg, de a felsőt is (50k). Még jó, mert ha nem figyelek, biztos túlszaladok...

Utána pedig már azt hittem, végre fordíthatok (vagy tíz képregénnyivel vagyok lemaradva), amikor kiderült, hogy fordítanom kell. Kínai karaktertípusok standardjának a változása Kínában, Japánban, és Koreában, nem létező angol szakszavakkal, forrásnevekkel és nyakatekert, önismétlő mondatokkal. Amy szerint az angol változat érthetőbb, most teszteljük, hogy a prof. szerint van-e köze az eredetihez. Kiderült, hogy az összes szakszöveg-fordításos könyvecskémből hiányzik a legfontosabb rész, azaz hogyan mondjunk hálát a különféle alapítványoknak, intézményeknek és ösztöndíjbizottságoknak, hogy fizették a kutatásunkat.

Ma pedig elmaradt az iskola. Ami csak azért baj, mert még mindig bent ülök.

Holnapután pedig végre megyek lábat lógatni a pálmafákhoz.

Már Magyarországon is itt van a digitális nyomda. Írtam erről valahol valamikor egy cikket, ami ilyen-olyan okok miatt eltűnt valahol a valóság rései között, úgyhogy most csak röviden.

Az ugyan tény, hogy mind kezelésben, mind árakban (ha jól számolom), mind szolgáltatásokban messze elmarad a Lulu* mögött, és az is, hogy valószínüleg nem valódi POD, de egyrészt, ezek többsége (pl. a teljesértélű Paypal hiánya Magyarországon) nem az ő saruk, és majd megoldják.

Szóval még jobban felpöröghet a vanity press, úgy ötvenezerért bárkiből első- vagy többkötetes író lehet, s beindulhatnának a magánantológiák is. Mondjuk ehhez talán még mindig jobb a Lulu, akár vámostul-áfástul is.

Amit meg kell oldani, hogy az egész jól működjön:
- ISBN számok (hiszen igazzy könyvet akarunk)
- online fizetési, rendelési lehetőség

Mindenesetre alakul a dolog, alakul....



* A Lulut kipróbálva azt kell mondjam, hogy sem a minőségre, sem a szállításra (csomagolásra) nem lehet panasz, az pedig, hogy huszonöt dollár felett ingyen szállítanak, több, mint baráti dolog. Rendben, kell nekik az a két hónap, de akkor is. Az a baj, hogy a magyar nyomdáknak is ezzel kell felvenni a versenyt. Ami pedig kemény dió lesz.

Szerk.: azért azt meg kell hagyni, a Könyvcsináló eléggé egy... hmm.. félresikerült cím. Valamiért nem tudom elhessegetni mellőle az alcím gondolatát "mert néha kell egy irodalmi küret".



Bocs.

"These two rednecks confronted me after a show screamin that I made fun of Christians. I said: 'then forgive me'!"

Bill Hicks

Jééé, eltűnt az Ulpius Ház oldaláról a fórum. Vagyis még ott van, de már a nyitóoldalról nem lehet elérni. Vagy csak a szemem káprázik.

Egyesek azt mondták, hogy már a scifi microsite (aloldalnak is hívhatnánk, ha úgy hozná úri kedvünk. Egyébként pedig lsd. két bekezdéssel korábban, majd lsd. Ulpius nyitólap. Képként is működne. Vagy nem, de úgy tűnik.) is azért lett az enyészeté, mert túl sok volt a kritikus hang, az meg nem jó biznic (sic). Azért az tény, hogy az utolsó, aktív témában előkelő helyet foglal el ez a link....

Fura dolog ez az internet, mindig megtréfálja az embert...

Innen eltűnt egy érdektelen bejegyzés. Várni csöndben is lehet. Csak úgy szabad.

Na, akkor elmondom, hogy hogyan kell honlapot tervezni, mert úgy látszik, erre szükség van. (Hogy mennyire kompetens vagyok a témában, ahhoz elég csak megnézni ezt a ronda, naprakész, rendszersen frissített linkekkel ellátott alapsablont ;)) (Azt hiszem, régebben nem használtam szmájlit ide. Na mindegy.)

1. felejtsd el azt a pörgő-zümmögő bigyót. Jó, a gifanimon túlléptél, de hogyha az az izé nem csinál többet, mint egy egyszerű kép, akkor mi a fenének flash?

2. Zene. Nem. Kell. A. Honlapra. Nem, még egy egész szám sem. Nem, még akkor sem, hogyha én szeretem. Vagy jó, legyen, találtál ilyen szép hangszórós ikont, hogy hangszóró, meg hangszóró X. Na, a hangszóró X az az alapbeállítás. Aki meg hangot akar szórni, majd kattint. Jó?

3. Háttérkép. Kicsi, nem zavaró. Gondolkozz el a kicsin. Képzelj magad elé egy nagyon lassú netet. Gondolkozz tovább. Ok. most jön a nem zavaró. A lap felét elfoglaló kép, hogyha csak egy naplót írsz, zavaró. A szöveget olvashatatlanná torzító kép zavaró. Írtsd ki. Nem fogják hiányolni.

Nahh... akkor ezzel megvolnánk. Legközelebb mondjuk elmesélem, hogyan építs egy lakható lakást.

Szekrény összekalapálva (tényleg csak öt perc kellett), gépek rápakolva, végre lehet CD-t hallgatni. Be is brümmögtetem a jó öreg Moore apót, szakálas, angol mágusként mesél a szakálas, angol mágus.

Közben fejfájás hasogat, nem ezért. Elmúlik. Ez is.

"Rendes tőled, hogy nem az eltűnt pénztárcát vágod a fejemhez, csupán a rég kiszáradt sörösüvegeket. Tudom. Csöndben hallgatok, de belül ott dobol, hogy hogyan jegyezzem meg mindezt, és hogyan biggyesszem a végére: szeretlek."

Tegnap este még rendes sorai is voltak.

"Invalid circular child relationship detected between index.ivy and ivyfilestructure"

Ez az invalid circular child gyönyörű...


Ami még szomorú:

- érdekes összehasonlítani a tetteket és az elveket. A szomszéd egy részeges idióta, éjjel kettőkor üvöltözik, kiveri a feleségét a lakásból. S két kalapácsütés után áttántorog hozzánk, hogy ugyan már hagyjam abba, most azonnal, mert... mert csak.

De a lényeg: én sem megyek ki, és én sem hívom be a feleségét, hogy éjjel ne a városban kolbászoljon, hanem legalább üljön le a konyhába, igyon egy teát, vagy valami.

- úgy látszik, nincs szubkultúra, mi elkerülhetné a pártoskodást. Még két év, s szerintem minimum két szövetsége lesz a magyar képregénynek. (na jó, ennyi most is van, akadémia meg kiadók, de...).


Ami meg megint más: lesz Keleti szél 2. (Nem úgy, nem akkor, és egyáltalán, nem az, de ha rajtam múlik, lesz.)

Holnap meg vizsga, a vizsgázni nem akaró tudatalattim elkeverte a jelentkezési lapot, ami elég érdekessé teszi a dolgot.

Most végre elkezdtem tanulni, de ilyenkor jövök rá, hogyha a vizsga valódi tudást mér, akkor az végülis csalás, ha átnézem a tesztkönyvet.

Begbukni kínos lenne. Márpedig...

(Annyi mindent csinálnék, de nem...)

OROK (lsd. meg orok orom)

"Significant differences between dialects. For a while Orok was officially considered part of Nanai. Prevalent intermarriage with Russians, Nivkh, Nanai, Evenksi, Negidal, and Korean people. The older generation has high proficiency in Orok, the middle generation partial proficiency, children and adolescents no ability in Orok. Youngest fluent speakers are over 50. Endangered. Speakers have been scattered and have relinquished their traditional way of life. Different from Oroch."

Egy nyelv, amit senki sem örököl (orokol).

És úgy alakult, hogy rossz felé kattintva kinyomtattam magamat.

Volt benne egy idézet is, úgyhogy azért mégsem kár, kezdhetem újra olvasni a Karnevált. Négyszeres bolondság.

A kezdeti ötpercenkénti hírvadászat alábbhagyott, maradt a remény, hogy hátha, valahol, valakinek tetszik, valakinek, aki még nem is ismer minket.

Nomeg, tegnapelőtt leadtunk egy regényt. Eredetiben 666 oldal, magyarul több mint egymillió leütés. Amy első fordítása - nem kispályázik, és megcsinálta. Büszke vagyok rá.

A regényben egyébként egy jó mondat van, majd ha boltközelbe kerül, beírom ide.

Holnap meg megint tanítás... őrült módon hiszek benne, hogy elkapom az elém belógatott istenlábak legalább egyikét, ártani nem ártana. De ugye medvebőrre...

Most olvastam egyébként, hogy közelkeleten hódit a muzulmán barbie, sőt, Párizsban nyílt egy moszlim Burgerg King, ahol minden tuti halal, és a pénztárgépen a merci mellett ott a saalemaleikum.

Megyek újságot venni.