Örököröm

A Zindex pedig ahelyett, hogy nyomatná az álbalhét/ingyenreklámot iwiw ügyben (hiszen senki sem tiltja meg senkinek, hogy ki- ill. belépjen, változtasson az adatain, ne valódi adatokat adjon meg stb.), foghatna végre egy szerkesztőt, aki képes ama nagy és bonyolult művelet végrehajtására, hogy átírja az ázsiai neveket magyarra. (Japán nyelv esetében ez elfér egy sorban.) És akkor nem látnánk több "Miike Takashi-t" .

Ughhh... még hogy nincs időutazás. Most tértem vissza egyből. Amerikában jártam, meg egy réges-rég lebontott sárga épületben.



Utazz te is tovább!

Nos, az úgy volt, hogy megalázóan könnyű kérdést kaptunk sebészet beugrón. Szóval annak vége. Meg megérkezett az új számítógép. Pontosabban ugyanolyan régi, mint Jeremiás, sőt, ugyanaz a típus, csak azt nem én használtam. Úgyhogy holnaptól finomhangolás. Olyanokban reménykedem, hogy pl. DC-n látni fogom az ékezeteket. Is.

Meg holnap vizsga. Félelmetes nézni, ahogy látom, hogy épít föl egy ember egy érvelést, arra számítva, hogy az ösztönzően hat, s utána nézni, hogy ez az ösztönzés mennyire bénító.

Meg megtaláltam egy véletlen kinyomtatott archivumot. Hogy ennyi hülyeséget hogy tudok összehordani. Mindenesetre a mottó már megvan, ha lesz új arculat.

Mindeközben ott vannak bizonyos oldalak olvasni képtelen félanalfabétái, egy önmagára csomót kötő, mindeközben benzinben tapsikolva tüzet csiholó nagymester, meg még kik is? Ja igen, azon szerencsétlenek, akik legutóbb már a Frei műsorban is azzal szórakoznak, hogy nekifutásból, fél méterről lábon lövik a logikát, és mosolyognak, mint a Frici kutya a perzsaszőnyegen gőzölgő rakás mellett, hogy igen, Gazdi, ezt mind én csináltam.

Tegnap éjfélre született meg a csütörtökre várt boci. Szegény még éjjel egykor is didergett a fűrészporban, és mohón szlopálta a friss anya(tehén)tejet.

Kattints és olvass.

Nem beszélni magyar.

Az odáig még rendben volna (mondhatni, szakmai ártalom), hogy néhe fercselérem az l-t és az r-t, meg kicsit túl sokat nem-e-lehetne-e-ézem, de most magamat is megleptem azzal, amikor azt akartam leírni, hogy külföldön.

Ez egy szigetországban rém egyszerű, tengeren túl, kaigai, ilyen szó meg magyarul is van, hát miért ne használnám. Csak sokára esett le, hogy itt bizony van még javítani való.

Júdás csokija - húsvéti színdarab óvodásoknak.

A neten olvastam a hírt, végleg itt a tavasz. Csak másfél hónapot késett. Hiába, a forgalmazónak - a pletykák szerint - anyagi gondjai vannak, likviditási problémákkal küzd. Lásd Duna. A hozzászólók szerint ez az idei már nem az igazi. Sebaj, majd legfeljebb letöltöm: nem lesz veszteségmentes, eltűnik belőle majd egy árnyalatnyi zöld, három lepke, és a friss zöldborsó íze, de legalább ingyen van.

Azután ha bejön, megveszem díszkiadásban. Négy évszak, dobozos változat.

Jó tudni, hogy Magyarországon hemzsegnek az Alan Moore-klónok, és hogy képesek vagyunk megszerezni egy olyan díjat, amit akkor is hozzánkvágnak, hogyha nem is kérjük. Hogy emelett egyes emberek tizenötévnyi munkát ölnek abba, hogy utána körberöhöghessék őket (nem, nem humoristákról beszélünk), az már csak kis színes.

Nem vak ez a ló, csak bátor.

Azért az Index még mindig képes a meglepetésre.

A kultúra alrovatban van egy Narnia cikk, meg egy His Dark Matters.

A Narniában szó sem esik vallásról (miért nem??), de a Pullman művek megfilmesítését így vezetik fel, idézem: "A vallásellenes fantasyfilm főszerepére 8-11 éves lányokat keresnek Londonban. Harry Potterhez hasonló sikert várnak a His Dark Materials-tól."

Az meg már csak az újságíró (aka. cikkfordító) hozzáértését jellemzi, hogy fogalma sincs róla, a trilógiát (még pár könyvvel együtt) kiadták magyar nyelven is (Magyar Könyvklub, kb. 2002-2004 környéke), és hogy egy íróhoz IMDB-s linket ad. Egy íróhoz. Ehh...

A közel száz éves, CCs felvételekről már írtam, most viszont kellemes meglepetés ért as asian sirensen. Shanghai Lounge Divas - remixek egy kína uralta cyber-noirból.

Képregény, alkohol, határidő.

Szóval egyrészt holnapután vizsga, holnapra csak úgy ötven olyan jelet kell megtanulnom, amit normál ember egész életében nem használ.

Másrészt tegnap megérkezett hivatalosan is MM, aminek több következménye volt, ebből az egyik, hogy a teljes tegnapi nap úszott (sörben is borban, meg pálinkában, de akkor is).

Mindemellett Invisiblessel, Kabukival és Sandmannal üttetem ki az agyamat, amikor van idő. Meg belekezdtem egy szokásos fiatal, vézna gyerek karatetanárt kap, és az kihozza belőle a legjobbat sorozatba. A Samóban (Harcikakas, aka Shamo) csak az az extra, hogy a fiú az első pár oldalon módszeresen feldarabolja a családját, börtönbe kerül, blablabla. Gyorsan olvasható, erőszakban túltengő akciómanga.

Mindez magyarul úgy zajlik, hogy megkaptuk a második epizódot, holnap megy a nyomdába, utána meg a könyvfesztiválra. Nomeg, felkerültek a knetre a képregénynapos videók, lehet töltögetni.

Most bicikliszervíz, s posta - aukción nyertem az idei tankönyveimet.

Miközben a szervezetemet a nátha, az agyamat pedig a The Invisibles első sorozata sütötte ki, az élet ment tovább. Átálmodtam/áthallucináltam egy előadást mindenféle vizsgálatról, egy óráig szenvedtem a többiekkel együtt, még végre összehoztuk a közel ötven háziállat egy részét - azért itt is voltak érdekes pillanatok, amikor arra ébredtem, hogy a tanár azt magyarázza, miért harapnak rénszarvasba a lappok (elvileg valami immunológiai oka volt, vagy a megharapott rénszarvas, vagy a rénszarvast harapó lesz jobban tőle, de valamiért erős a gyanúm, hogy egy kicsit elvesztem a fordításban). Majd kaptam meghívót Nigériába, kígyónézőbe. A világ olvad körülöttem, az utak nagy részéről már felszáradt a latyak, fényes és éles szelek fújnak.

Ezt hívják tavasznak?

Kóserszilva és Neocitrán.

Az egész úgy kezdődött, hogy hajszárítás nélkül feküdtem le aludni, azután pedig két nap költöztetés egy szál ingben, s most ütemesen lüktet a fél agyam.

A mai nap élménye egyébként egy nagy hantás japesz volt, állítása szerint nyolc éven át house-DJ-ként nyomta New Yorkban, és tény, hogy olyan gusztustalan amerikai angol panelmondatai vannak, hogy azt vagy tényleg ott szedte föl, vagy tud egy tuti angol társalgási órát. Rendszeresen másnaposan érkezik meg a munkahelyre, az első két óra alatt leönt a torkán két liter ásványvizet, a negyedik óra végére valahogy eltűnteti az alkoholszagát, és végig Oh, my god!-ozik, amikor éppen nem Oh, shitezik.

Az álma az, hogy gazdag lesz, elmegy Japánból, hagyja a fenébe az alkoholt, és visszatér a kokainra.

Egyébként pedig hatan kaptunk összesen ezer jen borravalót. Ezer jen leosztva egy-egy dobozos üdítőre elég, ill. kb. tíz perc túlórányi pénz, úgyhogy tényleg érthetetlen, minek próbálkoztak vele. Azt a tíz perc túlórát mi magunk is röhögve össze tudjuk hozni.

Nem akaram magamat ismételgetni: csak utolérni.

Nem véletlenül kerestünk két szobás lakást, de most mégis jó, hogy elkezdődik az iskola. Valamiért pont úgy van elcsúszva a ritmusunk, hogy öt perceken (mit öt perceken, harminc másodperceken!) múlik, hogy teljes legyen a harmónia. Szerencsére a legkisebb közös többszörös elég kicsi, hogy legyen esély a ritmus összehangolására.

Most, hogy elkezdődött az iskola, talán könnyebb lesz.

Éppen Robinnak gépeltem volna be pár mondatot, amikor megtaláltam az egész fejezetet a neten. Ezért érdemes Tom Robbinst olvasni. És ezt folyamatosan csinálja, több száz oldalon keresztül.

Most legalább eltehetem a bérletemet erről a helyről. Ugyanis az a pótkönyvjelző, ami vagy random kerül bele a könyvbe, vagy ott ragad az érdekesebb részeknél.