Örököröm

Néha kell egy kis idő, hogy bizonyos élmények leülepedjenek az emberben.

Talán öt napja történt, hogy felszállt egy enyelgő ellenőrpár a piroshetesre. Nem kezdtek el büntetni, csak ölelték egymást, és mosolyogtak egymásra, meg a kamaszkora delén már jócskán túljutott ellenőrlányukra. Nem értettem a dolgot, hiszen echte ellenőrruhában, mi több, BKV emblémás pólóban nyomták. Ez a busz közepén történt, de innen is látszott, hogy a busz végében egy magas kolléga felveszi a kesztyüt, izé, a karszalagot, és nyomatja a büntit. Volt egy kis pajkos harmincas szakállas bliccelő, jól láthatólag megintette a huncut lógóst, majd búcsúként az orrára pöccintett egyett. Hadd tanulja meg a nyavajás, ellenőrrel és a BKV-val nem viccelünk. Olyan huszonnyolc évvel ezelőtt még működött is volna.

Az enyelgés előttem odáig fajult, hogy már nem bírták tovább a feszültséget, ők is feltolták a szalagot, és mit tesz isten, véletlenül mellettem is volt egy illető, aki elfelejtett lyukasztani. A megtermett (de pöckölős férfitársával ellentétben nem magas) ellenőrmama látványos mozdulattal, karjait jóval mellső középtartás fölé emelve széttépte az előkerült gyűjtőjegy-huszadot, majd ő is a második bliccelő orrára pöckölt egyet mosolyogva.

BKV bünteti a bambínókat.

Az hagyjám, hogy a szakma a családban marad - érezni lehetett a kalauzrománc ide-oda pattogó szerelemvillámjainak ózonszagát, de ez a pöckölés...

...ugye ezt nem tanítják?

Megpróbáltam elmagyarázni, mi a fene az a blurb-szöveg (azt, hogy hogy van magyarul, én sem tudom, úgyhogy azt nem is magyaráztam.)

Azután néztem, amikor az asztal túlfelén hangos nevetés a válasz. Majd kapcsoltam, szerencsére előtte lenyeltem a sört.

A példa:

"Ez egy igazán borzasztó könyv." - S. King

Petőfi tér melody

Megyünk az Agyrém-térre,
Megyünk az Agyrém-térre,
Megyünk az Agyrém-térre
Tün-
Tet-
Ni!

Megyünk az Agyrém-térre,
Megyünk az Agyrém-térre,
Megyünk az Agyrém-térre
Az Agyrém-téren
Nincs
Sem-
Mi.

No, akkor menjünk haza,
No, akkor menjünk haza,
No, akkor menjünk haza,
Föl-
Ten-
Ni!

Az üres fazekakat,
Az üres fazekakat,
Az üres fazekakat
A
Gáz-
Ra!

Tegyük föl a levegőt,
Tegyük föl a levegőt,
Tegyük föl a levegőt
Meg-
Fő-
Ni!

(Petri György)

Van egy cím, amit nem értek, milyért tetszik annyira, de amióta olvastam, azóta mormolom, mint egy mantrát: NY Sunny, Partly Confetti.

S ha már címek.

Nem hagy nyugodni az alábbi sorozatötlet: fiatal, frissen diplomázott nyelvészek egy csoportja hitelt vesz fel, és beindít egy taxitársaságot. Az éjszakai taxira specializálódnak, bevállalnak minden rázós fuvart - a város nyelvészeti hálóját próbálják felderíteni, a szleng-szavag Brown mozgását, ahogy a kör- és sugárutak artériájából szétterjednek a város tüdejébe, gyomrába és többi szervébe, egészen a Rothadó Kerületekig. Fény derül a tizenharmadik utcában megnyíló Rövid Ösvényekre, a Nyirokutakra, melyek viszont egyenesen a Rothadó Kerületekből lökik szódózisaikat a Város Szívébe.

A munka lassan halad, s közben a taxisok belesodródnak az éjszakai életbe, annak minden bájával és förtelmével együtt: megtapasztalják, milyen az, ha a világváros váza mögül előbújik a Pokol. Ráadásul úgy tűnik, ennek a Pokolnak igen szoros kapcsolata van a nyelvészeti hálóval. Nem tudni, ki ül a háló közepében, ki érzi minden egyes rezdülését; ám aki túl óvatlanul fejti vissza a szálakat, annak elég egy rossz mozdulat - mindörökre beléragad, eljönnek érte. Napok múlva a Város kiveti magából a pókgumós, szárazra szívott testet.,,,

Ja, és a cím? SynTAXIs