Örököröm

Azután még arról is írni akartam, amikor a két napja munkába járó kisasszonyok kört alkotnak a metró két ajtaja között, és boldogon méregetik egymást. Már kollégák, de még nem ismerik egymást, zavart ez a boldogság, idegesek a tekintetek. Miről beszéljenek, akiknek egyetlen közös élménye két napos, és akik valószínüleg egy két éven belül kiházasodnak a Vállalatból?
Közben valahol a friss, mégis fekete kosztümök mögül elővillen két ősöreg gyerekököl, megfeszül, elernyed, most csak a bal kezd fura táncba, és ha átnézel a sorok között, akkor látod, hogy egy embergyerek küzd halálos komolysággal mindenféle láthatatlan gumiszörnyek ellen, ni, most előhúzott egy Yellow Cardot szintén láthatatlan, csak a kártyát tartó, égre feszülő jobb jelzi, az ereje segítségévél talán győzni tud. Pici és koravén, mintha az Akirából lépett volna elő.
Most gyorsulnak a mozdulatok, néha elhangzik egy fojtott kiáltás, bűvös parancsszavak, már én is látom magam előtt a Bosst, a főbaszt, és a drámai tetőpont előtt az egész szerelvény döccen egy picit.
Elhallgatnak, kapaszkodó után kapnak a kosztümös lányok.
A Harcos éppen égnek lökte kezét, a mozdulat közepén dobta meg a kocsi, és ettől, öklét maga elé tartva egy pillanatig repült.
Azután ő is elhallgatott, és nézte még egy darabig azt a halovány, ráncokkal és kék erekkel borított öklöt, amiben olyan erő lakozik, hogy az imént kiszökkent egy picit, és eltalálta a valóságot.

Ez meg itten aludni megy egy kicsit.