Örököröm

Azután még arról is írni akartam, amikor a két napja munkába járó kisasszonyok kört alkotnak a metró két ajtaja között, és boldogon méregetik egymást. Már kollégák, de még nem ismerik egymást, zavart ez a boldogság, idegesek a tekintetek. Miről beszéljenek, akiknek egyetlen közös élménye két napos, és akik valószínüleg egy két éven belül kiházasodnak a Vállalatból?
Közben valahol a friss, mégis fekete kosztümök mögül elővillen két ősöreg gyerekököl, megfeszül, elernyed, most csak a bal kezd fura táncba, és ha átnézel a sorok között, akkor látod, hogy egy embergyerek küzd halálos komolysággal mindenféle láthatatlan gumiszörnyek ellen, ni, most előhúzott egy Yellow Cardot szintén láthatatlan, csak a kártyát tartó, égre feszülő jobb jelzi, az ereje segítségévél talán győzni tud. Pici és koravén, mintha az Akirából lépett volna elő.
Most gyorsulnak a mozdulatok, néha elhangzik egy fojtott kiáltás, bűvös parancsszavak, már én is látom magam előtt a Bosst, a főbaszt, és a drámai tetőpont előtt az egész szerelvény döccen egy picit.
Elhallgatnak, kapaszkodó után kapnak a kosztümös lányok.
A Harcos éppen égnek lökte kezét, a mozdulat közepén dobta meg a kocsi, és ettől, öklét maga elé tartva egy pillanatig repült.
Azután ő is elhallgatott, és nézte még egy darabig azt a halovány, ráncokkal és kék erekkel borított öklöt, amiben olyan erő lakozik, hogy az imént kiszökkent egy picit, és eltalálta a valóságot.

Ez meg itten aludni megy egy kicsit.

Háttérkép Búvárzenekarnak.

Jé, tényleg, 28.

Pedig, tanár úr kérem, én készültem.

Kalírosz kalandjait majd később, a paródiákat sajnálom.

Mondjuk nehezen lehet túlszárnyalni a "Rosszkor jöttél, Kígyó!"-t.

(részlet WMC kiadatlan novellájából, A bárd és a korai magömlésből.)

Érdekes cikk a MediaDefender-ről, egy cégről, amelynek az a feladata, hogy megnehezítse a letöltéseket, meg arról, hogy milyen más utak vannak a DRM mellett.

Nazi Roots for Iraq Super-Bombs

" Dr. Hubert Schardin was definitely not a Nazi. Nevertheless, he stood stiffly at attention in full Luftwaffe dress uniform at Gestapo headquarters in Budapest, Hungary. It was the spring of 1944 and Schardin, a brilliant German explosives physicist, needed assistance. Under direct orders from Adolf Hitler to develop new superweapons, he needed the Gestapo's help to locate a famous but reclusive Hungarian colonel named Misznay who could provide detailed information regarding the complex physics involved in shaped charge explosives.

Colonel Misznay was, by all historical indicators, so elusive that today we are even uncertain what his real first name was. In all probability, Misznay was either a double or perhaps even a triple agent. After World War II, he dropped out of sight in the Eastern Bloc. Yet his last name lives on as a result of a special explosive phenomenon he identified, called the Misznay-Schardin effect -- a phenomenon that recognizes that fragments can be thrown from the face of an explosive charge in a predictable pattern, much like a projectile from a rifle barrel. "

Paleo-Future

A Modern Mechanixot is ezért szeretem - egy olyan kor terméke, amikor a jövő még messzebb volt, mint három és fél hónap előre az időben. Még az is lehet, hogy most is egy ilyen korban élünk. Mindenesetre ez a válasz arra, hogyha valaki számonkéri egy scifi jelenidejűségét, vagy esetleg azt, hogy éppen a múltban játszódik. Amióta ember van a Földön, minden múlt valaminek a jövője volt. És különben is, mi a jövő idő abban, hogy tudományos fantasztikum?

Boldog születésnapot, Darwin!

Már csak két év, és kétszáz éves lesz...

Címkék: Darwin

"Egy chilei újságírónő, Francisca Solar évek óta műveli a „fanfic”-ot, egy új irodalmi műfajt, amely az interneten terjed. Ezek olyan elbeszélések, amelyekben szerzőik egy-egy kultikus tárgyukról írnak, ami lehet film vagy tv-sorozat is."

Literáról.


"új irodalmi műfaj"? Huhh...

Hát, nem engedett bejelentkezni a régi címen.

Úgyhogy akkor egy link, meglátjuk, mi lesz belőle: Bushék megpróbálják átírni a történelmet, most éppen a globális felmelegedés a téma.

A blog pedig azé a Crish Mooney-é, akinek a The Republican War on Science-e az utóbbi évek legszomorúbb műve. Érdemes rá előfizetni.

És érdemes belegondolnunk, hogy ilyen háttérrel mennyire vehető komolyan bármilyen "tudománybarát" Bush-döntés...